Nemzetmentő stratégia – Biró Erika gondolatai

Nemzetemért érzett féltő szeretet és aggodalom íratja velem ezeket a gondolatokat.

Nem vagyok politikus, egyik pártnak sem vagyok elkötelezettje, de úgy érzem, hogy az utóbbi idő történései miatt szükség van egy jól kigondolt tervre, amit az együtt gondolkodók állítsanak össze, amihez az kellene, hogy pártok és egyéni érdekek fölött összefogjunk. Lehet, hogy nem lesz szépen rendszerezve mindaz, ami ott kavarog bennem egy jó ideje, de majd leülepedik

Nem tudom, és nem is érdekel, hogy milyen politikai érdekek állnak ennek az egésznek a hátterében, vagy milyen személyes érdekek juttattak bennünket ide. Azt azonban tudom, hogy ha nem állunk végre talpra, akkor végünk.

Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik. Első lépésként tudatosítani kell, hogy az eddiginél erőteljesebb, jól átgondolt, kitervelt, és a hatalom által támogatott folyamatnak vagyunk a részesei és áldozatai. Az ország törvényeit úgy alakítják, ahogy akarják.

Mi megpróbáljuk betartani ezeket a törvényeket, a jogosság útján járva, de, amint látjuk, ezek a törvények úgy vannak értelmezve, hogy mi legyünk a vesztesek.

Az eddigi szolgálatom hozadéka, hogy kolozsváriként megfordultam a plojesti missziós egyházkörben, a kendilónai szórványban, a vicei magyar közösségben, s most Székelyföldön.

Nem az Úzvölgyéről akarok most írni, pedig szerettem volna, de ez most egy fájó seb, a sok seb mellett, amit ejtettek rajtunk és még ejteni fognak.

Azt láttuk, hogy kidolgoztak egy tervet, ami rendszerezve fel akarja számolni magyarságunkat, múltunkat, méltóságunkat, jelképeinket, iskoláinkat, emlékhelyeinket, s folytathatnánk a sort… Jó hosszú lenne. Egy szóval: MINKET akarnak innen eltüntetni.

Egy lépéssel előttük kell lenni.

A törvényt nem léphetjük át, mert akkor mi veszítünk.

Olyan megoldást kell találnunk, ami a kiskapukat kihasználja, ami függetleníti a tervünket, a lépéseket az akciójuktól. Egy párhuzamos”világot” kell megvalósítani.

Ennek elengedhetetlen feltétele az összefogás. Minden szinten.

Az utolsó órában vagyunk. Lehet, hogy egyet mosolygunk ezen, de látva, ami történik, és az EMBEREK között élve, őket ISMERVE , megismerve gondolkodásukat, hozzáállásukat, nemzeti öntudatukat, (már ami maradt belőle), ki lehet jelenteni, hogy ha nem teszünk, nem dolgozunk ki egy KÖZÖS akciótervet, akkor néhány év, és az elrománosítási folyamat Székelyföldön megállíthatatlan.

Három vonalon kellene megalkotni ezt a stratégiát, mert háromféle helyzetben, kontextusban élő magyar közösségeink vannak. El kell választani ezeket, mert teljesen különbözik az ezekben élő emberek magyarságtudata, élethelyzete, románokhoz való viszonya és hozzáállása.

Vannak általánosan érvényes dolgok, mint az épületeink megtartása magyar kézben, szobraink, emlékhelyeink, temetőink, iskoláink, stb. Ezeknek idejében át kell nézni az iratait, tulajdonjogát, biztosítani, hogy ne kerüljenek idegen kézre. Meg kell akadályozni a földterületek, épületek felvásárlását, elrománosítását.

1) Az erdélyi városok, vegyes lakosságú falvak magyarsága

Itt annyit lehet tenni, hogy „magokat” hozunk létre. Kultúra, oktatás, népművészet. Külön a városi és külön a vidéki emberek számára. Megerősíteni, megtartani, ami még megmaradt. Mást már nem lehet tenni. A kolozsvári magyar már nem érzi azt, amit az itteni… Nem olyan a viszonya a románokkal, nagyon soknak már nem olyan a nemzeti öntudata.  Itt nem arra kell összpontosítani, hogy visszaállítsunk bármit is, amit elvesztettünk… Már nem fog menni. Szigeteket kell létrehozni. Mintha külföldön lenne… Magyar szigeteket. Várakat. Erre kellenek emberek. Nem szervezetek, hanem olyan elkötelezett emberek, akik vezetők. Karizmatikusak.

Erre nem térek ki részletesen, mert szívügyem Székelyföld. Majd lesz, aki azzal foglalkozzon.

2) Nagy többségükben magyar, vagy színmagyar települések Erdélyben

Ezeket meg kell erősíteni, kiemelt figyelmet kapjanak. (Kalotaszeg, Magyardécse, Szék, Vice, stb.) Itt harcolni kell, iskolákért, kulturális programokat, gazdasági segítséget (pályázatok megírása, lebonyolítása). A nemzeti öntudatot megerősíteni, megakadályozni a betelepedést, a földek eladását… Bentlakások működnek, ahova a szórványban lakó gyerekeket összegyűjtik, magyar oktatásban részesülnek (Vice, Válaszút, Magyardécse) – ezeket támogatni kell, mindenáron. Ezek a települések a magok, a héjuk jó erős kell, hogy legyen.

Ez az első két terv a tartósításról szól, a védekezésről. Itt már mást nem tehetünk. tt kolozsvári magyar tanár, értelmiségi szájából hangzott el az, hogy ne magyarkodjunk, hagyjuk az egészet, elég, ha magyarul beszélünk, magyar iskolába jár a gyerekünk és néha elmegyünk színházba, vagy egy-egy könyvbemutatóra. Nos, erről van szó. Világpolgárrá válnak a magyarjaink.

Ez Erdély. Védekezés, megőrzés, menteni, ami menthető.

3) Székelyföld

A szívem közepe.

Székelyföldön még remélem, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy szigeteket, magokat, végvárakat hozzunk létre, vagy tartsunk fenn, kicsiben, mert Székelyföld maga a sziget, a végvár, a mag. És teljesen másképp kell kezelni az egészet, mint Erdély többi részét. Erdély ilyen szempontból elveszett. Itt, Székelyföldön még van remény arra, hogy megállítsuk az elrománosítást.

Hargita, Kovászna megyékre gondolok. Maros megyében nem vagyok biztos.

Van néhány, utópisztikusnak tűnő gondolatom, de leírom. Még akkor is, ha ez olyan megvalósíthatatlannak tűnik.

Először a mi udvarunkon kellene rendet rakni.

Ezzel kellene kezdenünk. Biztos, hogy nehéz lenne. De nem szabadna olyan emberek vezessenek, vagy döntéshozói pozícióban legyenek, akik nem a nemzetüket akarják szolgálni, hanem saját magukat. Akik azért lettek képviselők, vagy polgármesterek, vagy bármilyen közösségi vezetők, mert több a pénz, mert akkor alkalmazzák a rokonságot, mert … sorolhatnám, de nem teszem, mert mindenki tudja és mindenki hallgat.

Nem szabadna előfordulni annak, hogy az itteni gazdák nem tudják beadni a tejet a tejfeldolgozóba, mert román a tulajdonos és nem veszi be tőlük, a Kovászna megyeiektől… Az emberek elmesélik, de nem mernek feljelentést tenni. Félnek. Inkább eladják a kecskét és a tehenet. A MIEINKET kellene védeni, segíteni.

Egy egy lapát földdel ássuk mi is a saját sírunkat.

Gondolatokat fogok leírni, nem tudom, hogy mi szerint rendszerezzem?

Kell egy megyékfölötti bizottság. Egy miniparlament. Nem állami. Nem úgy „hivatalos”. Akciócsoport, vagy nem tudom, milyen név alatt fusson. Minden magyar párt megyei vezetőségéből legyenek benne. Hogy lehessen elérni bármelyik párt polgármesterét az adott településen, rajtuk keresztül.

1) Politika, szervezetek, pártok, vezetés

A háló jut eszembe.

Egy hálót kell létrehozni. Pártoktól függetlenül. Hargita, Kovászna megyék minden polgármesterével rendszeresen tartani a kapcsolatot. Körzetekre osztva (kb. 10 polgármester egy körzetben), minden körzetnek legyen egy felelőse. Havonta találkozót szervezni, amin amellett, hogy meg lenne tárgyalva a települések problémája, gondja, tájékoztatva lennének azokról a döntésekről, tanácsokról, lépésekről, amelyeket az adott településen meg kell(ene) tenniük. (Ugyanakkor történelmi és kulturális témájú előadásokon kellene részt venniük  Sajnos saját bőrömön tapasztalom, hogy sokszor nincs semmilyen nyitottság az ilyen jellegű tevékenységek, rendezvények iránt.) Csodálkozom, hogy lehet SZÉKELY polgármester az, akit nem érdekel más, csak a mezőgazdasági pályázatok…

A körzetekre osztás segítené a tájékoztatást, mozgósítást, értesítést.

Számon kérni azt, hogy milyen építkezési engedélyeket adnak ki, kinek. Megakadályozni a földek, házak, kúriák románoknak való eladását. (Erre ki kellene találni egy külön stratégiát. Pályázni, megvenni, stb.) Elsősorban TUDATOSÍTANI KELLENE AZ EGYSZERŰ EMBEREKBEN, hogy mire megy ki a játék. Minden faluba el kellene menni, képviselőknek, falugyűlést összehívni, templomban felszólalni és elmondani, hogy ez nem játék, hogy jövőnk a tét, s felelősségtudatot ébreszteni az emberekben. Mert hiába megy el egy-két elöljáró a faluból egy megbeszélésre, ha nem jut tovább az információ a faluba. Elképesztően meg van gyengülve az egyszerű székely emberben a nemzeti öntudat, legalábbis itt, Háromszéken. Az emberek csalódottak. Félnek.

Meg kellene alakítani a falvakban:

  • az utcafelelősi feladatkört,
  • A faluőrséget. Kellene 10 férfiember, aki „faluőr” lenne… (járőrözés, védelem…)

2) Gazdaság, élettér, megélhetés, kultúra

– községenként egy termékbegyűjtő központ kellene, segítve a termelőket. Gazdaságilag meg kell erősíteni a falvakat.

– „Idegen” befektetők megelőzése, akadályoztatása… (sajtgyárak, borvízpalackozó gyárak, stb stb az ők kezükben van. MIÉRT? Mi adtuk oda, mi adjuk el talpunk alól a földet.

– gazdasági támogatás, pályázatok írása, segítségnyújtás (ez bizonyos szinten már működik)

– fiatalok segítése. Rengeteg olcsó ház eladó, cigányok és románok veszik meg. Miért nem lehetne a Magyar Kormánnyal egy ilyen jellegű megállapodást kötni, támogatásra? Ahogy a tavaly az egyházaknak több százezer eurót juttattak templomjavításra, úgy a jövő érdekében lehetne házat és FÖLDET vásárolni fiataloknak, vagy VISSZAVÁSÁROLNI!

– Tájházak kialakítása falvanként! Rengeteg érték kallódik el, megy kárba. Össze kell gyűjteni. (Három éve kínlódunk, hogy egy házat béreljünk, vagy a helyi tanács bocsásson rendelkezésünkre egy épületet a gyűjteményünknek, illetve tájháznak…)

– Kulturális felelős, szervező, programlebonyolító falvanként! Butul el a népünk. Sorozatokon él, ez jelenti a szellemi táplálékot. Nem ismerik lassan a népdalokat, meséket, szokásokat, mesterségeket, TÖRTÉNELMÜNKET.  Lehet, hogy ez egyszerű alpontnak tűnik de ez az egyik legfontosabb. Ha nincs majd kinek beszélni autonómiáról, ha nem érdekli majd a felnövő nemzedéket, hogy ő székely, ha nincs meg benne a múltja iránti büszkeség, a tisztelet, az elkötelezettség, akkor itt nem lesz jövőnk.

– A GYERMEKEK. Ez is egy nagyon fontos pont. A gyermekeket veszítjük el. Kevés gyermeket érdekel a múlt, a néptánc, népzene, hagyomány és mindaz, amitől székely a székely. Az egyesületünk, karöltve egy másik egyesülettel harmadik éve szervezzük az őseink nyomában tábort. De kevesek vagyunk. Vannak még kis magok, vannak táborok, kezdeményezések, csoportok. Ezeket kell segíteni, megerősíteni. És itt is EMBEREKET kell keresni.

– Minden ilyenfajta munka sikere EMBERFÜGGŐ. Hiába van pénz, logisztika, ha nincs olyan EMBER, aki hatással legyen. Akit kövessenek, akiben legyen „valami”, amitől maga köré tud gyűjteni sokakat. Ilyen embereket kell keresni, politikai színezettől függetlenül.

– Az iskolák vezetőségével felvenni a kapcsolatot. Siralmas a pedagógusok helyzete, néhánynak a hozzáállása. Nagy nagy tisztelet a kivételnek, azoknak, akik HIVATÁSKÉNT élik és folytatják ezt a feladatot. Az egyik igazgatónő szavait idézem: „manapság ez munkahely, nem hivatás”… elég baj. A gyermekekből néhány év alatt kinőnek a vezetők, vagy az emberek, a földműves, munkás, a tanár. És nincs előttük példakép.

Be kell juttatni a PÉLDAKÉPEKET az iskolákba. Kell beszélni a diákok, a település lakói előtt az aktuális helyzetről, a visszaélésekről, a jövőről. mindenről.

Lentről kell felfele építeni, nem fentről le.

Rá kellene bízni egy  pár emberre a régi székely falvak működésének, törvénykezésének átírását, alkalmazását a mai állapotra és helyzetre. Az fog működni. Mert évezredek óta működik.

Az egyesületekkel, civil szervezetekkel, hagyományőrzőkkel, vezetőkkel való együttműködése a polgármesteri hivataloknak, vezetőknek. Az aktív vezetők meghívása a körzeti gyűlésekre.

Ez is saját tapasztalat: sokszor ahelyett, hogy segítenék ezek munkáját, akadályozzák… Pedig szerintem egyik egyesület vezetője sem tör a polgármesteri székre…

Az egyházak

Nem azért írom külön, mert lelkész vagyok… hanem, mert csomó hiányosság van.

  • javasolom, hogy a körzetekhez tartózó történelmi egyházak egyházközségeinek vezetőit is hívják meg a gyűlésekbe. Elérik az egyszerű embereket. Hatással vannak.
  • Az országos egyházi méltóságok tájékoztatása, felszólítása a különböző helyzetekben való állásfoglalásra.

3) Jog, törvényes lépések

– jogászok, ügyvédekből álló bizottság térképezze fel Székelyföld területén levő visszaszolgáltatott vagy kérdéses jogviszonyú ingatlanokat, erdőket, közbirtokossági területeket, szobrokat, temetőket, iskolákat, stb, amik célpontjaivá válhatnak bármilyenfajta visszaállamosítási támadásnak.

– felszólítani a polgármestereket – persze nem „hivatalosan”, hogy jelezzék, ha az ortodox egyház területet akar vásárolni. Ezt vagy meg kell venni előttük, vagy egyszerűen nem kell eladni.

4) Autonómia

Itt nincs más esély az életben maradásra. Ha nem lépünk, nem neveljük székelynek a gyermekeinket, ha nem húzzuk ki magunk és nem vállaljuk fel sorsunk, akkor nem lesz kinek autonómiát kérni, kivívni.

Szerintem a kijelentések, nagy szavak, beszédek ideje lejárt. Itt sürgősen tenni kell.

Biztos, hogy vannak okosabbak nálam, akik ilyen jellegű tanulmányokat folytattak, és jobban le tudják, vagy már leírták ezeket, vagy ennél jobbat. Belőlem pár hete kikívánkoztak ezek a gondolatok. Valószínű, hogy nem jutott minden eszembe, amit szerettem volna…

De, ahogy kezdtem:

Nemzetem, FOGADOTT nemzetem iránti mérhetetlen szeretetem és féltő aggodalmam íratták velem ezeket.

Mert, ha nem lépünk, nem szervezkedünk és pár lépéssel nem lépünk előttük, akkor végünk van.

Én hiszem, hogy úgy, ahogy annyi ideje megőrzött minket a Teremtőnk itt, ezen a földön, meg fog őrizni ezután is.

Biró Erika

Református lelkipásztor


Hasonló cikkek