Drága Barátaim, Embertársaim!
Ma vasárnap dél van, mi lehetne más az ebéd, mint a rántott csirke?! De nem akármilyen ám Barátaim, hanem filézett csibecombból. Azonban azon tépelődtem, erről majd máskor, egyszer majd olyan méltó módon, ahogyan az megilleti ezt a mesebeli, zseniális ételünket. MERT AZ ÁM A JAVÁBÓL!
A minap valakivel arról szólt a disputa, hogy az olaszok tésztái, fantasztikus, képzeletet felülmúló, mégis egyszerű ötleteik miatt toronymagasan vezetik a versenyt. Szerintem legalábbis. Azonban azt gondolom, hogy nekünk sem kell pironkodnunk, főleg, ha Edém túrós gyufatésztáját (!), akár a Mama vaslábasban készített káposztás cvekedlijét, akár Florentinám sajtos, tejfölös tésztáját említem. Azonban nálam a prímet Erzsikém, néhai feleségem krumplis tésztája viszi el toronymagasan.
Szeretném előrebocsájtani, írásaimmal nem a spanyolviaszt akarom újradefiniálni. Lehet, néhány receptem máshol is felfedezhető, talán ismert már egyeseknek, azonban arra törekszem olyanoknak is írnék, akik eddig nem nagyon próbálkoztak a konyhában. Talán olyanok is olvassák, akik soha nem készítettek ételt maguknak, de azoknak is ajánlom, akik valami újat, valami mást alkotnának. Higgyétek el, a főzés ápol, eltakar, mint az FG 4-föld remek relaxáció, sok problémát megold, arról nem is beszélve, főzés közben megbeszélhetjük egymással a gondokat, bajokat. Remek tréning lehet összekovácsolni két, esetleg több embert, az íncsiklandozó illatok között, egy-két jó pohár bor is lecsúszhat, és még mielőtt az eredmény megszületik, már az is lehet, hogy megjön az ihlet, nem kell megvárni az estét. Mivel leányom édesanyja már földi dolgokkal nem foglalkozik, hát hadd maradjon meg az utókornak, akár hallhatatlanként is az Ő változata, amit az óta is így készítek, a Grenadírmars, vagyis
ERZSI KRUPLISTÉSZTÁJA, FÜSTÖLTSAJTTAL GAZDAGON MEGSZÓRVA
Ezt a remek ételt talán már mindnyájatok kóstolta bizonyára talán méltatlan helyen áll a rangsorban éppen ezért fogadjátok szeretettel az én verziómat, egy kicsit másképpen, merészebben, mint az megszokott.
A ragu elkészítésével kezdem. Jófajta házi füstölt szalonnát (5 dkg) apró kockára vágok, felteszem egy serpenyőbe pirulni. Közben egy jó nagy fej vöröshagymát szintén apróra vágok, majd mehet is a piruló szalonnára.
Meghintem őrölt köménymaggal, egy gerezd összezúzott fokhagymát rá, egy paradicsomot, zöldpaprikát, szinté apróra vágva, majd sűrű keveréssel jól összepirítom ezeket.Eközben megpucolok mintegy 30-40 dkg krumplit, feldarabolom, felteszek vizet forralni egy nagyobb lábosban. Amikor a hagyma lepirult, meghintem őrölt piros fűszerpaprikával, rádobom a feldarabolt krumplit. Aztán nyakon öntöm egy korty vízzel, sózom, borsozom, erős tűzön főzőm. Majd kétszer még ugyanígy lesütve a zsírjáig. Mikor megfőtt akkor összetöröm jó alaposan. Felteszek egy fazékban vizet forrni. A vizünk mikor felforrt, csak akkor sózzuk, mert, ha előtte sózzuk a vizet, akkor nehezebben forr fel. Néhány csepp olaj a vízbe, és mehet is bele a fodros kockatészta. Persze ez lehet más is, akár Penne, akár Farfalle, de éppen kockatészta, vagy ízlésünknek megfelelő más tészta is.
Én az előzőt ajánlanám! Hat, nyolc perc alatt megfő a tésztánk, és most figyelem! Ne öblítsük le, sőt egy kis főző lével együtt dobjuk á az összetört krumplira a kifőtt tésztát, erős tűzön jól forgassuk össze a raguval. Most jön a lényeg! Egy tepsire, vagy sütőformára halmozzuk rá a tésztát, néhány csepp olaj rá, majd 180- 200 fokos sütőben kicsit pirítsuk, hogy kapja meg.Én a mikró pizza sütő funkcióját használom. Tíz perc után, mikor kicsit sült a teteje, akkor vegyük ki, majd alaposan szórjuk meg füstölt sajttal, aztán vissza a sütőbe. Néhány perc, mikor a teteje arany barnára sült, akkor kész. Pizza szeletelővel cikkekre vágom, úgy tálalom. Jó hideg kovászos, vagy ecetes uborkával, káposztasalátával, akár céklasalátával, almapaprikával is fogyasztható. De nem töri fel a szánkat egy friss uborkasaláta sem, hát még egy jóféle csalamádé sem, de nem üti egy marinált, esetes paprika sem.
Azt gondolom barátaim, akár ebben a formában, akár másik változatában is olyan tésztaétel ez, amivel odaállhatunk a Világ elé is, még akkor is, ha olasz hittársaink mérhetetlen tésztakészítő, evő fantáziáját űberelni nem is tudjuk. Olcsó, egyszerű étel, de ne feledjük Thomas Lieven barátunk filmsorozatának címmondatát!
NEM KELL MINDIG KAVIÁR!
