Grandiózus célokat tűzött ki maga elé Orbán Viktor, amikor arról beszélt: a kormány azért minősítette stratégiai ágazattá a sportot, mert felismerte pótolhatatlan szerepét, vagyis azt, hogy eszmények, kemény munka, hősök és áldozatvállalás nélkül a modern élet eliszaposodik. A miniszterelnök beszélt arról is, szeretné megérni, hogy Magyarország olimpiát rendez, a magyar labdarúgó-válogatott pedig világbajnoki döntőt játszik.
A koronavírus okozta leállás a sportban nagyobb, de legalábbis másfajta károkat okoz, mint, mondjuk, az autóiparban, ahol egy gombnyomással újra lehet indítani a futószalagokat. A sport viszont emberi minőség, emberi teljesítmény, újraépítése hosszabb időt vesz igénybe – mondta Orbán Viktor a Nemzeti Sportnak adott interjúban, amit a hirado.hu is szemlézett.
A miniszterelnök úgy véli mindenáron nem kell megrendezni 2021-ben a a labdarúgó Európa-bajnokságot és az olimpiát, hiszen olyan súlyos egészségügyi fenyegetés árnyékában élünk, amely egyszerűen elragadja közülünk a barátainkat, a rokonainkat, az ismerőseinket. Az ő életüket, egészségüket semmilyen sportrendezvény sem pótolja, és nem is teheti kockára. Ezért a biztonságot minden más elé kell helyeznünk. Ez most korlátokat állít a sportnak. Viszont a vakcina már létezik, és a védtelenség, a kiszolgáltatottság korszaka abban a pillanatban véget ér, amikor elegendő mennyiség lesz belőle. S ez most már csak néhány hét.
Mi még inkább a hőskorban élünk
A magyar sport még messze van attól, hogy a pénz maga alá gyűrje. Mi még inkább a hőskorban élünk. A sportot azért minősítettük stratégiai ágazattá, mert ismerjük a pótolhatatlan szerepét. Olyasmit képes adni a felnövekvő, fiatal nemzedéknek, és szurkolóként persze nekünk is, mint semmi más ebben a modern korban, ahol – ha nem figyelünk – az ösztönök, az ego, a könnyebb út, a „jár neked” filozófia válik zsinórmértékké. Eszmények, kemény munka, hősök és áldozatvállalás nélkül a modern élet eliszaposodik. Ebből ragad ki, illetve föl a sport.
A magyarok életében különösen fontos a sport, a kormány részéről nagy hiba lenne, ha ezt nem venné figyelembe a nemzetnevelésben, az oktatáspolitikában, a karakterformálásban –fogalmazott.
A sport a nemzetek versenyfutásának és teljesítménymérésének legjobb eszköze
A miniszterelnök arra a kérdésre, hogy szerinte egy gólon és győzelmen túl még mi minden múlott azon, hogy Izland ellen Szoboszlai Dominik lövése a kapufáról végre nem ki-, hanem befelé pattant ezt válaszolta: bátraké a szerencse. Miután a modern európai életben hál’ Istennek nincsenek fegyveres konfliktusok és háborúk, amelyek kijelölnék egy-egy ország helyét, súlyát, hősiességét, ezt a sport teszi meg.
Persze a gazdasági teljesítmény is rangsorol, de ott sokkal nagyobb szerepet játszik a történelmi örökség, mint a kortárs nemzedékek képessége és teljesítménye. A sport a nemzetek versenyfutásának és teljesítménymérésének legjobb eszköze. És mivel a futball a legnépszerűbb és legelterjedtebb sportág, kiemelt a szerepe is. A futballt Magyarországon mindig is az önbecsülés kérdésének tartottam. Különösen azért, mert voltunk már a csúcson, így nemcsak a jelenlegi világelithez mérjük magunkat, hanem a saját múltunkhoz is. A pályán nyújtott teljesítmény megmondja, ki vagy. Hosszú évtizedeken keresztül szenvedtünk, és most, hogy följebb emelt fejjel mehetünk végre meccsre akár a válogatott, akár a Fradi miatt, egészen más a helyzet. A nemzeti önbecsülés és a sport szorosan összetartozik.
Nekünk, magyaroknak a virtus örök erényünk, és a szívünknek ugyanabban a sarkában lakik, mint a sport.
A gyerekek is szívesebben mennek sportolni
Ha valaki meglát egy pályányi szabad területet Budapesten, az első gondolata, hogy mennyi pénzt lehet kiszedni belőle. Holott inkább az életminőséget, az egészségünket kellene javítani vele. Mégis ritkán találkozom olyan kéréssel, hogy itt egy barnamezős, használatlan terület, építsünk rajta sportpályát! Lakóparkot, irodaházat annál inkább szeretnének. Pedig azzal, hogy sportlétesítményeinket európai színvonalra emeltük, a gyerekek is szívesebben mennek sportolni.
Rengeteg pálya, csarnok, edzőterem, műhely jött létre minden sportágban, uszodákkal is egyre jobban állunk, bár itt még a nagy ugrás előtt vagyunk. Wladár Sándor, az úszószövetség elnökeként beadta a valaha látott legjobban kidolgozott programot, amely négyzetméterre meghatározza a vízfelületet, a szükséges oktatók, öltözők vagy éppen a gyerekeket szállító buszok számát az egész országra lebontva. A cél az, hogy mindenki tanuljon meg úszni. Nagyon várom, hogy az atlétikában is bekövetkezzen az áttörés. Jó vezetői vannak, akik sok mindent csinálnak, sok támogatást is adunk, de még nem szakították be az ajtót.
„Ma már az iskolai testnevelés nem egyszerűen egészségügyi átmozgatás, hanem valamely szakszövetség részvételével zajló, szakosított sportolás is. De még a mindennapos testnevelésnél is büszkébb vagyok az óvodai programunkra, az ezerszám küldött labdákra, kapukra és mindenféle ügyességi gyakorlatokhoz szükséges eszközökre.
Ez Dárdai Pál javaslata volt. Minden egymásra épül: óvodai, iskolai sport, kapcsolat a versenysporttal, aztán a szükséges létesítmények, amelyek ma már semmivel sem rosszabbak, mint a belga, a spanyol vagy éppen az osztrák kluboknál. Azt tapasztalom, hogy a modern korban a fiataloknak ez sokkal jobban számít, mint a mi időnkben számított” – fogalmazott.
A tao könnyebbé tette az egyesületek működését
A tao sikertörténet, de nem vagy nemcsak azért, mert több forrást juttatott a sportra, és könnyebbé tette az egyesületek működését. Fontosabbnak tartom, hogy élő kapcsolat jött létre a gazdálkodó szervezetek, a vállalatok és a sportszervezetek között. Nagy vita előzte meg a tao bevezetését. Volt, aki szerint ha ennyi adót a vállalkozók döntésére bízva a sportba terelünk, miért nem szedjük be, és miért nem osztja szét maga az állam. Szerencsére az az érv győzött, hogy legalább annyit ér a kapcsolat a cégek, vállalatvezetők és a sportvezetők, sportszervezetek között, mint maga a pénz.
Mert ez a kapcsolat természetes, személyes viszonyt létesít, és így a gazdasági konjunktúrától függetlenül mindig lesz hátországa a sportnak.
A szakmai számonkérést nem vállalhatja át a kormány. Ez a szakszövetségek feladata. Egyetlen területen látom szükségesnek, hogy valamilyen minőségbiztosítást a kormány vállaljon, ez pedig az államilag akkreditált akadémiák rendszere. Ez most három sportágra terjed ki: a labdarúgásra, a kézilabdára és a kosárlabdára, de bekerülhet a körbe a röplabda és a jégkorong is. Ezeket a szakszövetségektől leválasztott rendszerben finanszírozzuk, itt az államnak is be kell építenie valamilyen számonkérést, de csak a szövetségekkel együttműködve – emelte ki.
A teljes klubkultúrát kell újjáépíteni
Az akkreditációval rendelkező akadémiák ügyében a gyanakvó méricskélés után létrejött az együttműködés a szakszövetségek és a sportkormányzat között. Bár nagy utat tettünk meg a labdarúgásban, a kézilabdában és a kosárlabdában is az elmúlt tíz évben, az egyesületek még mindig létfenntartási gondokkal küszködnek, az európai középszint elérése is nagy feladat nekik. Még sokat kell fejlesztenünk, és nekik is sokat kell magukon alakítaniuk. A teljes klubkultúrát kell újjáépíteni. Ahhoz, hogy a Fehérvár egyszer meg tudja verni a Chelsea-t, amellyel legutóbb is csak döntetlent játszott, az is kell, hogy a szertárosa jobb szertáros legyen, mint a Chelsea-é. És a Fradi akkor tud tartósan ott ragadni a Bajnokok Ligájában, ha a takarítónője is ott van Európa harminckét legjobb takarítónője között.
A klubkultúra több mint futballteljesítmény, az egyesülethez tartozó összes embert arra sarkallja, hogy a legjobb legyen, így járulva hozzá a csapat teljesítményéhez. A magyar klubok sokat fejlődtek, de még nem említhetjük őket egy lapon a legnagyobb európai klubokkal. Kell még a következő öt-tíz év. Valaha a Honvéd, a Vasas vagy az Újpest nem volt rosszabbul menedzselt egyesület, mint mondjuk a Chelsea, a Manchester United vagy éppen a Barcelona, sőt! Az edzőink és a sportvezetőink azért lehettek versenyképesek mindenhol a világban, mert itthon megfelelő körülmények között dolgoztak – mondta.
De a világ ellépett mellettünk. Szerintem előbb-utóbb visszazárkózunk oda, ahol klubkultúrában korábban már jártunk. A Puskás Akadémia kiemelt szerepe valószínűleg csak átmeneti a magyar futballban
A Puskás Akadémia messze túlél majd minket, de a kiemelt szerepe valószínűleg csak átmeneti a magyar futballban. Egy leépített, lepusztult világban jött létre, ahol pótolhatatlan a szerepe. De most már felnőttek mellé a többiek. A modern futballban már annyi képességnek kell stimmelnie, hogy valaki világszínvonalú játékos legyen, amit a régi, hagyományos utánpótlás-nevelésen keresztül a legnagyobb klubok sem tudnak megadni egy gyereknek. Csupán „a született tehetség utat tör magának” ösztöne alapján már lehetetlen a csúcsfutball közelébe kerülni. Gyakorlatilag gladiátor életmódot kell vállalni, mert ma már a tehetség nem elég. Nagyon kevés futballista van a világon, aki a gyötrelmes, szisztematikus munka és az akadémiai képzés nélkül a világ élvonalában tud játszani. Nagy klubok, nagy akadémiákkal. Ez a jövő.
A 2030-as Magyarország legyen a szemünk előtt
A korcsolyázóknál a long track pálya hiányzik, egy nagy jégsportközpont felépítése szerepel a tervek között. A kerékpárosoknak is vannak komoly terveik. Öttusaközpont, nemzeti vívóprogram, Kovács Katalin akadémiája a kajak-kenuban. Megújul a Hungaroring is. Moto GP-pálya is épül. Fontos, hogy minden fejlesztést úgy hajtsunk végre, hogy a szemünk előtt ne a 2020-as Magyarország legyen, hanem a 2030-as. Az akkori hazánk önbecsülésben és teljesítményben egy nagyságrenddel meghaladja majd a mostanit, legyen szó gazdaságról, szellemi életről vagy éppen sportról. És persze szeretném még megérni, hogy Magyarország olimpiát rendez. Ha nem lett volna a belföldi merénylet, legkésőbb 2032-re ezt el is értük volna. De nálunk minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük.
És azt is szeretném látni, hogy olyan magasságba jussunk el futballban, ahova már kétszer is sikerült, tehát a vb-döntőbe. Állítólag egyre tovább fogunk élni, van tehát remény. Ma még mindkettő az észszerűségen túli dimenzióba tartozik, de nincsen sport álmok nélkül – mondat Orbán Viktor.
Forrás: Nemzeti Sport/hirado.hu
További híreink: Sport
Kövessen minket: Facebook
