Inámban (Dolinka) a „mézes faluban” az idén tizenhetedik alkalommal emlékeztek meg, ünnepség keretében, a faluban élt neves méhészről, Sőtér Kálmánról. Sőtér Kálmánt a méhészet gyermekkora óta érdekelte, tudhatták meg a rendezvény résztvevői a kultúrotthon kis színháztermében közzétett, felállított pannókról is. Inámban, letelepedését követően, 1874-ben téglából épített méhest, mellyel országos elismerést és hírnevet szerzett. A méh és világa címmel pedig, több mint 2 000 oldalas könyvet írt. Művét a méhészek a mai napig is „bibliájuknak” tekintik.
A palócföldi kis faluban évtizedek óta méhészkednek az emberek. Az első fennmaradt emlék 1846-ból származik. 1947-ben a településen 10 földműves foglalatoskodott méhészkedéssel és összesen hozzávetőleg 110 kaptára volt. Az ipolynyéki székhelyű méhész alapszervezetnek 15 inámi tagja van. Nem csupán méhészkedéssel, hanem többek között mézalapú termékek előállításával is foglalkoznak. A faluban 2006 óta működő Sőtér Kálmán Polgári Társulásnak is épp a méhészet és a méztermékek népszerűsítése az egyik fő célkitűzése és feladata.
Inám és kistérsége kiváló „méhlegelőt” biztosít. A nemzetközi szintű Mézfesztivált első alkalommal 2000-ben tartották meg. A rendezvény ötletgazdája Bodzsár Gyula, a Kürtös lap főszerkesztője.
– Sőtér Kálmán halálának kerek évfordulója évében ajánlottam a képviselő-testületnek – árulta el –, hogy munkásságának elismeréseként meg persze a méz és a méhészkedés népszerűsítésére, rendezzünk Mézfesztivált. És emléktáblát is állítsunk a tiszteletére…
A XVII. Mézfesztivál az idén már háromnapos rendezvény volt. Pénteken a magyarországi, a romániai, a szerbiai, a csehországi és a lengyelországi testvértelepülések: Cserháthaláp, Patak, Gyöngyössolymos, Érolaszi, Bácskossutfalva, Vlachova Lhota és Spytkowice polgármesterei, képviselői találkoztak és ismerkedhettek Inámmal. Megnézték persze a templomot és egyebek mellett a tájmúzeumot is. A messze földről érkezett vendégek találkozása az Európai Unió EACEA pályázatának köszönhetően valósulhatott meg.
Szombaton délelőtt, a hagyományokhoz ragaszkodva, méhészeti szakmai előadások zajlottak. Ezúttal is Kiss Sándor előadását hallgathatták az érdeklődők. Az ipolysági méhész-szakember a méhbetegségekről, azok szakszerű kezeléséről, gyógyításáról beszélt. De kitért arra is, hogy az ember mekkora károkat okoz a természetben és ez milyen hatással lehet, van a méhekre.
Kiss Sándor gyakorló méhész is egyúttal. Még a múlt században, 1970-ben kezdett méhészkedni. Az induláskor eldöntötte, csakis olyan méhekkel fog bíbelődni, amelyek között akár ing nélkül, rövidnadrágban is tud dolgozni. Elképzelése valóság lett… A „hőskorban” egy rajjal kezdte a munkát. Volt már 250 méhcsaládja is, jelenleg 120 raj tulajdonosa. Családi vállalkozásuk sikeres. Jól áttelelt méhei az idén kimondottan remekül teljesítenek, mert nagy-nagy örömére, a nektárhordáshoz eleddig kimondottan kedvező volt az időjárás. Hivatásos méhanya-nevelő is egyúttal. És egy sajátos méhbetegség gyógyításában is jeleskedik.
A nyitóünnepség a Sőtér-emléktáblánál, majd a szabadtéri színpadnál zajlott. Sőtér Kálmán emléktábláját többen megkoszorúzták. A résztvevőket: a pártok és társadalmi szervezetek, a mézlovagrendek és a méhész-szervezetek képviselőit meg persze a környező településekről érkezett polgármestereket és minden vendéget – a táblakoszorúzás előtt és a délutáni kultúrműsorcsokrot megelőzően egyaránt – Régi Zsolt polgármester üdvözölte, köszöntötte.
– Sőtér Kálmán földi maradványai a nyitrakolosi temetőben nyugszanak – mondta többek között –, életének nagy részét viszont kis falunkban, az általa 1874-ben alapított és később országos hírűvé vált, téglából épített méhesében gazdálkodva, Inámban töltötte. Korának nemcsak elismert méhészgazdája, hanem kiváló tudományos szakírója is volt. Falunk neve méltán fonódott össze nevével, és a hálás utókor nemcsak emléktáblával, hanem az évről évre megrendezendő Mézfesztivállal is őrzi emlékét, ápolja életművét.
– Külön öröm számomra – újságolta lapunknak a faluvezető –, hogy az elnyert uniós pályázat révén kapott összegből sikerült a községi hivatalnak is otthont adó kultúrház előtti térségben takaros miniparkot kiépítenünk, a szomszédos, testvértelepülés-találkozónak és méhészeti szakelőadásoknak is teret biztosító iskolaépület előtti teraszt pedig felújítani, átépíteni, és a kultúrotthon, valamint a szabadtéri színpad közti területen zöldövezetet létesíteni. Ezáltal ugyanis tovább csinosodhatott falunk.
A Mézutcában ismét sátrat vert Vitályos Ferenc, a Gömörből, Nagybalogról érkezett méhész is. Évről évre részt vesz a fesztiválon.
– Sajnos, egyre kevesebben vásárolnak mézet és méz alapú termékeket is – panaszolta. – Szomorúan konstatálom, hogy mivel errefelé is egyre kevesebb a munka, egyre kevesebb az emberek pénze is. Több mindenre egyre kevesebb pénz jut…
Ferenc gyakori vendége a Mézfesztiválnak, idáig mindössze két évet hagyott ki. Nyolcvanöttől méhészkedik, jelenleg már „csak” 80 családdal foglalkozik. Szinte mindenfajta mézet és mézből készíthető terméket forgalmaz. A méhészkedésből meg lehet élni, összegezte sokéves szakmai tapasztalatait egyetlen mondatba, meggazdagodni azonban nem. Az ízesített mézek feltalálója, 250 féle, gyümölcsből, virágból, gyógy- és fűszernövényből készít „ízes mézet”.
A kultúradélután során amatőr énekkarok, táncegyüttesek, folklórcsoportok, óvodások és felnőttek egyaránt szerepeltek. De volt kézműves foglalkozás, táncház és arcfestés is. Majd kihirdették a különféle versenyek végeredményét. A mézessütemény-versenyt a helybéli Laurík Beáta nyerte. Az akácmézverseny legjobbja az ipolynyéki Szilvási Csaba lett, a mézborverseny győztese címet pedig a leszenyei Babka Gábor érdemelte ki. A Mézkirálynőnek kijáró koronát a csábi Híves Boglárka fejére helyezték. Két udvarhölgyévé pedig az ipolysági Zachar Karment és a cserháthalápi Kosík Vivient választotta a zsűri.
– Először vettem részt „királynőválasztáson” – vallotta be a 18 leány –, és mindjárt elsőre nyertem. Hát nagyon boldog vagyok. Hamarosan a budapesti Bartók Béla Konzervatórium harmadéves, ének-tánc szakos hallgatója leszek. Szabadidőmben rajzolok, festek, énekelek… És színházba is nagyon szívesen járok.
Kora este Galambos Lajos, „Lajcsi” szórakoztatta énekével és trombitajátékával a nagyérdeműt. Előadása sok nézőt vonzott. Késő este pedig Demjén Ferenc adott koncertet.
A falucska egyik nevezetessége épp a Sőtér Kálmán kúria, és a méhész emlékét őrzi a községháza falán 2000. szeptember elsején, az első Mézfesztivál alkalmával elhelyezett és felavatott Sőtér Kálmán-tábla is.
Zolczer László
A szerző felvételei
Megjelent a Szabad Újság július 27-i számában.
