A személyiség meghatározása egy konkrét egyénre vonatkoztatott csekély számú vonás alapján valószínűleg tévútra vezetne bennünket. Egy személyiségképből kiragadott jellemző csupán egy kis szelete a valódi személyiségnek.
A W.D. Fröhlich féle Pszichológiai szótár szerint a személyiség ( personality) az emberi átélés és viselkedés egyéni különbségeinek, adott esetben a jövőbeli viselkedés előrejelzésének megragadását lehetővé tevő feltételek, kölcsönhatások és rendszerek leírása és értemezése.
Allport a személyiségben az egyén pszichofizikai rendszerének a környezethez való alkalmazkodását emeli ki, amely a folyamatos fejlődés és önszabályozás folytán átalakul, ennek következtében e pszichofizikai rendszerek vonásokként foghatók fel. Ezekben a folyamatokban tehát veleszületett és tanult viselkedéstendenciák egyesülnek.
Guilford szerint a személyiség a tartós, mérhető vonások tükrében az egyedülálló individuum mintája.
Cattell az intelligencia, extraverzió-introverzió vonásokat is csupán a személyiség egy részének repzezentánsa szerint értékeli, azaz egy konkrét cselekvésből, személyiségszeletből nem lehet következtetni a személyiségre, mivel ezeket a helyzeti tényezők irányítják, és pillanatnyi állapotnak tekinthetők.
A személyiség feltérképezésésében a vonások, azonos jellemzők, vagy korábban leírt elméletek figyelembevételével, mint C.G. Jung extraverzió-introverzió nézeteit a pszichológia újabb empirikus módszerekkel egészíti ki, vagy támasztja alá.
Ezek a pszichológiai ismeretek elengedhetetlenül társulnak a grafológia megértéséhez, hiszen a kézírás alapján tárjuk fel a személyiséget. Az individum/individuum ( latin), vagyis az egyén, egyéniség jellemző, karakterisztikus, egyedülálló vonásait a kézírás alapján nagy pontossággal meg tudjuk állapítani.
Nyitókép: Illusztráció
