Össztűz Matovičra

Tetszik vagy sem, válsághelyzetben hisztéria helyett brutális forgatókönyvekkel is számolni kell.

Már-már a bulvársajtó szintjére süllyed egy-két sajtóorgánum, csak hogy támadhassa az új kormányfőt a koronajárvány miatti szigorításokért. Pontosabban azért, mert kormánya először nem a korábban adókedvezményekkel kitömött nagyvállalatokat segítené az adófizetők pénzéből.

Van olyan sajtó, amely azért neheztel a kormányra, mert nem ad elég pénzt a nagyvállalatoknak. Ugyanez a sajtóorgánum közben teljesen elengedi a füle mellett, hogy a kis- és közepes vállalkozások számára hatékony terv készült német mintára. Az már más kérdés, hogy Szlovákiában nem divat arról beszélni, hogy nem a nagy cégek, hanem a KKV-szektor foglalkoztatja a magánszektorban dolgozók háromnegyedét.

Aztán van az a fajta sajtó, amelyik arról ír, hogy a Pellegrini-kormány intézkedéseivel elégedettebbek voltak az emberek. Naná, mert a Smer akkor már csak azzal törődött, hogy az utolsó nagy megrendeléseket még aláírják. Hol volt akkor még egymillió fertőzött és több tízezer halott világszerte…

Igazságtalan, amit a sajtó és a kommentátorok egy része művel Igor Matovičcsal. Nem azért, mert a kormányfő  helyenként nem lenne érezhetően szétszórt, fáradt, és bizonytalan. Mert az. Hanem azért, mert jelenleg ő az egyetlen politikus, aki e rendkívüli helyzetben az összes politikailag kényelmetlen forgatókönyvvel is számolni mer. Könnyű kivárásra játszania Richard Sulík gazdasági miniszternek is, hiszen az egészségügy összeroppanásáért nem ő fogja vállalni a felelősséget. Apropó: egyetlen kormánypárt sem akarta az egészségügyi tárcát. Féltek tőle, mint a tűztől, így végül az OĽANO vitte el.

Az autógyártók és nagyvállalatok bendője is feneketlen. Persze, hogy senki nem akar teljes leállást, legalábbis addig nem, amíg nem születik uniós megállapodás a szlovák adófizetőktől is érkező nagybani gazdaságmentő támogatásokról…   Még az Ukrajnában gazdasági reformokat koordináló korábbi szlovák pénzügyminiszter, Ivan Mikloš is sietve hazatért, hogy Matovič blackout-tervéről két nap alatt hat különböző újságnak nyilatkozzon.

A kormánypárti politikusok közül Matovič volt az egyetlen, aki vállalta a népszerűtlen témák megnyitását. Ő volt az egyetlen, aki ki merte mondani, hogy a jelenlegi intézkedések mellett a válság hónapokig elhúzódhat, és bár egy kis szerencsével viszonylag kevés lesz a fertőzött és a halott, de (!) a gazdaság így is összeroppanhat. A másik lehetőség, a blackout. És erre indult el a médiahisztéria.

Pedig emlékezzünk csak vissza, mit üzentek az olasz orvosok néhány héttel ezelőtt: azt mondták, hogy vagy a totális vesztegzár, vagy az apokalipszis jön.   Mára a méltán ideges sajtó elérte azt, hogy az emberek jelentős része ne tudja eldönteni, szigorítást akarjon, vagy enyhítést. Egyszerre panaszkodunk arra, hogy nem mehetünk ki a tavaszi napsütésben a Duna-partra és arra, hogy a kormány egyre több üzlet megnyitását engedélyezi.   Szóval, politikai értelemben elég következetlen világba kerültünk. Lehet, hogy drága lenne a blackout az országnak, és igen, lehet, hogy nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. De sokkal veszélyesebb, ha a felelősség elkerülése miatt a politikusok kivárásra játszanak. A kettő között ugyanis nagy különbség van: az egyik esetben nagyvállalatok pénzét és politikusok karrierjét tesszük kockára (blackout), a másikban több ezer ember életét.

Igen, lehetne jobb is a kormány munkája. Mondjuk, lehetnének már két éve kormányon az eddigi két hét helyett, így nyilván olajozottabban működnének a dolgok.

Forrás: Komjáthy Lóránt, KÖRKÉP.SK


Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek