Drága Barátaim, határon innen is és túl is!
Azt bármiben fogadom, nincs széles-e Világban olyan honfitársam, aki ne ismerné ezt az ételt. Sőt fogadom azt is, talán olyan sem akad, aki ezt nem szeretné. A Halászlé elmaradhatatlan kísérője például, de önállóan sem pityu(piti).
Ahogy valaha, kamaszkorom legszebb éveiben, mikor az Opera étteremben kihozták, ovális Jénaiban úgy, hogy csak úgy rotyogott a tészta alatt a szalonna zsírja. Az valami csuda volt!
Egyszerű, nagyszerű étel ez, de éppen az egyszerűsége miatt, aztán az említett Halászlé után emelkedik ünnepi, sőt királyi ranggá.
Ede barátom nagy-nagy kedvence ez a tészta étel. Ez még önmagában nem is lenne nagy, különös dolog, de az a mennyiség, ahogy Ő ezt készíti, az a Rekordok könyvébe való. Higgyétek meg! Edével igazi kocsmabarátok vagyunk. A Volvo szerviz hajdani nagy ásza, a minden hangszeren játszó Ede, aki télen, nyáron klumpában járt, ha esett, ha fújt. Valaha hetente összejártunk, Czike Gabi cimborájával a régi Lehel piacon. Akkor kizárólag egy ivóban találkoztunk, de ez biztosabb volt mindig annál, mint az, hogy a nap felkel. Ez pedig drága Fekuszunk (Fekete László a Golyó) Ezüstcipő nevezetű kocsmája volt. Ilyenkor ivás, snóbli, vagy smén életre-halálra záróráig, aztán néha utána is. Természetesen minden alkalommal összevesztünk, hiszen a szabályok mindig akként alakultak, hogy éppen ki volt a vesztes. Néha egymás torkát szorongattuk, hogy aztán másnap egymás nyakába borulhassunk, kezdődhessen minden elölről. Ede jó keresztényként minden hónap- talán-harmadik szombatján túrós tésztát készített. Ilyenkor szertartásosan megjelent a piacon, régen elvált feleségével, Cicával, csak egy ital, majd elkezdődött a vásárlás.
Egy tábla (kb. 4 kg) Kolozsvári szalonna, 5-6 zacskó (2 kg!) házi gyufatészta, 3-4 kiló(!!!!), túró, majd 10(!!!!) doboz tejföl. Ezek voltak az alkotóelemek hozzá!
Hazamentek, a szalonnát az utolsó darabig összekockázta, a tésztát mind megfőzte, majd azt az iszonytató mennyiségű túrót, tejfölt rátette.
Drága barátaim! Ez a mennyiség testvérek között is 16-20 adag étel! Ők azonban ezt ketten, néha hárman, két főétkezésre be is puszilták. Itt jegyezném meg, hogy ketten összesen nem nyomtak 120 kilót.
Neki ajánlom hát nagy szeretettel:
TÚRÓS CSUSZÁM EDÉNEK, A RÉGIEK MIATT
A tésztám egyenesen Sárándról, a Hajdú-Bihari Sárándról érkezett. Ez a kis település Debrecen mellett található, ahol is a Sabella nagymama gyártja életre, halálra egy „közeli” rokonomnak (?). Olyan kikirics sárga, olyan, mint az a bizonyos, első, szerelmes könnyes vallomás.
Olyan húszdekányi, jó minőségű Kolozsvári szalonnát összevágok vékony csíkokra, majd egy korty olajon, nagy serpenyőben jól kipirítom, közben kevergetve. Aztán félreteszem, melegen tartom. Közben jó nagy edényben, bőven vizet forralok, mikor a víz forrni kezd, akkor alaposan sózom, majd beledobom a tésztát. Rusztikus darabokban hagyom, mert így néz ki jobban, tehát nem töröm össze teljesen. Sok idő nem kell neki, talán öt perc.
Ekkor a szalonnát felforrósítom, majd a fazékból pontosan a serpenyőbe szedem a kifőtt tésztát. Erős tűzön jól összepirítom, majd mehet is rá egy jó fél kiló tehéntúró. Ezzel még egy gondolatnyit együtt sütöm aztán kész is. Jó nagy adag tejföl a nyakába, és már mehet is a tányérba.
Sokszor adódik, hogy virtuális versenyt rendezek a csodás olasz tésztákkal. Bármennyire is az olaszok javára billenne az a bizonyos mérleg, hát nálam ott van a top tízben a Túrós csusza.
Nemhogy ott van, hanem vele egyetemben a Káposztás cvekedlink, vagy éppen a frenetikus Grenadírmarsunk, a Krumplis tésztánk. Ilyenkor aztán elmerengek, vajon nálunk ezek miért nem olyan rangot kapnak, mint talján barátainknál az ő tésztáik. Hiszen gondoljuk csak meg, hogy ez az egyszerű étel milyen dimenzióba is kerülhet, ha éppen a Halászlé után kerül az asztalra. Ma már olcsó ételnek kevésbé nevezhetnénk, hiszen egy jó adaghoz bizony be kell nyúlni a bukszába. A Kolozsvári kilója kétezer, a tejföl a jobból az a két pohár legalább nyolcszáz. A jó, igazi házi tészta pedig az arany árával vetekszik, ha a piacon, vagy háznál vesszük.
Pedig Barátaim ezeknek a tésztáinknak ott a helyük ám, az élvonalban! Szerintem pedig pont a Túrós csuszánk méltán érdemelhetné ki a HUNGARIKUM megkülönböztető címet.
Nyitókép: Illusztráció
