PannonHírnök Parti szerviz: Csabi Chef konyhája – TÖLTÖTTKÁPOSZTA

Drága Barátaim, Honfitársaim, Embertársaim!

Emlékszem, a Mama már hajnalban kelt, ilyenkor már a levágott kacsának a vérét sütötte meg hagymával, aztán a töpörtyűjét a májával. Ilyenkor már annyira izgultunk, hogy szép, havas Karácsony legyen, aztán azért, hogy vajon mit hoz a Jézuska. Emlékszem, a konyha tele volt olyan illatokkal, melyeket még most is érzek, miközben a könnyeimet törlöm, mert elérzékenyülök az emlékek hatására.

Emlékszem, olyan illatokkal, hogy a mennyországban éreztük magunkat, mert ilyen csak Karácsonykor van. A sült, a leves mesés illata, ami aztán keveredett a fahéj, citrom, a bejgli, a kalács semmivel össze nem téveszthető illatorgiájával. Emlékszem, olyan izgalommal vártuk, hogy besötétedjen, hogy majd bele őrültünk, hiszen az ajándék, a meglepetés ilyen szintű várása csak ilyenkor, Karácsonykor szalad végig bennünk. Emlékszem, ilyenkor valamivel elterelték a figyelmünket, hogy aztán a Karácsonyfa a helyére kerüljön, az tele legyen mindennel, ami földi jó. Emlékszem, volt ott szaloncukor, csoki díszek, aranydió, mogyoró, gyönyörű, csillogó díszek, kicsi angyalkák, csillagszóró, gyertyák. Emlékszem még arra mindent elsöprő izgalomra, mikor kibontottuk az ajándékokat, a csillagszóró hangos pattogása között, a gyertya meleget, szeretetet adó fénye mellett. Ma, Szent este reggelén is hajnalban keltem, hogy legyen időm elkészíteni, a hagyományoknak megfelelően. Ezt az ételt minden évben, legalább harminc éve elkészítem, mintegy főételként, de természetesen más, mások is szerepelnek a palettán ilyenkor. Engedjétek meg azt ezúttal, hogy most azoknak is ajánljam elsősorban, akiket valami oknál fogva elsodort az élet itthonról. Akik ezért, azért, amazért elbitangoltak, most pedig máshol, más országokban élik az életüket, boldogulnak így-úgy. Nekik, hiszen egytől egyik megmaradtak magyarnak, tökéletesen beszélik a nyelvünket, nem játszanak bazári majmot, legfőképpen pedig megtartották a gyökereiket. Nekik ajánlom,  akik Világ számos táján élik az életüket, esetleg ott éppen nem tudnak olyan alapanyagot beszerezni, ami éppen ehhez az ételhez kell. Vannak, akik megtehetnék, hogy hazajönnek, vannak, akik nem, de ez elsősorban nem is biztos anyagi kérdés. Valamelyik nap összeszámoltam, hány kilométer is az, ahonnan várhatnám Őket is a képzeletbeli asztalomnál erre a csodás kajára. Bizony jó néhányszor körbeérhetnék a Földet, ha összeadjuk. Új-Zéland, Ausztrália, Amerika, Svédország, Dánia, Olaszország, hogy tovább ne is soroljam. Így hát, az én képzeletbeli Karácsonyi asztalomnál szolgálom fel ezúttal mindnyájunknak ezt a mennyei ételt. Talán kicsit érthető, ha NEKIK ajánlom elsősorban a:

SAJÁT KOVÁSZOLÁSÚ TÖLTÖTT KÁPOSZTÁMAT FŐTT-FÜSTÖLT CSÜLKÖS KOLBÁSZTÖLTELÉKKEL SZŐLŐLEVÉLBEN

Bizony Barátaim, ezt még leírni is sok, de ez való Kezdjünk is bele! Néhány nappal Karácsony előtt teszem el a káposztát. Pontosan úgy, ahogy a kovászos uborkámat. 3 kiló szeletelt káposztát veszek, majd beleteszem egy nagy, öt literes befőttes üvegbe. Úgy, hogy közé gazdagon teszek fokhagymát, szemes, fekete borsot, babérlevelet. KB ennyi fér bele, majd 3 púpos kanál sót teszek mintegy 2 liter vízbe, felmelegítem, majd óvatosan beleöntöm az anyagba. Tetejére jófajta fehér kenyeret, vagy 10 dekányit, ezzel le is zárom.

Letakarom, egy nagyobb edény alá, aztán mehet a radiátorra. Hiszen hő kell neki, hogy megkovászolódjon, mert nap most nincs. Két nap múlva a kenyeret leveszem a tetejéről, majd másnapra kész a csodás, sárgás, ropogós,  érett savanyú káposztám, igazi vitaminbombaként. A bolti a közelébe sem jöhet, higgyétek meg! 10 dekányi füstölt szalonnát kockára,15-20 deka Kolozsvári szalonnát vékony csíkokra vágok, majd beledobom egy nagyobb fazékba, jól kipirítom. Olyan illata van, mintha a mennyekben járnátok! Friss ropogós fehér kenyérkével egy tunkolás, egy pohárka rozé, és már nem kell a kolumbiai anyagon törni a fejünket, vagy Potemixet kunyerálni a szomszédtól. Közben 3 fej vöröshagymát szálára vágok, rá a szalonnákra, majd 2-2 paradicsom, TV paprika összevágva rá, egy csipet sóval. Aztán a káposztát kicsit kinyomkodom, és úgy ahogy van, rádobom a cuccra. Erős lángon jól összepirítom, elkeverem, majd meghintem az elmaradhatatlan őrölt, nemes pirospaprikámmal Szentesről. Néhány percig kevergetve sütöm, majd kevés vízzel felöntöm, fedő rá, aztán hadd följön egy jó órát. Ez alatt a dolog másik lelkét készítem el. 1-1.5 kilónyi darált húst vettem, vegyesen a lapockából, hasaaljából. Előző nap főztem csontozott füstölt csülköt, így aztán ebből, a parádés anyagból olyan 60 dekányit jó apróra összevágok késsel, szóval vagdalom.

Igazi kolbásztölteléket keverek. Vagyis 3-3 kávéskanál sóval, törött borssal, 8-10 gerezd zúzott fokhagymával, 2 evőkanál pirospaprikával jól összegyúrom a húsokat, majd jöhet hozzá a vagdalt csülök. Meg is kell ám ízlelni, aztán, ha valaki több fűszerrel szereti, akkor bátran! A szomszéd, mikor áthívtam egy jó ó szilvára birsre, szó nélkül, könnybe lábadt szemekkel ölelgetett, hogy micsoda illatok vannak nálam. Azt mondta, hogy átdefiniáltam a konyhaművészetet. Közben 1 nagy csésze Basmati rizst főztem elő egy keveset, néhány percet majd a vizet leöntve hozzákevertem a töltelékhez. Majd egy nagy fej vörös hagymát apróra vágok, megdinsztelem. Ez is megy majd a töltelékbe. Azért csak ennyit főzöm, mert a rizsen lévő keményítőanyag tartja majd össze a töltelékemet, tojást nem is használok ehhez. Pihentetem egy keveset, majd félmaréknyi töltelékeket formázva SZŐLŐLEVÉLBE tekerem.

Ezeket a szőlőleveleket a török Riviérán érlelte a nap, de, ha éppen göröghöz jutunk hozzá, az is frenetikus. A fazékban rotyogó káposztámat elfelezem, aztán az elkészült töltelékeket szépen elosztom, majd betakarom a másik felével. Egy csésze savanyú lé, annyi víz, hogy éppen ellepje, majd a maradék szőlőlevéllel letakarom az egészet, aztán még két órát főzöm lassú tűzön. Semmi más nem kell hozzá, hiszen a kovászolt cuccban minden benne van, ami ide kell. A karácsonyi menü nem lehet teljes a HALÁSZLÉ nélkül, de erről már írtam. Ezt azért is, hogy a update gurut ne kelljen újra a szívével műteni, hiszen, ha a káposztámat olvasná, talán bele is zöldülne.

Drága Barátaim, Honfitársaim!

Engedjék meg, hogy most MINDANNYIUKAT megöleljem, és felszolgáljam ezeket a csodás karácsonyi ételeket a képzeletbeli asztalomnál, ahol mindenkit szeretettel látok Új-Zélandtól Olaszországig.

Kívánom, hogy békességben, szeretetben teljék az ünnep, az ünnepek! Azoknak különösen, akiknek a szíve, a gyökerei magyar, akárhová is sodorta őket az élet.

Egyetek, igyatok jókat, de végül is ne feledjétek, mi is a világon a három legjobb dolog!
“Előtte egy konyak,…utána egy cigaretta”


Hasonló cikkek