Drága Barátaim a határon innen is, aztán túl is!
Ma, Húsvét vasárnapján is meg kell osztanom Veletek egyet és mást.
Az egyik legfontosabba később lesz olvasható, de hát velem mindig történik valami, így aztán nem maradhat az írás adoma nélkül ma sem, ezúttal sem.
Tegnap Éva, Pali baráti házaspárnál vendégeskedtem, nem átallottam nagy ravaszul egy könnyű kis Vargabélessel kedveskedni nekik. Mikor megérkeztem, hát olyan mesebeli kép fogadott, hogy majd belekönnyeztem. Évike éppen a csodás báránycombot irdalta be fokhagymával, ami az aznapi vacsorára lett tervbe véve. Természetesen azonnal a nyakamba akasztotta a kötényt, meghatalmazott, hogy ebből a mesebeli, talán még szopós bárány combjából fundáljak ki valami csodát. Őszintén, töredelmesen be kell valljam, ez az állat semmilyen formájában nem tartozik a kedvenceim közé, még akkor is, ha a magamfajtának ilyet mondani, leírni nem feltétlenül elegáns. Őszintén, töredelmesen vallom, mert Béluskám mondta mindig: „ Az őszinte, töredelmes, beismerő vallomás három mázsa(év), a konok tagadás hat hónap felfüggesztett”. Így aztán azért remélem, áristomba nem kell vonuljak, de ami igaz, az igaz.
Szóval azt ötöltem ki, hogy sütő edényt kikentem egy kis füstölt szalonnával, majd bele a kettévágott, hamvas bárány combot. Három nagyobb sárgarépát megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam, aztán egy öklömnyi vöröshagymát kettévágtam, héjastól az ment oda. Félmaréknyi rózsaborsot, három babérlevelet, kiskanálnyi őrölt chilit, egy kanál házi ételízesítőt tettem hozzá, majd aláöntöttem egy üveg jóféle, ezúttal francia vörösbort. A húsok tetejét megszórtam friss rozmaringgal, aztán Olíviával meglocsoltam, alaposan megsóztam. Az edény tetejére a kalapot, aztán landolt is a világmárka sütőbe, ahol is 180 fok, légkeveréssel már várta. Másfél óra, aztán a kalap le, majd 200 fokon a tetejére egy kis kérget sütöttem. A húst kivettem, pihenni hagytam, a levet leszűrtem, aztán forraló edénybe beforraltam, mikor kezdett sűrűsödni, akkor egy darabka vajat kevertem hozzá. Ez lett a mártás hozzá. Azt ugye meg sem kell említenem, milyen is lett. Krumplipüré hozzá, aztán csak a….
Azonban még annyi történt, hogy a sonka főzőlevébe olyan Labablé levest főztem gazdagon zöldségekkel, jó fokhagymás rántással, hogy csak úgy zengett. Erről hamarosan lesz kép, írás, az itthoniról, mert ez a trend nálam is. Újabb őszinte, töredelmes vallomás, hogy erről a csodás bárány ételről nem készült egyetlen felvétel sem. Pitzi barátunk szerint pedig manapság hír, információ fabatkát sem ér képek nélkül. Való igaz, így aztán azt a fogadalmat teszem, megismétlem a produkciót, Isten engem úgy segéljen! Ettől függetlenül remélem, nem kis örömöt szerezhettem Nektek vele így is.
Akkor következzék most az, ami nélkül nálunk, szeretett kis hazánkban nincs Húsvét, vagyis a
HÚSVÉTI SONKÁM ALUFÓLIÁBAN FŐZVE
Hiszem és vallom, hogy szeretett hazánkban egy háztartásban sem maradhat ki a főtt sonka, tojás, mint főétel Húsvétkor. Mindenki a saját főzési szokásaira esküdne, saját megtapasztalt módszerét adja tovább apáról fiúra, anyáról leányra. Sok mindentől függ ez, mármint a sonka, csülök, kötözött sonka, tarja, stb. főzési módszere. Függ az alapanyagtól, a füstöléstől, pácolástól. Általában, ha házi, hagyományos füstölésű sonkát vettünk, azt érdemes előtte hideg vízben, akár egy napig is áztatni. Részint a só, részint a tömény füstös íz intenzitása miatt megtenni. Én a kötözött sonkára szavaztam ezúttal is, bár ez csak enyhe füstöt, kevesebb idejű pácot kapott. Minden évben gond volt, mikor elkészült, hogyan vegyem le a kötöző anyagot úgy, hogy közben az anyag ne sérüljön látványosan. Aztán gondoltam egy huszárosat, jó alaposan langyos vízben megmostam a gyönyörű, 1.7 kilogrammos darabot, majd óvatosan megfosztottam a kötelékétől. Ez után alufóliába csavartam úgy, hogy amennyire lehetett, jól össze is szorítottam, jó szorosan. A két végét nyitva hagytam kissé, majd irány egy jó nagy fazékba vele.
MELEG vízbe (igen, melegbe! ) tettem fel főni. Azért, mert ugye, mikor húslevest főzünk, akkor azért hideg vízzel indítunk, mert a lébe akarjuk az anyagot érezni, ami kifő, ettől lesz tartalmas. Ezúttal pedig azt szeretnénk, hogy a sonkába maradjanak az ízek alapvetően, ne a lében. Egy öklömnyi megmosott vöröshagyma héjastól, 4-5 gerezd fokhagyma szintén, egy félmaréknyi szemes, fekete bors, 3- 4 babérlevél a vízbe, aztán már durrantottam is alá. Egy évben a kuktámat 2-3 alkalommal szoktam használni. Egyszer körömpöri, másodszor a húsvéti sonka főzésére. Ezúttal azonban máshogy döntöttem! Amikor a víz felforrt, akkor a tüzet takarékra teszem, majd lassan, komótosan három órát főzöm. Mikor kész, akkor hagyom a saját levében kiülni, de kiveszek a léből még melegen annyit, hogy a tojásokat ebben a lében megfőzzem. Mikor langyos a sonkám, akkor leveszem a fóliát, majd újabb, duplára hajtott fóliába kezdem becsavarni a sonkát. Úgy, hogy a lehetőséghez képest kicsit rolád, vagy szalámi alakú legyen. Így a hús, a benne levő lé remekül keveredik a zsírosabb résszel is, tehát szaftosabb, zamatosabb lesz. A rolád két végén távozik a felesleges folyadék, zsír, majd így hűtöm le.
A tojásokat szépen megmostam, majd a jó MELEG sonkalébe teszem, enyhén sózom, majd nagyon lassú tűzön főzni kezdem. Nem kell forralni, ugyanis a tojás héja porózus felület, tehát enyhén átveszi azt, amiben fő. Tekintettel arra, hogy itt főtt, kemény tojás a cél, hát ezért. Olyan 30-40 percet is hagyom a tojásokat, így érem el a kívánt hatást. Aztán hideg vízzel leöblítem, majd megpucolom őket. Higgyétek meg, ez a módszer vált most be, ezért ajánlanám. Azután másnap reggel új, hónapos retekkel, mustárral, reszelt tormával, friss újhagymával, ki-ki mivel kezdheti meg a húsvéti kulináris kalandot.
Azt gondoltam így Húsvétkor, mikor is a cikket írom, jó lenne már nem tovább mérgeznem magam, Benneteket. Lábra is alig tudok állni, ha a májamat tapintom, akkor az ötujjas májas testvér képe dereng előttem. Jó lenne megtisztulni, talán meg is gyónni, mert lehet, a belsőm olyan, amit, ha az Univerzumba szétfröcskölnék, talán megmérgezné azt az érintetlen világot is. Gondoltam is egyet, hát nagy ravaszul elkészítettem Laci barátom, sokunk, nem utolsó sorban az én egyik nagy-nagy kedvencemet, az én változatomat osztanám meg Veletek, a, ……de erről majd legközelebb. Legyen bőségtől roskadozó az asztalotok ezen a szép keresztény ünnepen, legyen ott étel, ital, sonka, tojás, egyebek, minden földi jó, miként a Paradicsomban reméljük. Ne feledkezzünk azonban meg arról, ha az orvos doktort kell hívnunk, hát neki aztán tényleg töredelmesen tárjuk fel, mit is ettünk, legfőképpen ittunk.
Arról se feledkezzünk meg Barátaim, hogy holnap aztán folytatódik a nagy utazás, ne hagyjuk szárazon a lányokat, asszonyokat, sem ott, sem másutt, hiszen ez megjár nekik, akármilyenek is, de csak fehérek azok a népek, az életünk a vérünk nekik!
