Hatalmas pelyhekben hullani kezdett a hó, amíg vártam rá a csendes, sarki cukrászdában. Már-már belefeledkeztem a hópelyhek táncába, amikor megérkezett. Kávét rendelt, azt mondta, szereti a hóesést. Ahogy mesélt magáról, képzeletben, a cukrászdában is hópelyhek kavarogtak. Az egyiken egy iskolai kórus képe, a másikon egy középiskolás színielőadás jelenete villant fel. Amott Margit királyné nézte, mint haldoklik Yvonne, a burgundi hercegnő, emitt pedig éppen első saját dalát énekelte. A dunaszerdahelyi Haizok Melinda kérdésekre várva nézett rám.
Különösen cseng a Haizok név.
Azt mondták a tanáraim is az egyetemen, hogy német eredetű. Lehet, hogy a Haus szóból alakult ilyenre.
Miképp szerette meg a német nyelvet?
Valahogy jött. Gyermekkoromban bekapcsoltam a tévét, és német meséket kezdtem el nézni. Ez később a sorozatokkal, különböző adásokkal folytatódott. A dunaszerdahelyi régi Gorkij utcai, ma Szabó Gyula Alapiskolában egyre jobban kedveltem a német nyelvet.
Pedig a világ nyelve az angol…
Akkor is a németet választottam! Az állt közelebb a szívemhez.
Már oktatja a németet egy nyelviskolában. Járnak német nyelvtanfolyamra az emberek?
Vannak lappangó időszakok, amikor kevésbé. Majd jönnek hónapok, amikor ez megugrik, vagy kiegyenlítődik az angollal. Igen, jönnek németet tanulni. Közel van Ausztria. Bécs. Nagyon sokan keresnek ott munkát.
Vette már hasznát a német nyelvtudásának?
Folyamatosan. Egyrészt, mert tanítok, így valamit tudok adni az embereknek, és ez jó érzés. Német turistáknak is segítettem már eligazodni a városban. Sok évvel ezelőtt brigádosként dolgoztam egy élelmiszerüzletben. Amikor bejöttek a németek, németül szolgáltam ki őket, a végén németül mondtam az összeget. Nagyon örültek.
Hogyan került a művészetek közelébe?
Dunaszerdahelyen, a mezőgazdasági középiskolában volt egy színjátszó csoportunk. Az egész suli alatt egy darabot adtunk elő, valami orosz, vagy lengyel szerző darabját. Negyedikben azt mondták, erre már nincs idő, itt a ballagás, jön az érettségi. Abbahagytuk. A komáromi Selye János Egyetemen is alakult egy színjátszó együttes, a Selye Egyetemi Színpad. Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című darabját rendezte velünk Csengel Mónika. Till Tímea volt Yvonne. Margit királynét alakítottam. Azután néhány évet kihagytam. Majd tavaly rábukkantam egy hirdetésre az interneten, hogy amatőr színjátszó tábort szerveznek a szerbiai Bezdánban, a helyi Petőfi Sándor Művelődési Közösség és a Féling Színház közös szervezésében, elsősorban, a szórványmagyarságban élő színjátszóknak, hogy összejöjjenek, és együtt alkossanak előadásokat. Ez volt az első Kárpát-medencei Szórvány Színjátszó Tábor. A Felvidéket jómagam képviseltem.
Miben szerepelt?
Három darab került a közönség elé. A babám című dokumentumdráma, a Lopótök, avagy a Mari nem olyan című népi komédia és Tennessee Williams Ez a ház bontásra vár című színműve. Ez utóbbiban játszottam Willie, a lány szerepét. Tomot Török-Czirmay Áron alakította. Az előadást Bálint Ferenc rendezte. Egész nap gyakoroltunk. Jó volt belekóstolni ismét a színház világába.
Most megint nincs színpadon.
Olyan vagyok, hogy nagy lendülettel belevetem magam valamibe, azután pihentetem, és előveszek valami mást. Vagy keverem a kettőt, ahogy éppen az időm engedi, és miben találom meg a leginkább magam, miben érzem magam jól.
Most itt a zene.
A nyelvek mellett az ének érdekel a legjobban. Ez a két dolog párhuzamosan működik az életemben, és szeretném, ha
ezután is így lenne. Az alapiskolában énekkarba jártam, érdekelt a gitár. Két évig tanultam is gitározni az egyetem után. Sipos Tibor, az oktatóm hívta fel a figyelmemet, hogy kellene valamit kezdenem az énekhangommal, mert nem rossz. Az ő tanácsára döntöttem úgy, hogy keresek egy énekstúdiót, ahol fejleszteni tudom a hangom.
Győrig kellett mennie?
Nem szerettem volna itteni iskolát. Olyan helyet kerestem, ahol nem ismerek senkit, és engem sem ismer senki. Ahol tiszta lappal kezdhet mindkét fél. Ezért 2013 őszétől Vargáné Szekeres Viktória, a Viktória énekstúdió vezetője volt az énektanárnőm, most már Havas Lajos zeneszerző a tanárom.
Drága a hely?
Mindennek ára van. Rengeteg dolgot ad a stúdió, nem csak énekoktatást biztosít. Járhat az ember zeneelméletre, ritmikára, sok olyan dolog van, amit pluszban ki lehet használni. Tavaly volt egy énektábor Győrött, ahová eljött Emilio és Takács Nikolas. Tanácsokat adtak a felkészülé hez, hiszen a tábort énekverseny zárta. Jól éreztem magam a színpadon. Talán ez volt az első fellépésem, amit nem izgultam végig. John Legend All of Me című dalát énekeltem. Minden belőlem. Igyekeztem is mindent odatenni. A szerelmes dal arról szól, hogy mindent odaadok a másiknak, ami belőlem jön. Ez az élet több területére is érthető. Az álmainkat, a vágyainkat ki kell adnunk. Azt mondták, magabiztos és kifinomult volt a fellépésem.
Dunaszerdahelyen az első fellépése tavaly, a városi Nyárbúcsúztatón volt.
Műsort vezettem és énekeltem. Előtte napokig beteg voltam, rekedt hanggal léptem színpadra. A harmadik dal környékén már éreztem, hogy fárad a hangom. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. Akárcsak a Max bevásárlóközpontban tartott divatbemutatón is. Jó látni, hogy az emberek visszajelzése pozitív, még ha nem is ismernek annyira. Az egy folyamat, hogy az embert felismerjék, esetleg a nevét is megjegyezzék. Közben elkészült az első saját dalom, a Fáj.
Mennyi idő alatt született?
Tavalyelőtt a Viktória Énekstúdióban kiadtunk egy feldolgozásokkal teli albumot. Most azt mondtuk, legyenek saját
számaink. Tizenegy dal szerepel az albumon, melynek címe Szigetköz Hangja 2014, és van egy közös dalunk is, a Szeretni jó.
Nem fordította le németre a dalát?
Nem jönnének ki a szótagok. Bár vannak olyan német számok, amiket kifejezettem szeretek és énekelek.
Szakemberek íróasztalára kerül majd a korong?
Ez a cél. Rádiókba, tévékbe szeretnénk eljuttatni, hogy legyen visszhangja. A vőlegényemnek a Fáj című dal a csengőhangja a mobilján. Őt is az alkotáson keresztül ismertem meg. Annak idején szövegeket írtam, írótáborokba jártam. Ő volt a Fiatal Írók Körének akkori elnöke.
Milyen szövegeket írt?
Mindig azt éreztem, hogy a próza, a novella, a regény az én műfajom. A novelláimban ritka a konkrét történet. Inkább
érzelmeket, gondolatokat írok le, és van egy burok, amibe beleágyazom ezeket. Nem jutunk ából bébe. Inkább elmélkedés marad a szöveg. Tizenhat éves voltam, amikor egy irodalmi pályázatra küldtem a munkáimból. Harmadik lettem. Az volt a fuvallat, ami tovább vitt, hogy ne hagyjam abba, 2012-ben csatlakoztam a Fiatal Írók Köréhez.
Ez is abba maradt?
Igen, mert a zene került az első helyre. Most éppen lemezbemutató koncerteket tartunk Győrött és a környéken. Az írás türelemjáték. Le kell hozzá ülni. Várni az ihletet.
Türelmes ember?
Nem vagyok. Nem tudok egy helyben ülni. Pedig az újságírás is érdekel. Interjúkat, beszámolókat írtam és írok. Ott már van bizonyos kötöttség. Van, amikor nehezebben születik egy-egy cikk, de azért megszületik.
Milyennek képzeli az életét öt év múlva?
Férjem lesz, családom. Eljárok fellépni, remélem, lesz igény az interjúimra. És talán majd egy színházi szerep is belefér. Így lenne kerek.
Az interjú a Szabad Újság magazin február 20-i számában jelent meg.
