“Spiri-dili”

Spirituálisan gondolkodni: divat – ehhez kétség nem fér. Vajon belső szükséglet, divat vagy business? 
Követni egy irányzatot azonban nem jelenti azt, hogy felkészültek, érettek is vagyunk a gyakorlásához. Sok az átverés, a félrevezetés, a hangzatos, tartalom nélküli ígéret a fogalom körül – így nem csoda, hogy a kiábrándultak és ellenzők tábora is rendkívül népes.
“Spirinek” lenni könnyű. Elég hozzá a témában írt könyvek lelkes lapozása, vagy bizonyos hangzatos életigazságok ismételgetése, és máris felépítettük önmagunkról ezt a képet (és magunkban a spirituális egót). Az igazság azonban nagyon távol áll mindettől, és rendkívüli módon el is téríthet bennünket a céltól, amely az ezotéria valóban hűséges követőinek ideálja. Ez azonban még mindig csak a kisebb probléma – áldozattá válni, veszélybe sodródni ugyanis túlságosan egyszerű ebben a témakörben. Sorozatunkban ezeknek a kihívásoknak nézünk utána – miért is kell óvatosnak, ébernek lennünk akkor, ha a spiritualitás számunkra a választott életszemlélet és gyakorlati életmód?
De mi is a spiritualitás?
Sri Chimnoy szavaival: “A spiritualitás az Igazság, a Fény és az Üdvösség egyetemessége. A spiritualitás az ember tudatos vágyódása Isten után. A spiritualitás egy állandó alkalom, hogy felismerjük és bebizonyítsuk, hogy mindannyian olyan nagyszerűek lehetünk, mint Isten”.
Belső, önismereti út, amely felfelé vezet. És az igazán elszánt követők szerint nem is egyszerű munka. Az tehát, aki hókuszpókuszt keres és kívülről hozható oldásokat, mások általi megváltásokat remél – igencsak a felszínen tapogatózik, és inkább foglya az ezotéria köré épülő divatnak, mintsem elkötelezett híve az Útnak, amely egyébként, ha bölcsen állunk hozzá, a legmagasabb fokú szabadsághoz és boldogsághoz vezethet.
Folytatjuk…

Hasonló cikkek