PannonHírnök Parti szerviz: Csabi Chef konyhája – Vesevelő másképpen

Kedves Barátaim, Hittársaim!

Ahogy ígértem szentül, hát újabb disznólkodás következik, Florentina lányom, nagy-nagy kedvence, de természetesen az enyém is, hiszen bitang a javából. Említettem már, hogy a bajnai erdésszel egyben nagyon hasonlítunk egymásra, vagyis abban, hogy, mind ketten kiemelten szeretjük az anyósomat! Az anyósomat, aki mára teljesen megtébolyodott. Ő a szomszédja, én pedig, …hát ugye a veje lennék, ha lennék, de hát nem vagyok. Nem bizony, immáron tizenhárom éve, aztán így lesz ez halálomig, az már szent. Nem ritka eset ez, sőt talán jellemző, persze végtelen tiszteletem azoké, akik ezt nem így gondolják, szeretik az anyósukat. Főleg akkor, mikor az nem szeretné eljátszani a kiskakast, aki a szemétdomb tetejéről rikkant nagyokat, kukorékol, aztán toporzékol úgy, hogy mindenkinek ekként kell ugrálni. Mindig megmondja, elmondja, hogyan legyen, aztán, ha valaki nem úgy ugrálna netán, akkor már jön is a háború. Így van ez a szomszéddal, a derék erdésszel, aztán így volt ez velem is addig, amíg. Egy viszont biztos, remekül értette ezt az ételt, felejthetetlenül csinálta, így aztán büszkén vettem is át Tőle a receptet, aztán teszem közkincsé.

Akkor át következzék a

VESEVELŐ A TÉBOLYODOTT ANYÓSOM MÓDJÁRA

Ezt a királyi ételt mindig disznóvágás után készítette. Két, jó nagy maréknyi bekevert kolbásztöltelék, a megtisztított vesék, az agy-gerincvelő, bőven vöröshagyma, csípős paprika, só bors, frissen kisütött disznózsír a hozzávalók. Mivel tizenhárom éve annak, hogy őket nem látogatom, mert nem aktuális, így a hozzávalókat én szerzem be, állítom elő, talán kissé “lájtosabban”, de hasonlóan.

Tehát 40-50 dkg lapockából, hasaaljából vegyesen darálok húst. A veséket (4-5 db) kettévágom, a fehér részeket éles késsel kivágom, majd csíkokra szabdalva ecetes vízbe teszem. Így lokalizálni lehet a kellemetlenebb szagokat. Bár a vesének,- már aki szereti -, annak jellegzetes illata van, hiszen ezért szeretjük. Az agyvelőt, gerincvelőt (20-30 dkg) hártyájától megtisztítom. Egy kis forró vízbe mártom, majd lehúzom a hártyákat. A darált húsból kolbásztölteléket keverek, vagyis sóval, törött borssal, édes-nemes őrölt, pirospaprikával fűszerezem.

A mennyiségek ízlésfüggőek, de fontos, hogy az illatok, ízek jól kivehetőek, láthatóak legyenek. Ne féljünk a mennyiségektől, mert ez egy fűszeres, markáns étel. Aki szereti, őrölt köménnyel is megbolondíthatja az egyveleget, mint Gyulán, Csabán teszik ezt a kolbásztöltésnél. Fokhagymát zúzok bele, mintegy 6-8 gerezdet, aztán alaposan összekeverem, hagyom állni egy fél órát. Anno, ilyenkor szegény megboldogult Apósommal igazi, bitang erős törköllyel, jeges hideg kisfröccsel adtunk nyomatékot az ízek felismerésének. Az első disznóvágásom náluk, nekem már reggel tízkor véget ért, mert a gané domb mellé sikerült elterülnöm, miként a volt sógorjelöltemnek ezt megelőzően. Az ő esete ennél durvábbra sikeredett, mert reggel kilenckor már mentőt kellett hívni, hiszen éhgyomorra az egyetemista gyomor nehezen tudta elviselni azt a mérhetetlen mennyiségű nemes szilvát. Ma már más a helyzet, de egyikőjük sincs már, disznóvágás sincs, semmi sincs,  csak az eső és könnyek maradtak, néha az sem. Aztán emlékszem másutt egy olyan esetre is, mikor a háziorvost kellett kihívni az egyikhez, aki köszvényes rohamot kapott, amiről nem is tudta, hogy micsoda. Majd eltelt néhány óra, aztán a derék doki is úgy végezte, ahogy magam, vagy a sógorjelölt anno. Még egy orvost kellett hívni, mert az elsőnek a szemei felakadtak, úgy berúgott. Egy hatalmas fej vöröshagymát vékony szálakra vágom, egy kis olaj (kinek zsír) felforrósítva, aztán bele. Csipet só a hagymára mindig, mert így könnyen veszíti el a víztartalmát. Már mehet is bele a töltelék. Jó erős lángon pirítom néhány percig, aztán nyakon öntöm a vékonyra szelt, jó kiöblített vesével. A vesével együtt addig sütöm, amíg az egyveleg el nem veszíti a nedvességét, majd a végén a királyi korona, a velő a tetejére. Esetleg, ha éppen velőt nem kapok, akkor 3-4 felvert tojással is elmehet szódával. Néhány pillanatig még együtt pirítom, aztán kész is! Sóban-vízben főtt krumplival, savanyúval, puha, meleg kenyérrel, számolatlan fehér-vagy rozéfröccsel igazi, királyi főétel, nem csak fogyókúrázóknak.

Ám, ha sok lenne, nehéz lenne a dolog, akkor jöhet a nagy fogadalom. Akár elfuthattok Mekkáig, hogy pirosra pacskoljátok a szépséges Rebeka hófehér hátsó fertályát. Netán fel is mászhattok akár valami hegytetőre, aztán onnan kiabálhatjátok le, hogy „a királyé nem, nem leszek, akkor inkább elmegyek.” Akár pedig elbitangolhattok, mondjuk az Óperenciás tengeren túlra is. A lényeg azonban az, hogy a konyak után nem feledkezzetek meg a legjobbról, aztán jöhet utána a cigaretta. Így gondolom!

Készítsétek el, egyetek jót, főzzetek, próbáljatok ki minden földi jót! Igaz, a mai étel nem kimondottan a diétázóknak ajánlott, de, ha mégis bűnbe esnétek, hát akkor “kérdezzétek meg Júliát, mit csináljon a sok tengeralattjáró”!


Hasonló cikkek