Nyíregyháza – Folyamatosan dokumentálta őszi tájat ábrázoló munkája készítésének mozzanatait Ladányi Attiláné. Erre is szükség volt ugyanis ahhoz, hogy hazánk legnagyobb patchworkjeként regisztrálják a négy év alatt elkészült alkotást.
A nyíregyházi hölgy azt is elárulta, hány öltésre volt szükség ahhoz, hogy az 50 358 hatszög teljes egésszé álljon össze. Ha egy hatszög megvarrásához 13 öltésre van szükség, mennyi kell ahhoz, hogy 50 358 darab teljes egésszé álljon össze?
Annyit még segítünk, hogy nem elég a két számot összeszorozni, hiszen az összevarrt darabokat is egybe kell forrasztani, szóval nem egyszerű a megfejtés. – A végeredmény 1,3 millió – árulja el Ladányi Attiláné. A nyíregyházi hölgy azért tudja a pontos számot, mert az őszi tájat ábrázoló munkájának elkészültét folyamatosan dokumentálta – erre is szükség volt ugyanis ahhoz, hogy hazánk legnagyobb patchworkjeként regisztrálják a négy év (!) alatt elkészült alkotást. A témát a magyar irodalom egyik legszebb verse, a Szeptember végén szolgáltatta, és ha ránézünk a hatalmas faliképre, valóban megelevenednek Petőfi Sándor híres sorai: a kép előterében még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt. De a háttérben látjuk a téli világot, ahol már hó takará el a bérci tetőt.
Tele volt vele a lakás
– Tízezer gombostű fogyott el, mire elkészült, és a végére már nemcsak a folyosó, de a nappali is tele volt vele – meséli mosolyogva az alkotó, akinek a műhelyét gyönyörű foltvarrott falvédők díszítik, a favitrinekben pedig közel 600 darab gyűszű mosolyog – de róluk majd egy kicsit később.
– Amikor egy-egy sort befejeztem, kitettem a folyosóra, felmentem a lépcsőn és fentről néztem, hogy mutatnak együtt a színek. Így vettem észre azt is, hogy az erdei út túl szabályosra sikeredett, ezért azt vissza is kellett bontanom – mondja Ladányi Attiláné, aki 30 évig dolgozott az egyik nyíregyházi benzinkúton, és bár első hallásra furcsának tűnhet, de a patchwork-imádatát is a munkájának köszönheti. – Sok-sok évtizeddel ezelőtt begördült a kútra egy amerikai rendszámú autó, aminek a hátsó ülésén megláttam egy foltokból összevarrt takarót – ott kezdődött el az azóta is tartó szenvedély. Amerikában már nagy divat volt a patchwork, akkor nálunk még senki sem foglalkozott vele. Amit lehetett, összegyűjtöttem róla, de a legnagyobb segítséget egy 1996–97-ben sugárzott, a foltvarrásról szóló amerikai sorozat jelentette. Akkorra már több zsáknyi anyagot gyűjtöttem össze, és 1999-ben elkezdtem a foltvarrást. Karácsonyra kaptam egy varrógépet, de nem tudtam úgy használni, ahogy szerettem volna, azóta kézzel varrok. Láttam egy kockákból álló képet, az volt az első alkotásom – most is itt lóg a falon. Hát, így kezdődött.
Azután jöttek a párnák, ágytakarók, falvédők, és kialakítottam a saját módszeremet: sablont készítek, azt kiszínezem, majd jön a szabás, varrás. Persze, nem mindegy, hogy milyen az anyag, és hogy milyenek a színek. Az egyik kedvencem ez a fényes anyag – mutat több, a falon lévő munkára. – Fél Marokkót bejártam érte. Az agavé rostjából készítik és egy természetes anyaggal festik be, nagyon szerettem vele dolgozni.
Kiszínezett sablonok
– A munkák nagy része – díszdobozok, zsebes tartók, csecsemőknek jojóbabák, angyalkák vagy borosüvegre szmoking – ajándékként kerül családtagokhoz, rokonokhoz, barátokhoz, Ladányi Attiláné ugyanis soha nem kér pénzt a patchworkjeiért. A karácsonyi ajándékok elkészítéséhez már nyár végén nekilát, és a karácsonyfájukon is csak saját készítésű díszek vannak. Ma is tíz–tizenkét órát tölt a tervezéssel, szabással, varrással, azt mondja, nem tudja megunni a foltvarrást, amit a családja szeretete és türelme nélkül nem tudna csinálni. Az évek alatt lett egy új szenvedélye is: a gyűszűgyűjtés.
– Toscanában vettem az elsőt, és azóta nem csak én gyarapítom a gyűjteményt, de a lányom, a barátai és az ismerőseim is segítenek: bármerre járnak a világban, hoznak egyet: most 69 országból vannak gyűszűim – mutat körbe a vitrineken. A műhely egy kis csodavilág, benne hőfokszabályozós mini vasalóval, a tengerentúlról beszerzett tűkkel, a színárnyalatonként sorba rakott cérnákkal, a lézeres ollóval, ami az anyagra téve „mutatja” az egyenest. A falon a kész munkák mellett két kiszínezett sablon – arra várnak, hogy egy takaró vagy falikép formájában öltsenek testet Ladányi Attiláné keze nyomán.
Forrás: szon.hu
