Leonardo avagy sem?
Úgy tűnik egyre több alkotással kapcsolatban merül fel ez a kérdés. Kutatók és tudósok vitatkoznak egymással, vitájuktól a média visszhangos. Az újabb vita tárgya most nem Salvator Mundi, amely mű kapcsán nemrégiben írtuk, hogy a Louvre és egy film állítása áll azzal szemben, hogy a múzeum miért nem állította ki a festményt. A The Art Newspaper írása szerint a jelenlegi vita tárgya Flóra istennőt ábrázoló viaszszobor, amelyet a Berlini Királyi Múzeum vásárolt meg 1909-ben, a firezni mester munkájának gondolva.
A vásárlás után két évvel Európa szerte már összesen több mint 730 cikkben foglalkozott azzal, hogy Leonardo az alkotó-e. Egyes vélemények hol megerősítették hol megcáfolták ezt – mondja Ina Reiche. Egy általa vezetett tanulmányban bebizonyította, hogy a mű valószínűleg egy 19. századi angol szobrász Richard Cockle Lucas alkotása vagy egy kortárs aktit hozzá hasonlóan Régi Mesterek inspiráltak.
Wilhelm Bode aki 1905-től egészen haláláig 1929-ig vezette a berlini múzeumokat, Londonban szerezte meg 185,000 aranymárkáért a 70 centiméteres szobrot, amelyről meggyőzték hogy Leonardoé mivel hasonlít az általa festett figurákra. A reakciók azonnal jöttek, hiszen nem volt ismeretes még egy olyan reneszánsz szobor, amelyet gyantából készítettek volna. Bode és más művészettörténész is azzal érvelt, hogy Leonardo híres volt új anyagokkal való kísérletezéseiről. Viszont Gustav Pauli, a hamburgi múzeum vezetőjének javaslata szerint a szobor talán Richard Cockle Lucas-é, aki nagy számban készített ókori időket idéző szobrokat elefántcsontból, márványból és viaszból. Lucas sikeres szobrász volt.
A Királyi Akadémián végzett több mindenben is tehetséges szobrászt, aki amatőr építészként két hampshire-i házát is maga tervezte, fiát pedig Albert Dürernek nevezte, főként medalionjairól és domborműveiről volt ismert. Különcként szívesen fotózta magát az antikvitás vagy reneszánsz emberének álcázva, és gyakran lehetett látni, amint Southsamphtonban római szekeret vezet.
Szénizotópos kormeghatározás segített megoldani
Fia 1910-ben álltotta, hogy a büszt apjáé, amelyet 1946-ban készített leégett gyertyacsonkokból. Egy rajzot is bemutatott róla, és elmagyarázta hogyan segített apjának azt újságpapírokkal és fadarabokkal kitömni azt, amelyeket meg is találtak a szoborban. Bode aki haláláig makacsul állította hogy a büszt Leonardo műve, azt állította a fiú bizonyítékai 19. századi restaurálásból, restaurációból származnak. Ez egy érv amelyet gyakran használtak hamis műtárgyak esetén. Az igazságügyi vizsgálatok továbbra sem voltak meggyőzőek, a vita éveken keresztül folytatódott. Valaki úgy gondolta Bode-t hamisítvánnyal tévesztették meg, míg mások szerint a mű valóban reneszánsz korabeli, csak nem Leonardohoz tartozik.
A rejtélyt mostanára sikerült megoldani. A Scientific Reports folyóirat közlése szerint, Ina Reiche a francia múzeumok laboratóriumával és a párizsi Kémia Kutatóintézettel és ezeket megelőzően a berlini Rathegen laboratóriummal együttdolgozva, szénizotópos kormeghatározásnak vetették alá a büsztöt. Az ebből vett mintának elemzése során megállapították, hogy a viasz a nagy ámbráscet fejüregéből származik. Ezt gyakran használtak a 19. századi gyertyákban, egy kis méhviasszal összekeverve. Az elemzés 1704-1950 közötti intervallumot mutatott, vagyis a mű egyértelműen nem reneszánsz. A büszt összetevőit összehasonlították Lucas Léda és a hattyú domborműből vett mintákkal, és a két szobor vett minta szinte teljesen egyforma. Így minden valószínűséggel az igazgató tévedett és a művész fiának volt igaza.
Kövessen minket: Facebook
