Drága Barátaim, Embertársaim!
Ezzel a két étellel, ami a mai menüvel, néhai Csemer Géza barátomra hadd emlékezzem, tisztelegjek emlékének nagy szeretettel, soha el nem múló tisztelettel.
Gézám író, rendező, számtalan színpadi mű, operett, mesejáték, dalszöveg szerzője, könyv írója.1999-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje, majd később, 2006-ba a Belváros díszpolgára megtisztelő cím tulajdonosa. Aspiránsa volt az Operett igazgatói állásának, számtalan opera segédrendezője, a Nap Színház megalapítója. Utolsó éveiben is írt, alkotott, igazi, kávéházi életet élt a Belváros egyik kávéházában. 1974-ben ismertem meg, mikor is még a város legszebb fiúja voltam. Akkor debütált a Piros karaván c. művével színpadon, majd sok-sok egyéb mű írójaként. rendezőjeként folytatva pályafutását. Az első, megjelent könyve a Habiszti, ami egyébiránt egy kultúrtörténet almanach. Híres, sőt világhírű cigányzenészekről szól. Ennek a könyvnek minden oldalán, a széleken pedig valamilyen, legfőképpen roma, vagy romás étel szerepel. Mondhatom, talán szerénytelenül, hathatósan segítettem ebben a munkában, hiszen heteken, hónapokon keresztül beszéltük át a különböző ételeket a Fészekben. Aztán a megjelenésében is némileg. Őrzök is egy dedikált példányt Tőle, nagy-nagy becsben. Géza betyárul értette a konyhaművészetet, alkotva is, világhírűen, később pedig könyvekbe foglalva mindezt. Rengeteget főztünk együtt legfőképpen szóban, így aztán, mikor-talán-1994-ben a Józsefvárosi Színházban rendezett egy darabot, akkor megkért, hogy segítsek “ízesíteni” a darab utáni partijára. El is mentünk a Lehelre, bevásároltunk, bedobtam minden ismeretséget, hogy aztán a színház közelében lévő, félig-meddig nem üzemelő cukrászüzemben készítsük el az esti menüt. Az pedig jelesül tyúkpörkölt, pacalpörkölt, oldalas, csirke comb sütve, aztán kétféle sztrapacska, mintegy 60 főre, mint egy kisebb lakodalomban. A mutatvány felénél el is tűnt minden segítségem, akik férfinak születtek, de…szóval más életet éltek, így aztán az ízesítés helyett egyedül kellett helytálljak. Megtettem, sőt a két nem éppen vékony énekesnő, akik szintén szerepeltek a darabban, úgy ették a pörköltet, egyebeket, majd bele fulladtak. Ott készült hát az egyik remekmű, a
SZTRAPACSKA, HALUSKA DINSZTELT KÁPOSZTÁVAL
Tudom, már láttatok itt tőlem egyfajtát, de ez mégis egészen más.
Egy kiló krumplit reszelek le, de ezúttal a citromhéj reszelőn, majd sózom, félreteszem, hadd engedje ki a levét. 15-20 deka füstölt szalonnát apró kockára vágok, kisütöm, félreteszem a töpörtyűt.
A zsiradékból egy kanál mehet a krumplira, hogy aztán annyi RÉTESLISZTTEL összekeverve, amennyit felvesz, nokedli tésztát keverjek. Tojás nem kell bele, talán csak akkor, ha ennél nagyobb a mennyiség. Ezután egy félfejnyi fejes káposztát, olyan 60-70 dekányit lereszelek a nagyobb lyukon, majd kevés szalonna zsíron, csipetnyi sóval megdinsztelek. Olyan szép halvány karamell színűre, ahogy az megírva vagyon. A kihűlt káposztát összekeverem a tésztával, hiszen ez az egyik vaníliája, majd nokedli szaggatón kiszaggatom lobogó, forró sós vízben. A tésztát leszűröm, leöblítem hideg vízzel, majd meglocsolom a maradék zsiradékkal. Mintegy 20-25 deka nemes juhtúrót kikeverek egy nagydoboz tejföllel, ez a másik vaníliája, majd a nokedlit felmelegítem, meglocsolom a tejfölös, sűrű öntettel, aztán a szalonna pörcével megkoronázva tálalom.
Barátaim! Higgyétek meg, felséges, fejedelmi étel. A két énekesnő, akik “soha nem leszünk katona” ,úgy ették, hogy beleszédültünk anno, talán egy konténerre való is volt, amit elpusztítottak.
A másik étel is remekbe szabott, egyik nagy kedvencem. Talán a sertés legfinomabb csontos része. Valamikor fele annyiba került, mint a nemes karaj, inkább a kevésbé tehetősek vették, ették sűrűbben. Ma már szinte alig van árban különbség, így most kevesebben veszik, fogyasztják, pont emiatt. Az akkori változatot, a termelőüzemben éppen felfedezhető található fűszerekből készítettem keveréket, majd azzal megszórva a hatalmas ipari sütőben, nagy platnikon sütöttem, de olyan illat volt, hogy a Baross utcában is csodájára járt mindenki. Ezúttal kétkilónyi, könnyeket fakasztóan szép húshoz mozsárban törtem össze a keveréket. Így született meg az
OLDALAS, MOZSÁRBAN TÖRT EGYEBEKKEL, MEDVEHAGYMÁS KRUMPLIPÜRÉVEL
Tehát a gyönyörűséget feldaraboltam. Aztán a mozsárban 8 gerezd fokhagymát, egy evőkanál fekete borsot, ugyanannyi köménymagot, durva tengeri sót jól összetörtem, majd meglocsoltam rozmaringgal ízesített, kézzel sajtolt Olivával. Aztán a húsokat megkentem ezzel a ínycsiklandozó keverékkel, tepsibe tettem.
Kapott még két nagy fej vöröshagymát héjastól, két gyönyörű paradicsomot, egy zöldpaprikát kettévágva, egy deci vizet, aztán alufóliával letakarva mehetett is a 180 fokos, előmelegített sütőbe. A körethez pedig 60 deka, kockára vágott, hámozott krumplit főztem jó sós vízben, majd 15 perc után leszűrtem. Mindjárt melegében kapott is vagy öt deka jó vajat, ezzel összetörtem, majd kb. 2-3 deci felmelegített tejjel habosra kevertem. Aztán a fő attrakció, vagyis egy csokor friss, harsány zöld medvehagymát aprítottam, azt hozzákevertem a csodás püréhez. 40-45 perc után a fóliát a tepsiről levettem, eltávolítottam a sült hagymát, egyebeket, a tüzet feljebb kapcsoltam, tíz perc alatt ropogósra sütöttem a húsokat. A pürével tálaltam, be is pofáztam belőle gazdagon.
Drága Barátaim!
Hadd említsem még meg azt, hogy ne féljünk ezektől a kalóriaszegény ételektől. Persze, nem este tízkor kell ilyeneket enni, de, ha mégis így lenne, ne süljön azért le a képünkről a bőr! Egy szerelmeskedés állítólag közel 2500 kalóriától szabadít meg bennünket, így bátran éljünk ezzel a szisztémával. Vagy netán körbe is futhatjuk a Szigetet, akár elfuthatunk Mekkáig, hogy ott pirosra pacskoljuk Rebeka hófehér .alagát, akár megmászhatjuk a Csomolungmát, vagy elevezhetünk Borneóig.
Azután, ha mindezektől sem fogytunk volna három perc alatt húsz kilót mindezektől sem fogytunk volna le károm perc alatt húsz kilót, hát “sújtson bennünket Népköztársaságunk haragja, dolgozó népünk megvetése!”
Akkor aztán jöjjön a vízözön, vagy az update guru felismerhetetlen színű, ehetetlen kamukérója!
