Drága Barátaim, határon innen is és túl is!
Ma, az Úr 2016. esztendejébe lépünk, kinek ezért, kinek másért ünnep ez. Bizonyára azért ünnepelt mindenki, hiszen közben az áldott Karácsonyt, aztán az Óévet, majd az újat köszöntjük reményekkel, álmokkal. Főztünk is, ettünk is, ittunk is, hiszen akkor vagyunk igazán boldogok, mikor a szánk szélén morzsa mosolyog, mikor az isteni illatokkal takarózunk, és mikor megosztjuk szeretteinkkel az ételeinket, főzetünket. Karácsonyra is főztem, mint már annyiszor, de ezúttal olyat, amit már láttatok. Jelesül a saját kovászolású, szőlőlevélbe töltött töltelékkel ékesített káposztát aztán ecetes, lila hagymás krumpli salátát, majonézes, hagymás kukoricasalátát, rántott husikát-gombafejet, aztán a nemes pontyunkból csodásan kifilézett rudacskákat. Természetesen az istenáldotta halászlevet, úgy, ahogy én szoktam. Semmiképpen nem feledkezve meg a mindenünkről, a rántott húsról, hiszen az aztán olyan részünk, mint a kezünk-lábunk, mindenünk. Hiszen nincs egyszerű étel, mindegyiknek tökéletesnek kell lennie. Gyönyörű ropogósnak, megfelelően sósnak, megfelelő vastagnak, puhának, hófehérnek belül. Aztán készítettem még valamit, olyan istenit, olyan különlegeset, így aztán arra gondoltam, ezúttal erről írnék. Erről a fejedelmi, mégis egyszerűen elkészíthető olasz ételről. Megerősítvén azt, hogy a lazacból már annyit ettünk, hogy talán már a Grizly agresszív támadásától kellene tartanunk, mivel lassacskán elettük előlük a populációt. Ezt az ételt a napfényes Itáliában tanultam, gyors, mutatós, el is neveztem egyszerűen csak így:
BAGETT DIO
Vagyis az isteni bagettnek. Isteni, egyszerű, látványos, ízletes, még egészségesnek is mondanám, különleges, aztán mégiscsak olyan nemes húsból készül, ami a mi főétkezési szokásainkkal egyezik inkább. Vettem kettő közepes bagettet, aztán egy csodás darab sertés szűzpecsenyét, olyan 50 dekányit, amit legalább tartok olyannak, mint a marha vesepecsenyéjét. Vettem még egy zacskó Bacon-szalonnát, 25 dekát, bár ehhez inkább az olasz Pancetta illett volna, ami hasonló ehhez Ráadásul számtalan változatban, konzisztenciában kapható. Ezek tehát a hozzávalók, valamint legalább háromféle zöld fűszer. Jelesül az szurokfű (oregano), kakukkfű, rozmaring, de kerülhet bele még bazsalikom, akár majoránna is.
A bagetteket kettévágtam, belsejüket kikapartam óvatosan, nehogy megsérüljön a külső részük. Aztán az alsó felébe, a gödörbe 1-2 szelet bacon. A húst egy serpenyőben elősütöttem két csepp, nem több olajon, vagyis kérget sütöttem rá minden oldalára. A húst félretettem, majd öt perc pihentetés után alaposan beszórtam a háromféle fűszerrel, jól beledörzsöltem. Sózni nem szabad! Aztán a fűszeres szüzet rá a baconnal betakart alsó részére, majd a hús tetejére is 1-2 szelet a szalonnából. Rátettem a bagett másik felét, a tetejét, majd az egészet szépen beborítottam szalonnával.
Már így is könnyfakasztóan gyönyörű volt, hát még mikor 180 fokos, előmelegített sütőben 15-20 perc sütés után megsült. A látvány, az íz orgia olyan, hogy belekönnyeztek ígérem.
Néhány perc pihentetés után ferdén felvágva, salátaágyon, uborkával, paradicsommal tálaltam az ünnepi asztalra. Eljött az év utolsó napja is, amit úgy köszöntöttem, hogy a szokásos lencsémet főztem meg. Vagyis füstölt hús levében, naranccsal, citrommal, szegfűborssal teletűzdelt vöröshagymával főztem puhára, majd kevés mustárral habartam be. Erről már volt szó. A főétel azonban szintén sertésből, pontosan az ilyenkor szokásos malac húsából készült, annak is abból a bizonyos oldalas részéből, vagyis a császárhús. Császári, királyi sültet sikerült aztán az asztalra varázsolni, így született meg a
CSÁSZÁRI MALACSÜLT SÖRBEN FÜRDETVE, VÖRÖS PEZSGŐVEL PÁROLT, ASZALT SZILVÁS KÁPOSZTÁVAL
A királyi-császári húst előkészítettem, vagyis a malac bőrét szépen bevagdostam olyan kocka alakúra, majd durva tengeri sóval jól bedörzsöltem, meghintettem egy tekerés borssal.
A tepsibe tettem, majd hét közepes vöröshagymával kísértem, meg egy fej fokhagymával, amit kettévágtam. Azután egy doboz császári-királyi sört öntöttem a tepsibe és már mehetett az előmelegített, forró sütőbe, ahol is igazi, forró alattvalói hőmérséklet várta. Öt percig tartott a hőkezelés, aztán kivettem, fóliával letakartam, a sütőt a legkisebb fokozatra tekertem, majd a tepsi már landolt is sütőben. Eközben a káposztámat megszabadítottam a torzsájától, szép szálakra vágtam. Egy lábasban két kanál barna cukrot karamellizáltam. Mikor szép barna lett a fél deci olajon a cukor, akkor kapott egy nagy fej hagymát szálára vágva, majd jól összeforgattam. Ezután rádobtam a káposztát, majd erős tűzön jól összekevertem, meglocsoltam egy deci vörösborecettel, megszórtam egy teáskanál tengeri sóval, két babérlevelet dobtam bele. 15-20 percig fedő alatt pároltam, majd a fedőt levettem, aztán a fő vanília következett. Kapott az addig is mennyei illatú káposzta egy jó pohár vörös pezsgőt, amitől még olyan illata lett, ami semmihez sem fogható, a színe pedig olyan bíborvörös, hogy festeni is nehéz lenne olyat. Aztán végezetül megkapta a szultáni aszalt szilvát, hogy azzal jól összefőzve nyerje el az ünnepi, felemelő rangját. A malacot 4 óra sütés, ha tetszik konfitálás után kivettem, a fóliát eltávolítottam, aztán tíz perc alatt erős tűzön ropogóra sütöttem.
A káposztával, egy kis lencsével tálaltam.
DRÁGA BARÁTAIM!
KÍVÁNOK MINDENKINEK, MINDNYÁJATOKNAK OLYAN ESZTENDŐT, AMILYENBEN MÉG NEM VOLT RÉSZETEK! LEGYEN AZ ASZTALOTOKON MINDIG JÓ ÉTEL, JÓ BOR, LEGYEN EGÉSZSÉG, BOLDOGSÁG, LEGYEN SOK-SOK ÖRÖMÖTÖK, LEGYEN SZERETET, MEGBECSÜLÉS, KÍSÉRJEN AZ UTATOKON JÓ SZERENCSE!
Nyitókép: Illusztráció (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
