Szegény ember patikája: amikor a gondviselés volt az orvos

Réges-régen az orvosi ellátás és a gyógyszeres kezelés hiányában a szegény emberek úgy védekeztek a betegségek ellen, hogy szinte nem is tudtak róla.  

Elmondható, hogy a táplálkozáson keresztül a gondviselés volt az orvosuk. A mindennapi megélhetéssel küszködve rá kényszerültek, hogy azt egyék, amit a ház körül meg tudtak termelni. Így volt ez a városi szegény városi lakókkal is csak ők a piacokon szerezték be az élelmüket. Fő eledelnek számított, különösen télen, a bab, burgonya, kelkáposzta, savanyított káposzta – Szabolcs megyében és környékén a bablevesbe is savanyított káposztát tettek tészta helyett, mert olcsóbb volt és mégis tartalmasabbá tette a levest. – sőt gyakran a savanyított káposzta helyettesítette az étel mellé járó salátát is, anélkül hogy tudatában lettek volna, hogy a vastagbél működését segítik elő vele.

A magyar háztartásokban a háziasszonyok nem spórolták ki az ételből az őrölt pirospaprikát. Sőt a férfiak, még evés közben is megpaprikázták a levesüket s ezzel hozzájutottak a létfontosságú C-vitaminhoz. Az őrölt pirospaprika tartalmazza a legtöbb C-vitamint. Kitűnő étel kiegészítőnek, immunerősítőnek számított a tök, a sütőtök és főleg a tökmag.

A menüben gyakran szerepelt a diós, mákos tészta, kukorica és még hosszan lehetne sorolni. Reggelire magyar, mangalica disznószalonnát fogyasztottak, melyről ma már köztudott hogy a koleszterinszintet nem növeli, viszont magas az energia tartalma miatt biztosítja a napi kalória szükségletet.

A szegénysorúak nem tehették meg, hogy a szürke hétköznapokon édességgel, nyalánksággal kényeztessék magukat, gyermekeiket. Igaz a fertőzőbetegségeknek köszönhetően magas volt a gyermekek elhalálozási száma, de a túlélők, például a férfiak magasabb életkort értek el, mint napjainkban. Sajnos az unokák szájából egyre ritkábban lehet hallani: a nagyapám így  a nagyapám úgy, a nagyapámtól hallottam.

A mai világban Magyarországon is reneszánszát éli a gasztronómia, mégis sokan, nagyon sokan kényszerülnek a tradicionális étkezés mellett maradni. Elmondható, hogy az egészségmegóvás tekintetében jobban is járnak. Kevésbé vannak kitéve azoknak a betegségeknek, amelyek azokat sújtják akik az édességek és a gyors étkezések rabjai.

Az állatokat nem tanította senki, melyik növény káros a szervezetükre, mégis a legtöbb állat tudja, mi az, ami árt neki, és azt nem eszi meg. Azt sem tanította meg senki melyek azok a növények, amivel méregteleníteni tudják a szervezetüket, vagy karbantarthatják a bélműködésüket, de mégis tudják, megkeresik, különösen a főemlősök. ( Vajon elgondolkodott már valaki is azon, hogy a szobakutyákat miért sújtják azok a betegségek, mint az embereket)

Mi emberek tudjuk, legalábbis módunkban van megtanulni, hogyan védekezzünk a civilizációs betegségek ellen, mégis csak kevesen élünk vele.

Nyitókép: Illusztráció


Hasonló cikkek