PannonHírnök Parti szerviz: Csabi Chef konyhája – Múltidéző – főzőverseny Bajnán

 

Drága Barátaim, Embertársaim! 

A minap láttam egy műsort a köztévében, ahol olyan településekre juthatunk el, ahol szent dolog a hazai ízek, hagyományok őrzése olyan szinten, ami irigylésre, különös figyelemre méltó, nemes cselekedet.

Ezúttal egy Komárom-Esztergom- megyei településen járhattunk, Bajnán. Mivel sok minden köt ide, szinte mindenkit ismerek, hát különös figyelemmel kísértem a műsort, ahol számtalan rokon, barát köszönt vissza, rajtuk keresztül ismerhettük meg a közösség példaértékű életét. Természetesen ettünk, ittunk, énekeltünk, megszólalt a település polgármestere Tibi, az Atya, vagyis a Pádre, aztán a nálam tíz évvel fiatalabb (??!!) Keresztapám,(erről is lesz majd egyszer szó) a Padrínó, az Ő édesanyja, Etus ángyunk és még sokan mások. Volt ott mesés, vaddisznó májából ragu, babgulyás, zseniális krumplis rétes, gyümölcsös pite, köpenybe csavart virsli, aztán az a bizonyos Déli hús. Aztán borok, olyan pincékből, amiről II. Rákóczi idejében építettek.

Szeretnék csatlakozni ehhez az elmúlt eseményhez én is, egy nemrég írt tudósításommal, ahol is egy főzőversenyről számoltam be. Kérlek Benneteket, fogadjátok szeretettel ezt a már egyszer megjelent írásomat, kifejezvén mérhetetlen tiszteletemet, nem kevésbé olyan kulináris kirándulást ígérek, amihez talán kevés fogható.

…VOLT EGYSZER EGY FŐZŐVERSENY

„Ezúttal nem én főzök, néha talán már unjátok is, bár úgy érzem, hiszem és vallom, hogy senki, semmi nem tántoríthat el erről az útról. Most azonban egy olyan eseményről írok, talán tudósítok, ami több, sőt ezer okból is közel áll hozzám, a szívemhez, a hitemhez, ami akár példaértékű is lehet. Mind emberi, mind kulináris szempontból, sőt a kettő együtt is értendő, követendő, hiszen számomra két fontos dolog van az életemben, legalábbis ami ide értendő.

A főzés és a teremtés!

A főzés is teremtés, de teremteni örömöt, szeretetet, ételt, családot, utódokat az, ami miatt ez a hitvallásom. A múlt héten volt főzőverseny a Budapesthez közeli, a Gerecse alján, található BAJNÁN.

Ez a település mintegy 45-50 km-re található Pesttől, talán kétezer ötszáz lelket számláló község Komárom-Esztergom megyében. Legfőbb nevezetessége a Sándor-Metternich- család kastélya, ahol az elhíresült Sándor Móric gróf élt családjával, azt gyönyörű feleségének építtette barokk stílusban. Sándor Móric gróf, aki igazi különc, vagabund lévén méltán nyerte el az Ördöglovas címet. A krónika szerint többször ugratott át lóháton szekereket, aztán egy ízben a kertjére néző balkonról ugratott le fogadásból. Ennek a kastélynak a kertjében került megrendezésre immáron többedszer, a hagyományőrző főzőverseny.

Az elhíresült versenyre ezúttal nézőként mentem el barátaimmal, hiszen azt gondoltam két próbálkozás után sincs esélyem nyerni.

Bár az igaz, a részvétel a fontos,  ahogy azt Coubertin báró híres mondása is igazolja, de aki szívére teszi a kezét, az úgyis gondolja, hogy azért indulok bárhol is, hogy nyerjek.

A verseny minden évben nagy durranás, hiszen ekkor a település apraja nagyja jelen van valamilyen szinten. Csapatok neveznek, öregek, fiatalok, asszonyok lányok, sőt egyre jobban az a tendencia látszik, hogy a fiatalok. Nemhogy elmennének, elhagynák a szülőfalut, hanem jelentősen, tevőlegesen vesznek részt a falu életében. Példaértékűen, ápolva a hagyományokat, büszkén említve a település nevét. Legyen az Falunap, főzőverseny, akármi. Így volt ez idén is, ráadásul azok, akik két éve még csak duhajkodni mentek el ide, azok most veretes eredményt elérve döngethették a mellüket az eredmény hirdetése után.

Bajnára sok minden köt engem is, hiszen itt mondtam ki a boldogító igent, itt tartották keresztvíz alá leánygyermekemet, aztán vagy huszonöt év múlva az én őszülő fejemet is. Itt kaptam meg a Szent Sebestyén rendet, itt él a Padrínó, a nálam tíz évvel fiatalabb keresztapám, itt született az ő unokanővére, a néhai feleségem.

A verseny idén később kezdődött, de addigra minden csapat felállította a maga sátrát,  saját címerrel, logóval, valami egyedi, különleges vaníliával ellátva.

Olyan színes kavalkád várta az út porát éppen hogy letörlő vándort, amilyet majáliskor lehet látni, ha még lehet.

Minden sátor előtt padok, az élesre állított bográcsok, a hátul zakatoló hűtők, amik roskadoztak a piától. Bizony ám, hiszen a környéken talán minden családnak van szőlője, pincéje, aztán azokban pedig mennyei borok, pálinkák.

Aztán felsorakoztatták a csapatvezető séfeket, akiket a Polgármester, Tibi köszöntött, mint minden évben, majd a szakmai, veretes zsűri. A zsűri, akik közül ketten is az Inter-Continental szálló helyettes séfjei.

Aztán Etus ángyi (Róla majd később még), mindenki Etus nénije, aki a Padrínó édesanyja kínálta meg a stábot az általa, minden évben sütött, utánozhatatlan Faszocskával. Mert így hívják ott ezt a mennyei süteményt, ami leveles tésztába hajtogatott virsli, valóban olyan, mint a neve. Remélem, kivételesen elbírja a nyomdafesték, de ez a tisztességes neve a sütinek.

A csapatok a teljesség igényével a következők voltak nevükkel, a produkciójukkal.

AKTAKUKACOK: Csülkös sertéspörkölt

ZSANAI VENDÉGEK: Kiskunhalasi savanyú máj

KICKX-BOX: Ütős, tökös kakaspörkölt

ASSZONYKÓRUS I.II. CSAPAT: Vaddisznópörkölt, Húsos disznótoros

ZSIVÁNYOK: Zselici bivalypörkölt, Bajnai zsiványok módra

FRÖCCSKÖSÖK: Vargányás tejfölös sertésragú, hamis krokettal

ŐRHEGYI LÉGIÓSOK és FÜRGE DIÁKOK: Az igazi chilis bab

ESPA: Zsályás borjúpörkölt erdei gombákkal, szalvétagombóccal.

ÖRDÖGI ÍZEK ANGYALAI: Kacsapacal füstölt csülökkel, ördögi nokedlivel

BÉBICSŐSZÖK: Vegyes pörkölt

RETEQ: Gombás vadragu

Azt hiszem Barátaim, hogy már a felsorolás is azt sejteti, hogy valami emberfeletti, frenetikus íz orgia, isteni magasságbeli csoda várt ránk.

A szokásos pálinkás köszöntés, a Faszocskából négy-öt darab bekebelezése után indulhatott a nagy utazás.

Azt gondolom, hely hiány miatt nem sorolok fel minden főztet, legalábbis azt, hogyan, miként készült, de kiemelten kezeltem három csapatot is, mint aztán az a végén kiderülve, nem is alaptalanul.

Elsőként a Padrino csapatát, ahol már az étel elnevezése is ördögi volt, vagyis a Kacsapacal. Őszintén, törtem az agyamat, vajon mit is jelenthet ez, miután már magamévá tettem a nemzetközi helyezéssel büszkélkedő vörösből jó néhány dózist. Aztán a megfejtést maga a kiötlő mondta el, vagyis a kacsa zúzája, megbolondítva füstölt főtt csülökkel.

A történet  4-5 kiló vöröshagyma sütésével, dinsztelésével  kezdődött, természetesen a saját készítésű, kétmázsás disznó füstölt szalonnájának a kipirítása után. Eközben a jeles csapat, a Horváth testvérek, vagyis Vlagyimir Iljics Uljanov, a Padrínó, Misa. Aztán a kétméteres Zolle, a tetőfedő főnök hathatós melójával került felkockázásra,  mintegy 6-8 kilogramm. A szokásos paradicsom, paprika hozzáadásával olyan alapot rittyentettek össze, ami minden évben az első helyek egyikére aspirál.

A zsűri szépen sorjában végigjárta az összes kegyhelyet, mindenhol kikérdezte a szereplőket, hogyan, miként készül az étel. Természetesen azt is kiemelten figyelve, milyen  sátor, higiénia, megfelelő-e a tűz, víz, az ital.

A másik brigád, akik közül Etele, a Padrínó unokaöccse volt a csapatfőnök, nem véletlenül hívta föl magára a figyelmemet. A sátrukon látható felirat, ami szakasztott olyan volt, mint a most nyíló trafikok logója színében, formájában is.

Ezzel a felirattal: Itt most egy üveg pálinka nyílik! A piros körben pedig a 18 év alattiaknak nem ajánlott című logó.

Zseniális volt az ötlet!

Az egyen pólóban szereplő fiatal bikaborjak úgy pózoltak, fitogtatták- a mamájuk által reggelente főzött kakaótól, tejbepapitól a-kikerekedett izmaikat, mint akik máris bitorolják az Ördöglovas gróf minden hátrahagyott hektárját. Ritka szép, fiatal barátnőik pedig kedvesen mosolyogtak mindenkire, miközben tevőlegesen sütögették a hamis krokettot, részint egy másik bográcsban, másrészt a sátrukban, olajsütőben. Színpompás látványuk, a falu kis fiatal bikáinak horkantásai mellett igazi színfoltja volt a bulinak, az étel készítése pedig a nagyokat idézte.

Szárított, majd meleg vízben áztatott vargányával, a mennyekbe igyekvő sertésragujuk pedig hamis kacsintgatásra késztette még a ítészeket is.

A harmadik kiszemeltem Miklós az erdész, aki szintén jeles csapattal, a maga kétméteres szálfa termetével, kimagaslott a mezőnyből. Ráadásul egyben biztos, hogy egy hullámhosszon vagyunk, az, hogy az anyósomat egyformán, kiemelten, szeretjük. Hatvan kilogramm vaddisznó húsból pörköltet főztek üstben, nem ám bográcsban. Üstben Barátaim, amiben disznólkodáskor a zsírszalonnát sütik. Elmondani is „tereh”, hány kiló hagyma, egyebek kelletek a fő műhöz. Ez aztán babérlevéllel, borókabogyóval, jó borral megbolondítva pompázott a kiemelt helyen. Ők versenyen kívül indulhattak, mert miután számolatlanul nyerték a versenyeket, hát közfelkiáltással kizárták őket a jeles versenyből, de karitatívé minden évben ott vannak az óta is.

Aztán a rengeteg parola, jó pálinka, bor, sör, adomák után kóstolgatni kezdtünk, majd eljött a nagy döntés ideje.

A hoppmester közben zenélt, kíntornászok, parafenomén szórakoztatta az istenadta népet. Volt karate bemutató, favágók versenye, akik világbajnoki címmel bírtak, bár néha kis hiba csúszott  bemutatóba, ami egyébként párját ritkító volt, Egy kis megjegyzés azért ide illene, vagyis annyi, hogy a híres láncfűrész márkája nagyobb teret kapott, mint maga a bemutató. Persze ilyen világot élünk, miként az egyik induló csapat sem győzte eléggé kihangsúlyozni, ingyen reklámmal tudtunkra hozni, hogy melyik környékbeli panzió a helyes út annak, aki erre téved.

Aztán eljött a nagy durranás!

A zsűri hosszan ecsetelte az eredmények hitelességét, aprólékosan kiemelve a kreativitást, higiéniát, az ördögi ötleteket, zseniális remekműveket. A győztest nem említem, hiszen a francia báró hittérítésével ellentétesen profi szakács nyerte, aki szerintem nem is indulhatott volna, csak versenyen kívül, miként a tagbaszakadt, Kárpátia rajongó erdész. Viszont vastag ezüstérem jutott az Ördögi ízek angyalainak, ami még köszönhető volt annak is, hogy tábori körülmények között készült a nokedli vagy három kiló lisztből a fő mutatványoz. Ez pedig olyan volt barátaim, hogy, ha csak ez lett volna a feladat, akkor toronymagas arany járt volna érte. Nálam tuti, de szerintem sok-sok mesternél is. Aztán a második ezüst a kis bivalyok csapatának jutott, a Fröccskösöknek. Nem alaptalanul, hiszen olyat rittyentettek, amire még maguk sem számítottak Aztán a nem várt, de annál megérdemeltebb sikertől megrészegülve még nagyobb melldöngetés, izmok mutogatása következett, mintegy  tudtára adva a jeles publikumnak, hogy lassan hatalomátvétel következik. Erről az jutott az eszembe, mikor az öreg bika, meg a kis süldő kefélni indultak… Az asszonyok káposztás, húsos disznótorosa pedig olyan volt, mint az a bizonyos első, szerelmes könnyes vallomás.

Vastaps, könnyek, üdvrivalgás, aztán a féktelen evészet, ivászat, igazi Fiesta következett.

Ez volt hát az Úr 2013. esztendejében az bizonyos NAGY FŐZŐVERSENY Bajnán.”


Hasonló cikkek