Rekonstruálták az Éjjeli őrjárat levágott darabjait

Rembrandt épp karrierje csúcsán volt amikor megkapta a felkérést az Az Éjjeli őrjárat megfestésére. Az 1642-ben elkészült fetsmény az újonnan épített amszerdami Polgárőrség Házának egyik termének díszítette. 1715-ben azonban a házat lebontásra ítélték így a művet a városházára szállítottak át.  A hatalmas festmény azonban nem fért be az épület szűk oszlopai között, így jobb ötlet híján megcsonkították. A tetejéből 23 cm-t, bal oldalából 60 cm-t, aljából 12 cm-t a jobb oldalról pedig 7 cm-t vágtak le. A levágott darabok sosem kerültek elő.

A jelenleg is az amszerdami Rijksmuseumban őrzött festmény, megcsonkított méretével is (437×363) beteríti a múzeum legnagyobb termének a falát. Mesterséges intelligencia segítségével azonban   rekonstruálni tudták a hiányzó szeletek. A baloldalról két, hídon álló figura hiányzik míg a kép aljáról egy üres tér lett levágva, amely azonban a kompozíció dinamikusságát növelte. A rekonstrukcióval az is egyértelművé válik, hogy a középpontban lévő két figurát Rembrandt nem teljesen középre komponálta, hanem attól kicsit jobbra, amellyel még jobban érzékeltette a két figura mozgását, haladási irányát.

Pedig pont ez a dinamika, a jelenet életszerűvé tétele ami kiemeli ezt a csoportábrázolást az addig megszokott merev, beállított pózoktól. Az Éjjeli őrjárat egy sajátos festménytípus, amely csak Észek-Hollandiára jellemző, és ott is főként Amszeterdam rendelésére készültek. A képtípus polgárőrökből álló csoportkép, amely az arcképek megörökítése mellett egy fontosabb üzentet is hordozott. Ezen polgárőrökből álló társaságok elsődleges feladata volt városuk védelme, tűzoltás, kapuk őrzése vagyis általánosságban a rend fenntartása. A festmények tehát az egyének város iránti elkötelezettségét, büszkeségét is közvetítik így hozzájárultak polgári kötelességtudat megerősítéséhez.

A festmény pontosabb címe amelyet a többi hasonló képtípusnál is láthatunk inkább, Frans Banninck Cocq kapitány és Wilhelm van Ruytenburch főhadnagy polgárőrcsapata. A festmény megrendelője tehát Frans Banninck Cocq kapitány, a két fő figura egyike. Öltözéke a felsőbb osztályhoz illő fekete ruházat és fehér csipkegallér amelyeket a mellkasán átívelő piros szalag hangsúlyoz. Az Éjjeli őrjárat elnevezést Joshua Reynolds műértő akasztotta festményre miután 1781-ben Amszterdamban látta az addigra már „besötétedett” festményt. A téma nappali jelenetét az időmúlásával Rembrandt által többszörösen felvitt lakkréteg sötétítette be.

A hiányzó részek visszaállításához részben a  meglévő kompozícióról vett nagyfelbontású képeket részben Gerrit Lundens 1642 és 1655 között készített másolatát (a vágatlan képről) használták. És itt lép be a tudomány. A mesterséges neurális hálózat ugyanis képes volt elsajátítani Rembrandt technikáját és festői modorát, hogy utánozza stílusát.

Minden generáció a rendelkezésére álló eszközökkel próbálta rekonstruálni a festményt” – mondta Pieter Roelofs, a múzeum festményeinek és szobrainak vezetője. „Mi most ugyanezt csináljuk, a jelenleg elérhető legelőrébb haladott technikával”. A rekonstruált képi elemeket panelekre nyomtatták és a festményt keretezve, együtt mutatják be, hogy teljes legyen az eredetinek szánt kompozíció hatása.

 

Kultúra | Pannonhírnök

Kövessen minket: Facebook


Hasonló cikkek