Csak a szokásos balliberális házibalhénak tűnt elsőre az a hír, miszerint a mélyliberális Partizán nem mutathatja be a volt szfe-s hallgatókkal készült dokumentumfilmjét, mert az egyesületük, a FreeSZFE nem járult annak bemutatásához. Aztán kiderült némi kapirgálás után, több van mögötte.
Néhány napja posztolta Facebookon a Partizán kissé sértődött, „mi jót akartunk, de nekik nem tetszett” hangnemben azt, hogy a fáradtságos munkával elkészült, a barátinak gondolt ex-SZFÉ-s hallgatókról forgatott dokumentumfilmjüket mégsem tehetik közzé, ugyanis az anarchoszindikalista színészpalánták egyesülete azt letiltotta.
Írhatni, ez előfordul a legjobb barátokon túl is, nemhogy még az européer ellenzék balszélét jelentő csoportok között is, hogy cenzúrát kiáltanak egymásra, mint Péter a falu lakóira, és ezért szóra sem lenne érdemes. Vagy legalábbis sokkal kevesebb bekezdésre.
Azonban a posztra és annak állításaira replikázott a FreeSZFE, hogy álljon meg a menet, teljesen más történet. Ugyanis szerintük a Partizán kollektívája teljesen más filmet néz.
Tehát nem, nem az egyesület tiltotta le a felvételek közlését, hanem az azon szereplő egyének gondolták két-három hónappal az események után egy tiszta pillanatukban, hogy bizony nem akarják megtudni, mit szól akkori produkciójukhoz a közbátorság.
Nocsak, vajon mit csinálhattak, hogy erre jutottak? – gondolhatja az egyszeri zsurnaliszta. A Mandiner munkatársának, Ádám Rebeka Nórának efféle gondolatát tett követte, és utánajárt a kérdésnek. És milyen jól tette: ugyanis vajat talált a wannabe színészlegendák fülcimpája mögött, tehát jó okkal történt a letiltás az információi szerint.
Mégpedig nem is akármilyen vajat: szinte már avasat; pont olyat, amelyet félelmeik szerint nem kenhetnek nyugati kenyérre a haladó szellemiségbe kimenekített européer-nyílt szellemiségű fiatalok.
Pénteki cikkéből kiderül ugyanis: a Partizán olyan felvételeket tett bele filmjébe, amelyeken
tivornya, bódulat, káromkodás, talán még naturalizmus is szerepel.
A Mandiner forrása szerint az ellenzéki oldalon hősént ünnepelt exSZFE-esekről „eddig nagyon egységes kép élt” (hol, melyik dimenzióban? – a szerk.), az elkészült filmben viszont „megy a káromkodás, szétesés, ivászat”. Pedig ha színészekről van szó, akkor nyugodtan mondhatnák nyugaton, hogy szituációs gyakorlaton hányhattak, ihattak, fentrenghettek bódult állapotban, nem kell az eltartott kisujj, vagy befogott orr.
Ám úgy tűnik, ez nem mindig lehet kifogás, különösen ha éppen olyat mondtak az országról-világról, vagy éppen bőszen sorosoztak, ami sehogy sem vetne rájuk jó fényt.
Így már érthető, hogy miért nem szeretnék viszontlátni magukat. Hiszen kiderülne, hogy az emelkedett européer mögött ott van az őrjöngő, kétségbeesett, esendő kispolgár, aki saját sorsát illetően képes annak rosszra fordulása esetén másokat hibáztatni, önmagát nem. Hiszen kiderülhet, hogy az emelkedett, lélekmelengető, passzív, européer tiltakozás csupán egy hatalmas színjáték volt, s mögötte ott van csupaszon az agresszív kismalac, a törvényeket nem tisztelő dúvad, az önteltség múzsája.
És talán ezért is döntöttek úgy, hogy nem a kendőzetlen valóságot kell megmutatni: szombati hír szerint ők is készítenek egy saját dokumentumfilmet. Amely valószínűleg nem fog a jövőjükre káros részletet tartalmazni.
Hiszen ki vágja maga alatt a fát?
Kövessen minket: Facebook
