Simon Márton költészete nagyon közel áll hozzám, ő a kedvenc kortárs magyar költőm. Személyesen is volt szerencsém találkozni vele az idei Könyvhéten, nagyon szimpatikus, törődik az olvasóival, ezzel megerősített abban, hogy egy földön két lábon járó ember.
Eddigi legfrissebb kötetében visszatér a szabadversekhez, ami a Dalok a magasföldszintről című kötetében már látható volt, ám a Polaroidok egyfajta gondolatgyűjteménynek tűnhet első látásra.
Egy régebbi cikkben bemutattuk, ahogy D. Tóth Kriszta olvas fel részleteket a Rókák esküvőjéből. A .mov és a Remény című versekből hallhatunk Kriszta előadásában részleteket. Nekem a legkedvesebb, leguniverzálisabb vers ebből a kötetből a Hallgatási gyakorlatok. Mint képződő irodalomterapeuta, ezt a verset már előre látom, hogy gyakran fogom bedobni, mert ismerkedős körben vagy kezdő körnek egy-egy ülésen nagyon jól megállja a helyét.
Nem írom le itt a verset. Aki szeretne átszellemülni, merthogy nagyon jó a flow-élmény olvasás közben, az INNEN megrendelheti.
