Drága Barátaim, Hittársaim!
Az olasz – magyar kapcsolatok egyik prominens étele kerül ma terítékre, hiszen számos hasonló, vagy közös vonás található a két nemzet ételkultúrája között. Remélhetőleg sokunk nagy örömére.
Egy tésztaétel kerül ma az asztalunkra, ráadásul olyan, ami mindkét nemzet palettáján megtalálható, mindkét országban népszerű, sőt nagyon az. Talján barátainké talán azért színesebb, hiszen akár az egyéb tésztacsodáikból készült ételeik ennek változataihoz is csak a fantáziánk szabhat határt. Vagy talán az sem. Kis hazánkban a mi változatunk talán szerényebb, de mostanság, hogy jobban kinyithatjuk a szemünket, álmodhatunk nagyobbat, mint ez idáig, hát talán a fantáziánk is jobban szárnyalhat. Emlékezhetünk már boldogra, boldogtalanra, olyanra is néha amit már rég nem láttunk, hallottunk.
Nem feltétlen ide kapcsolódik, de tudjátok meg, az olaszok a nemzeti trikolorjukat úgy magyarázzák, hogy az valami csuda! A lobogó zöld színét a bazsalikomtól, a fehéret a mozzalerrától, a pirosat pedig a paradicsomtól, a paradicsomszósztól eredeztetik. Óriási, nekem rettenetesen tetszik, hiszen a mi konyhánk után az olasz áll a szívemhez legközelebb, még akkor is, ha ezt unalomig szajkózom. Ilyen társítást más nemzetnél még nem tapasztaltam, de javasolnám, a mién legyen ekképpen!
A piros nem lehet más, mint a mesés piros paprikánk, a fehér az talán legyen a tejfölünk színe, a zöld pedig hát legyen az utánozhatatlan ízű, színű zöldpaprikánk.
Akkor hát lepel le, jöjjön most már a
GNOCCHI DARÁLT TÖPÖRTYŰ ÁGYON
A gnocchi olasz krumplis tészta. Nyilván, aki ezt nem tudta idáig, az még nagyobb szeretettel fogadhatja ezt a rendkívül finom, könnyen főzhető, bárhol beszerezhető tésztát. Az otthoni, a házi pedig igazi csuda.
Az olaszok előszeretettel fogyasztják akár előételként, akár főételnek, legalább olyan népszerű, mint a tészta, vagy a rizottó. Magyar kötődése annyi lehet, hogy nálunk is előszeretettel készítik, eszik a krumpliból készült tésztákat. Példaként a gombóc, derelye, akár a nudli is ebből a tésztából készül, aztán azért még jó néhány. Kedvünk, főleg időnk, ha van, készítsük el, mert a saját gyártmány ízletesebb, vonzóbb lehet. Képzeljük csak el, ha vacsorára invitáljuk a barátnőnket, milyen látvány lehet, mikor hófehér kötényben, enyhén lisztes kézzel kínáljuk a pohár bort, Az illatoktól megrészegülve, halk zeneszó közben fogyasztjuk ezt a remek ételt, begyűjtve a dicsérő szavakat. Egyebekről nem is beszélve. Normál esetben egy kilónyi burgonyát főzzünk meg sós vízben, héjában. Majd miután héjától megtisztítottuk, még melegen törjük át krumplinyomón. Ezúttal azonban én forró sütőbe tettem a cuccot, szépen megmosva, héjastól, azt a gyönyörű Rózsát, rózsakrumplit. Majd a megsült héjat eltávolítván törtem át, hiszen így sokkal krémesebb, lágyabb lett. Sózzuk, egy tojással, annyi liszttel, amennyit felvesz, gyúrjunk tésztát belőle. A krumpli, liszt aránya olyan 3:1, esetleg 4:1 rész. A lényeg az, hogy ne ragadjon, kicsit gumiszerű legyen! A gyúródeszkát, a nyújtófát lisztezzük, majd a tésztát nyújtsuk ki egy centi vastagságúra, Vékony, kb. egy centis csíkokat vágjunk, majd azokat is vágjuk olyan 3-4 centis darabkákra. Aki szebbé tenné, az nyomjon bele villával mintát, kétségtelenül látványosabb!
Közben mindig egy csipet liszttel szórjuk a kész tészta alá, nehogy összeragadjon. Vizet forraljunk, mikor lobog, sózzuk, majd egy kanál olajt a vízbe. Mivel friss tészta, pillanatok alatt feljön a víz tetejére, ekkor ki lehet szedni szűrőkanállal. Nem kell leöblíteni, hanem melegen tartva félretenni, akár még egy kis olajjal összekeverni!
Most jön a poén!
Egy nagyobb serpenyőt felhevítünk, 3-4 kanálnyi darált tepertőt dobunk bele, megvárjuk, míg jól átforrósodik, aztán beleforgatjuk a kifőzött tésztát.
Darált tepertőt kaphatunk a piacon, nagyobb üzletekben készen. Akár mustárral, akár vöröshagymával ízesítettet, akár otthon is ledarálhatjuk a húsdarálón a maradékot. Miként tettem ezt én is, csak annyi vaníliával, hogy magam sütöttem ki a zsírszalonnát. Erről is lesz majd egyszer szó, hamarosan! Jó erős tűzön pirítsuk a tésztát a darálékon, akár közben sózni is lehet. Forrón mélytányérba szedve tálalom, aztán azzal az egyedülálló földöntúli parmezánnal gazdagon megszórva szervírozom. Itt, hadd említsem meg az éppen tizennégy éve nem látott, nem látogatott anyósomat, aki nudlit készít ugyanígy, és mikor kész, akkor tehéntúróval szórja meg a tésztát. Jelentem olyan volt, hogy most is csorog a nyálam, ha rágondolok. De hát tudjuk Barátaim, hogy van, amikor azonosulunk, van, amikor eltávolodunk. Akárhogy is történt, hát Csipetke Rozi a hallhatatlanok csarnokába akkreditálta magát az én Pantheonomba ezzel és egyéb ételekkel, de leginkább, sőt csak és kizárólag kulináris szempontból. Ez hát az igazság! Annyit még a végére, hogy a drága Mamám is mesésen készítette a nudlit. Aztán félretett egy maréknyit a nyers tésztából. Azt a vizet, amiben kifőzte a nudlit, az nem öntötte ki, hanem egy kevés vízzel felöntötte, felforralta, majd picinyke gombócokat dobott a vízbe. Aztán jó kanálnyi disznózsíron apróra vágott vöröshagymát pirított, azt megszórta pirospaprikával, majd nyakon suhintotta vele a lobogó, amúgy sűrű levest. Ez volt a Dödölle levese, amihez foghatót keveset ettetek, fogadom! Nem könnyű, nem kalóriamentes, de remek főétel, ha a kész gnocchit használjuk, akkor alig tíz perc az elkészítési ideje.
Ajánlom melegen mindenkinek, akár a túrós változatot, hiszen a ló hátán, a nyereg alatti képződményt nevezzük így: „…..TÚROS a háta, a túró pedig,…szóval az más kávéház!
Nyitókép: Illusztráció (Fotó: Vona Ildikó/ PannonHírnök)
