Drága Barátaim!
Nagy öröm ért Pünkösdre, hát vérszemet is kaptam, nekilódultam egy újabb csodát megosztani Veletek. Jelesül mi is az a nagy öröm? Hát barátaim,…szóval hét-nyolc hét alatt, de elkészült a „míves” Karalábé főzelékem! Hogy miért is ennyi ideig tartott, …hát arról majd egyszer, talán máshol, talán máskor, talán megtartom magamnak, talán nem! Mindenesetre ünneprontó nem, „nem leszek, akkor inkább elmegyek”, ahogy azt valaha énekelte a híres rock csapat. Csak ott úgy szerepel, „áruló nem, nem leszek, akkor inkább elmegyek.”
Benvenúti barátom, valaha Pünkösdre írt 15 oldalas receptjéről már olvashattatok, ahol is az istenadta ennyi oldalon taglalta az igazi olasz Salsa elkészítését. Így azt már ismerhetitek. Bár az óta is nyögi annak minden búját, bánatát. Igaz, a volt diktátor, az olasz vasutas nagyobbik fia, aki a gyönyörű grófnővel együtt egy benzinkút tetején, fejjel lefelé végezte valaha, bármennyire is siratják talán még ma is sokan.
Sokat rágódtam, mi is lehetne a csattanó erre a szép keresztény ünnepünkre, de igazán most is egy olyan étel következik, ami lassan feledésbe merül, nem feltétlen elegáns egy étteremben, legalábbis a mai divatos (?) trend szerint nem. Pedig hát, jaj, a drága Mamikám rettenetesen értette a csízióját! Nem darálta ám, hanem vagdalta hozzá a húst, hogy aztán azt jól befűszerezze, mesés masszát keverjen belőle. Majd mindezt megfejelve jóféle füstölt kolbászt tett közé, aztán csodás kis formát adva neki kisütötte. Sokan sokféleképpen nevezik ezt, van, mikor tojással töltik meg, aztán úgy sütik. Akkor hát jöjjön, aminek jönnie kell, jöjjön az mennyei
PÜNKÖSDI STEFÁNIA VAGDALT KOLBÁSSZAL
Sokat kutakodtam a neve miatt, szerintem Stefánia mód az, mikor tojással töltjük, ez a változat a Csemege, miként a Csemege karaj is, ami nota bene kolbásszal van megtöltve.
Őszintén és töredelmesen bevallom, ezúttal magam daráltam a húst, vagy egykilónyi harmatos lapockát. Azt még vasárnapra, hogy jó kis Fasírozottal kápráztassam el magam a tájfunra emlékeztető Pünkösd vasárnapján. Mivel azzal a négy Császárzsemlével megijesztett massza a három tojással annyi lett, hogy nézni is sok volt, így aztán mára maradt a nagyobbik része.
Igazán a vagdaltba a vöröshagymát dinsztelni szoktam, mert a fasírthoz más, abba nyersen teszem. Ennyi csalás volt! Tettem bele egy evőkanál sót, fekete borsot durván megtörve. Aztán vagy hét gerezd fokhagymát kapartam le durva són, hiszen az illóolajok így jobban kijönnek. Két közepes vöröshagymát vágtam apróra, azt megdinszteltem, majd ment hozzá.
Aztán jött a pöröly, nagy kanálnyi nemes, pirospaprika, három tojás, vagyis kettő sárgája, egy egészben. A tejben áztatott zsemléket alaposan kinyomkodtam, aztán igazi, veretes masszává gyúrtam össze. Egy deszkára zsemlemorzsát szórtam, aztán a masszát rá. Úgy formáztam, hogy pont a közepébe kerüljön az, az arasznyi, héjától megszabadított füstölt kolbász.
Szépen kiadjusztáltam, vizes kézzel fazonra simítottam, egy szilikon sütőlapra, majd tepsibe tettem. Meglocsoltam Olivával, majd megszórtam az általam, itthon,a gyorsaprítóban darált zsemlemorzsával. Mert ez az igazi ám, szárított Császárzsemléből.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, majd később 200 fokon gyönyörű ropogós külsőt nyerve készítettem el.
Parádés, idei, parázs újburgonyából pedig Petrezselymes krumplit rittyentettem mindehhez.
