“Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!”
A hétvégi olvasó sarok vendége Dávid Attila. Ezúton szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Éjszaka című novelláját
Éjszaka
– Úgy döntöttem, hogy elmegyek. Itt hagylak benneteket!
– Ébredj, apjuk! Valaki van a házban!
– Hagyjá’ má’! Alszok!
– Nem bántatok velem jól, ezért most kihasználom, hogy lefekvés előtt nem zártátok be a kisajtót…
– Csinálj valamit apjuk! Itt a szobában van valaki!
– Hagyjá’! Majd holnap!
– Eddig úgysem engedtetek ki az utcára a tüzelő szukák miatt…
– Apjuk! Nem találom a villanykapcsolót! A zseblámpa meg nem működik!
– Maj’ holnap elintézem! Most alszok!
– Csontot is alig kaptam, sőt, néha még oldalba is rúgtatok…
– Apjuk! Sikítani fogok, ha nem csinálsz valamit!
– Fordu’j be és aludj! Mint én!
– Isten veletek! Engem többé nem láttok!
(…)
– Mér’ böködtél engem egész éjszaka? Történt valami?
– Megszökött a Bodri…