Nigéria, a fekete óriás

Nyugat-afrikai Nigéria. Túlnépesedés, terrorizmus, migráció, kínai kapcsolatok-Erbszt Adrienn geopolitikai jegyzete.

Ma ez az állam számos kihívással néz szembe; demográfiai robbanás, terrorizmus, muzulmán-keresztény szembenállás, törzsi összecsapások, óriási korrupció, kábítószer-kereskedelem, világszinten is kiemelkedően magas bűnözés, mélyszegénység, víz és élelmiszerhiány. S mindezek annak ellenére tomboló aktualitások, hogy az ország összességében meglehetősen jó adottságokkal rendelkezik a többi afrikai államhoz képest. Kőolajban gazdag, földrajzilag kiváló elhelyezkedésű az európai és amerikai kereskedelemhez, s ásványi kincsekben is jócskán bővelkedik. Vagy talán ahogy Venezuela esetében, Nigériában is inkább átok ez az áldás?

Nigéria súlyos etnikai konfliktusokkal küzd, melyek történelmére mindig is jellemzőek voltak, s az európai gyarmatosítók ezen folyamatokat csak még jobban felerősítették mesterséges határok húzásával és viszályok szításával az oszd meg és uralkodj elv alapján. A

15. századtól az öreg kontinensről érkezők módszeresen elpusztították az akkorra már hihetetlen fejlettségi szinten lévő kultúrát, a szakszerűen kiépített infrastruktúrák, városok, a gondosan művelt földek és a kulturálisan gazdag társadalmi felépítés még az európai hódítókat is meglepte.

Végezetül a britek uralma alá került az ország, s egészen 1960-ig kellett várnia függetlenségére.

Ez a függetlenség azonban már egy erősen megtépázott, mesterségesen és természetesen generált etnikai és vallási összefeszülésekkel terhes állapotban találta, s korábbi elnyomása miatt a rászakadt önállósággal mind a mai napig nem tud megküzdeni.

A legnagyobb konfliktus az ország három legnagyobb területi egységének lakosai – az északi hauszák (21%) és fulániak (11%), a dél-nyugati jorubák (21%) és a dél-keleti igbók (18%) – között, illetve a két legelterjedtebb vallás, a muzulmán (körülbelül 45-50%) és a keresztény (40-45%) között zajlik. Nagyjából három részre is oszlik ezért az ország, ám ez csak nagyvonalakban igaz, hiszen száz feletti kisebb törzsi nép található az országban, akik között szintén rendszeresek az akár véres összetűzések is. Ráadásul az ország északi területén egyre nagyobb területeken található meg az Iszlám Állammal közösséget vállaló Boko Haram terrorista szervezet is, mely létrejöttének célja a nyugati felfogású civilizációs berendezkedés elvetése, s az iszlám terjesztése. Súlyos és gyakori terrormerényletek köthetők a szervezethez, naponta több tíz ember haláláról, illetve elrablásáról érkeznek jelentések. A terror térhódítása okán több millió belső menekülttel kell számolnia az ország vezetésének, és az olyan gazdasági szektorok, mint a turizmus teljes leépülésével is.

Az országot vezető Muhammadu Buhari a közelmúltban írt cikket a Financial Times magazinba, ahol azt fejtegeti, hogy az Egyesült Államok afganisztáni kivonulását követően Afrika válik a globális terrorizmus elleni harc frontvonalává. Nigéria ebből a tekintetből nézve pedig a harcok egyik fő színtere jelenleg is, ennek ellenére a nyugati világ messze nem fordít akkora erőforrásokat az afrikai terror megfékezésére, mint amekkorákat az elmúlt évtizedekben, a Közel-Keleten láttuk.

Buhari arra is felhívja a figyelmet, “hogy a terrorizmus megfékezése nem lehetséges pusztán fegyverek által, szükség van a gazdaság és a népességnövekedés tempója közt tátongó mélységes szakadék áthidalására alkalmas eszközökre, fejlesztésekre.” A FT hasábjain arról értekezik, hogy országának nem katonai segítségre van szüksége a harcban, hanem elsősorban külföldi befektetésekre, különösen az infrastrukturális projektekhez, illetve kedvező feltételű fegyverkereskedelmi együttműködésekre.

Mindettől függetlenül a nigériai hadsereg az utóbbi időben fokozta a fellépését a Boko Harammal szemben, s ennek egyik eredménye lehet, hogy az utóbbi hetekben több mint ezer terrorista adta meg magát. Sokan azonban ezt a terrorszervezet vezetőjének, Abubakar Shekau májusi halálához kötik inkább, mivel azóta a csoport leginkább az Iszlám Állam helyi képviselete (Islamic State in West Africa) alá került, s ezzel nem minden Boko Haram tag tud azonosulni. Az ISWA jelenleg Nigérián kívül leginkább Kamerunban és Csádban tevékenykedik. A terrorszervezetek mellett számos szeparatista mozgalom feszül össze a központi vezetéssel, illetve különböző népcsoportok etnikai, vallási – vagy csak olyan praktikus okok miatt, mint a vízhiány, vagy az olaj birtoklása – egymással is.

Az ország felépítésében szövetségi köztársasági elemeket tartalmaz, a 36 tagköztársaság saját törvényhozó testülettel rendelkezik, s őket az elnök, a szövetségi kormány feje fogja össze egy kétkamarás parlamentben. 2015 óta ezt a tisztséget a muzulmán hátterű Muhammadu Buhari látja el, aki évtizedek óta aktív szereplője mind a polgári, mind a katonai hatalomnak. Nigériában, függetlensége kikiáltása óta, hatalmas szerepe van a hadseregnek, 1966 és 1999 között végig katonai kormányok voltak uralmon. Jellemzően az északi muzulmán területek termelték ki mindig inkább a katonai vezetőket, míg a déli területeken a magasabb iskolázottságú, polgári vezetőket.

Ha Nigériára gondolunk a leggyakrabban felmerülő problémakör a túlnépesedéssel kapcsolatos, s ez magába foglalja az Európát fenyegető migrációt, a terjedő terrorizmust, a vízhiányt, illetve a mélyszegénység és magas népsűrűség miatt egyre komolyodó, „élet-halál” harcokat. A drasztikus demográfiai robbanás, mely az elmúlt évtizedekben érte el az afrikai országot szemmel jól kivehető; míg 1960-ban a lakosság mindössze 40 millió körüli volt, addigra mára nagyjából az ötszörösére nőtt, 200 millió feletti, ez hatalmas növekedés 60 év alatt. Ma ezzel az adattal a hetedik legnépesebb ország a világon, ám ha ilyen ütemben fog tovább növekedni, még Kínát is utol tudja érni az évszázad végére, de annál is hamarabb leelőzi az inkább fogyatkozó, vagy kisebb ütemben növekvő Egyesült Államokat, Brazíliát, Indonéziát, Pakisztánt.

Jelenleg Afrika abban a „demográfiai bumm” szakaszban van, amikor a születésszám nagyon magas, viszont az ugyan lassan, de javuló egészségügyi és higiéniai állapotok miatt, a gyermekhalandóság csökken és a várható élettartam nő.

Figyelemre méltó tény, hogy ezen utóbbi faktorok csak éppen, hogy elkezdtek javulni, tehát a következő pár évtizedben még magasabb lesz a várható élettartam és még több gyermek élheti meg a felnőtt kort.

Ma egy átlagos nigériai nő több mint öt gyermeket vállal, ez az északi muzulmánoknál több (7,3 a születési ráta), a déli keresztényeknél (3,4 a születési ráta) kevesebb, ezért is növekszik folyamatosan az iszlám hitűek száma.

Elemzők szerint 2050-re az ország lakosainak száma eléri a 400 milliót is, s ha a kínai népesség csökkenés továbbra is fennmarad, India elsőként, Nigéria másodikként fogja megelőzni a következő száz éveben.

A nagy népességnövekedéssel Nigériában a legnagyobb probléma az, hogy az ország egyre kevésbé képes biztosítani a megfelelő lakhatási környezetet növekedő lakosságának, beleértve vizet, élelmiszert, lakóhelyet, orvosi ellátást, szociális ellátást, oktatást, munkahelyet, biztonságot. A lakosság közel 40%-ka napi 1 dollárnál kevesebb pénzből kénytelen megélni, ám az e felett lévők helyzete sem irigylésre méltó. Ugyan az ország területe hatalmas – Németország több mint kétszerese – a termőföld minősége mégsem teszi lehetővé, hogy a hatalmas lakosságszám növekedéssel lépést tartson az önellátó termelés. A területek közel 60%-ka sivatagodik el, ráadásul hatalmas környezeti szennyeződések is rontják az elérhető víz és talaj minőségét. Korábban a Shell olajtársasághoz kötöttek egy hatalmas szennyezést például a Niger folyónál.

A mai demográfiai folyamatokat alapul véve az ország lakossága minden hónapban körülbelül félmillióval nő, ami annyit jelent, mintha havonta egy újabb Koppenhágányi város jönne létre az országban. A statisztikák arra mutatnak rá, hogy a jelenlegi ütemmel a következő huszonöt évben meg fog duplázódni az afrikai állam népességszáma, s a folyamat utána sem lassul le. Nigéria lakosságának növekedéséhez hozzájárul az alacsony oktatási szint is, mindössze a dolgozó állampolgárok fele rendelkezik legalább alapfokú képzettséggel, ám a teljes lakosság több mint fele még írni-olvasni sem tud. Az ENSZ adatai alapján a nigériaiak 43%-ka 15 év alatti és mindössze 5 százalékuk hatvan év feletti. Összehasonlításként – még a britek tagsága idején – az EU-28 egészét tekintve a 14 év alattiak az össznépesség 15,6%-át tették ki 2013. január 1-jén, míg a 65 év felettiek aránya mintegy 18,2% volt a népességben.

A rossz életkörülmények harcokat eredményeznek a vízért és termőtalajért, illetve a pénzre váltható természeti kincsek feletti ellenőrzés jogáért. Mindez táptalajá válik a terrorszervezeteknek is, akik a radikalizálódásra hajlamos, elégedetlen, főként észak-nigériai fiatalokat csábítják soraik közé. Sokan választanak más utat, s inkább szervezett módon, a Földközi-tengert átszelve hajóznak tömegesen Európába a jobb élet reményébe. Ez pedig már komoly fejfájást okoz az Európai Uniós országoknak, hiszen a korábbi adatokat tekintve sem a nyelvtudás, sem a végzettség, de még az írni-olvasni tudás sem gyakori a nigériai menekülteknél.

A megoldások hosszútávúak ugyan, de sokak szerint bevezetésük elkerülhetetlen egy humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében. Bangladesben, Kínában, Japánban és a nyugati világban is az oktatás népszerűsítése a nők körében komoly hatással volt a születésszámok csökkenésére. Hiszen ezáltal  később mennek férjhez, s így későbbre tolódik az első gyermek vállalása is. A megfelelő munkakörülmények biztosítása a végzettséggel rendelkezőknek elősegíti a nők karrier irányába orientálását is a családi élet kárára. Természetesen az oktatás mellett szükség van egyéb tényezőkre is, mint a munkanélküliség csökkentése, vagy például az egészségügyi ellátás fejlesztése, hogy ne kelljen 5-7 gyereket vállalni a magasabb csecsemőhalálozási mutatók miatt.

A politikai viták egyik fő témája, hogy érdemes-e a kínaihoz hasonló „Egy gyerek-Egy család” modellt bevezetni az országban, hogy így mesterségesen csökkentsék a lakosság számot viszonylag rövid időn belül.

Ugyan Kínában a legfrissebb népszámlálási adatokat elnézve valóban jócskán lecsökkent a születési ráta, ám kérdéses, hogy milyen szociális, társadalmi és gazdasági hatásai lesznek egy ilyen súlyos beavatkozásnak.

Bár számos tényező gyengíti az országot, az említett túlnépesedés, élelmiszer és vízhiány, terrorizmus, etnikai és vallási megosztottság, mégis rengeteg lehetőséggel is meg van áldva, melyek akár Afrika szuperhatalmává is tehetik. Sok elemző számít arra, hogyha sikerül legyőzve gyengeségeit az előnyeit előtérbe helyezni, hamarosan Afrika legerősebb hatalmává is válhat. A nagy népességrobbanás számos negatív hatása mellett, lehetőségeket is hordoz magában, így elsősorban gazdasági és haderő növekedést jelenthet. Nigéria gazdasági mutatói az elmúlt években jelentős változáson mentek keresztül; 2000-ben az ország GDP-je (PPP) 280 milliárd körüli volt, ez mostanra 1,1 ezermilliárd fölött van. 2050-re további háromszoros emelkedést jósolnak a pénzügyi szakértők. Elsősorban az ipar és szolgáltató szféra fejlődésének, illetve a hatalmas mennyiségű természeti kincsnek (olaj, földgáz, ónérc, vanádium, titán) köszönhető az emelkedés. Mára az egyik legnagyobb gazdasággá vált a fekete kontinensen az olcsó munkaerőnek és a nagy hazai piacnak köszönhetően is, amivel egyenes arányosan gyarapodtak a bankszektori és telekommunikációs szolgáltatások. Ezen kívül a nigériai Nollywood az Indiai Bollywood után a második legnagyobb filmgyártó központ, s ez tovább növelheti bizonyos szinten a nemzetközi befolyást.

Mindezen fejlődéseket komoly infrastrukturális befektetések is kísérik, hogy még hatékonyabbá váljon a kereskedelem. Vasútvonalak kötik össze a fővárost a tengerparttal, illetve a két legnagyobb várost; a déli partvidéken található Lagost és az északi országrész területén fekvő Kanot. Ezen kívül az olajkereskedelmet kiszolgáló kikötők fejlesztése (elsősorban Lagosban), városok és erőművek építése is előre lendíti az ország jövőbeli terveit.

Láthatjuk, hogy az ország rengeteg szélsőségesen előnyös és előnytelen faktorral rendelkezik, s ugyanazon tényezők javára és kárára is válhatnak. Erre a legjobb példa a hatalmas olajkészleteik, melyek meghatározó, gazdaság fellendítő bevételt jelenthetnének az ország számára, ám egyelőre inkább az etnikai harcok egyik fő generátora, az ellenőrzés joga miatt. Ráadásul a politikai korrupció növekedését is serkentik a sokszor ellenőrizetlen üzleti ügyletek.

Saját belpolitikai és nemzetbiztonsági problémái mellett a nagyhatalmak érdeklődésének középpontjába is bekerült a hatalmas lakosságú afrikai ország. Mind Oroszország, mind Kína, mind az Egyesült Államok igyekszik befolyást szerezni a fekete kontinensen, illetve azon belül Nigériában is. Mellettük az Európai Unió is intenzív figyelemmel kíséri az országban zajlódó folyamatokat, egyfelől korábbi európai gyarmati múltja miatt vannak érdekeltségei, másfelől a migrációs fenyegetés ebből az országból elsősorban Európára veszélyes.

Oroszország és Nigéria közt a kétoldalú kereskedelemi és a gazdasági kapcsolatok jelenlegi szintje igen alacsony, ám érezhetően növekszik az érdeklődés mindkét fél részéről.

Ma az oroszok látják el Nigériát fémtermékekkel, műtrágyával, gabonával, ám más gazdasági projektek létrehozása is napirenden van az egyre szorosodó munkakapcsolatok asztalán. A Nigériát is elérő világjárvány elleni küzdelem érdekében a két ország kormánya komoly tárgyalásokat folytatott a vakcinakereskedelem kapcsán is, melynek eredménye az lett, hogy az afrikai ország engedélyezte a Szputnyik védőoltást lakosai körében.

Kína globális ambícióit jól jellemzik az afrikai beruházások számának gyarapodása, illetve Peking politikai befolyásának növekedése. A Kínai Kommunista Párt évtizedek óta igyekszik elmélyíteni kapcsolatait az afrikai országok kormányaival, s ezáltal népszerűsíteni saját politikai és gazdasági elképzeléseit, illetve támogatókat keresni ehhez a nemzetközi arénában (például az ENSZ soraiban). Wang Yi, kínai külügyminiszter ez év elején Nigériát Kína legfőbb stratégiai partnerének nevezte az afrikai együttműködésben. A kínai-nigériai ötven éves diplomáciai kapcsolatok első éveihez képest a két ország közti kétoldalú kereskedelem mértéke mára 1900 szorosára nőtt. A kétoldalú együttműködések közt olyanokat találhatunk, mint a vasútépítés, a szabadkereskedelmi intézmények létesítse, vagy közös műholdak indítása a világűrbe.

A legutóbbi külügyminiszteri találkozón egy hét pontos konszenzusban állapodtak meg, mely a következő elemeket foglalja magába: A járvány elleni küzdelemben közös fellépés; Kormányközi bizottság létrehozása az együttműködések koordinálására; Közös fejlesztési tervek megvalósítása; Az „Egy Övezet – Egy Út” programban történő kooperáció; Iparosítást segítő projektek építése; A digitális és a zöld gazdaságban való együttműködés; Katonai és biztonsági területeken közös projektek; A nemzetközi és regionális ügyek koordinációjának harmonizálása. Természetesen a nagyszabású közös projektekkel és együttműködésekkel párhuzamosan, egyfajta árnyoldalként Nigéria eladósodása is növekszik Peking irányába. Sokan azzal vádolják országon belül és kívül is a nigériai kormányt, hogy az állam szuverenitására veszélyes hitelszerződéseket írt alá Kínával, ám a kormány ezt visszautasítja.

A Nigériában székelő kínai nagykövetség is úgy érezte nyilatkoznia kell a vádakkal szemben:Kína soha nem fog hegemóniára törekedni, és nem áll módunkban egyetlen országot sem átvenni ”.

A nigériai kormányzat szerint a kínai hitelek azért népszerűbbek az országban, mert kedvezőbbek a piaci hiteleknél. Jelenleg több futó projektet is ezekből a pénzekből finanszíroz a nigériai kormány, többek között vízellátással, áramszolgáltatással, kommunikációval, vasúttal és repterekkel, illetve mezőgazdasággal kapcsolatos beruházásokat. A hivatalos adatok alapján Nigéria Kínával szembeni adóssága 2015 szeptembere és 2020 szeptembere között 136%-kal nőtt, 1,4 milliárd dollárról 3,3 milliárd dollárra. Az összes külső adósság ugyanebben a periódusban 10,6 milliárd dollárról 32 milliárd dollárra nőtt. Nigéria hitelezői közt van Japán, Franciaország, Németország és India is.

A kezdetben inkább diplomáciai kapcsolatok az elmúlt húsz évben átváltottak stratégiai együttműködésbe a két ország között, s ezen belül is elsősorban a gazdaság terén vannak szoros összekapcsolódások. A kínai cégek kiemelkedő szerepet játszanak Nigéria infrastruktúra-fejlesztésében. Kína hozzájárul Nigéria humántőke-erejének fejlesztéséhez is cserediák programokkal és oktatási intézmények létesítésével.

Az Egyesült Államok is tisztában van természetesen a Nigériában rejlő potenciálokkal, illetve a jövőbeli drasztikus népesség és gazdaságnövekedési tendenciákkal. Trump 2018-ban Washingtonban fogadta a nigériai elnököt, a két kormány közt munkacsoportok felelősek a kapcsolatok elmélyítéséért. Az új demokrata vezetés külügyminisztere, Anthony Blinken egyelőre még csak a virtuális térben érintkezett az afrikai országgal, e találkozó során főként egészségügyi együttműködésről állapodtak meg a fertőző betegségek elleni harcban. Az amerikai kormány segélyekkel támogatja a nigériai erőfeszítéseket a demokratikus intézmények megerősítésére, a korrupció elleni küzdelemre, valamint a biztonság javítására. Az Egyesült Államok a legnagyobb külföldi befektető Nigériában, az amerikai közvetlen külföldi befektetések nagyrészt a kőolaj/bányászat és a nagykereskedelmi szektorban jellemzőek. 2019-ben az Egyesült Államok és Nigéria közötti kétirányú áruforgalom több mint 10 milliárd dollárt tett ki. Az USA összességében dollármilliókkal támogatja az afrikai országot.

Az Európai Unió jelentős olaj- és gázimportőre Nigériának (a kőolaj mintegy 20 százaléka és a gáz 80 százaléka), valamint jelentős befektető is az afrikai országban. Továbbá a biztonsági szférában is együttműködik az állammal elsősorban a terrorizmus megfékezése és a migráció megakadályozása érdekében. Az ország elszigeteltségéről nem lehet beszélni, tagja az ENSZ-nek, a Nemzetközi Valutaalapnak, az Afrikai Uniónak, az OPEC-nek, a Kereskedelmi Világszervezetnek és a Világbanknak is.

Nigéria egyfelől igyekszik a nemzetközi pezsgésben részt venni és növelni jelentőségét, ám súlyos belső problémái ebben visszatartó tényezők. A vallási és etnikai megosztottság évszázadok óta beárnyékolja fejlődését, s ezek leküzdése nem csak ennek az országnak jelentenek fejfájást. Adottságai, lehetőségei megvannak, talán előbb-utóbb az a politikai akarat is hozzá társul, amely képes felemelni ezt a nagyszerű lehetőségeket rejtő országot. Nem kell mondani, hogy mindez komoly európai érdek is, hiszen amíg háborúk, terror és szegénység sújtja a vízhiánnyal és más létfontosságú tényezők hiányával küzdő, túlnövekedő társadalmat, sokan fogják választani a menekülést Európába a jobb élet reményébe.

 


Erbszt Adrienn

Geopolitikai, külpolitikai kutatások és elemzések magyar szemmel, közérthetően a PannonHírnök VilágTükör rovatában.

Hasonló cikkek