A néptánc és a népi hagyományok tisztelete és szeretete mellett a viseletek is szívügyét képezik Mészáros Magdi életének. A hölgy a Nagymegyeri Városi Művelődési Központ kiállítótermében felvidéki viseletkiállítást szervezett, Régi viselet manapság címmel, amelyen bemutatta a nemcsak felvidéki, de erdélyi és egyéb tájegységek viseleteit.
A kiállítás lényege, hogy a helyi Megyer Táncegyüttes vezetőjeként és a népi hagyományok továbbadójaként rekonstruálta azokat az eredeti viseleteket, amelyek már nem maradtak fenn (csupán szabásmintaképp), vagy sajnálták színpadra vinni őket.
A fő gondolata a tárlatnak, hogyan lehet mai eltérő minőségű és színvilágú ruhaanyagokból hitelesen visszaadni, s korhűen megvarrni a régi viseleteket. A brokát anyagoknál belefutottak két problémába: első körben nagyon ritkán megtalálhatóak az ilyen anyagok, másodsorban, ha van is, az nagyon műszálas. Ezen kívül az ezüstszálak a színpadfényben neonszínt kölcsönöznek a ruhának, és az összhatás rossz lesz.
Az anyagokat Felvidékről, Csehországból, Magyarországról és Romániából szerezték be, a pliszírozással pedig igyekeztek visszaadni az eredeti formáját a szoknyáknak és a ruháknak egyaránt. Ennek során két papírsablon közé befektetik az anyagot, majd összeszedik, becsavarják és egy gőzgépbe teszik. A gőz kifőzi és fixálja az anyagban a pliszét.
A kiállításon főleg felvidéki viseleteket láthatnak az érdeklődők, de vannak erdélyi viseletek is. S hogy meddig készül egy viselet? Az attól függ mennyire részletgazdag egy adott viselet. A mai varrástechnikákkal és gépekkel lényegesebben könnyebb dolga van az embernek.
“A kiállításra ünnepi viseleteket alkottunk meg, amelyek díszesek, de egyértelműen néptánc fellépések alkalmával is hordhatók.” – mondja Magdi.
Maga a tárlat a Művészetekért Alap támogatásából jött létre, 10 kötelező darabot kellett készíteniük, 11 lett belőle. A tárlat augusztus 31-ig megtekinthető a nagymegyeri Városi Művelődési Központban.
Forrás: ma7.sk
Fotó: Reczai Lilla
