Szokatlan kiállítás, amelytől tátva marad a szánk

A wolsburgi ”In aller Munde” kiállítás egy teljesen átfogó kiállítás szentel a száj témája köré. A szokatlan kiállítás Hartmut Böhme irodalomkutató és Beate Slominski fogász közös ötlete volt, mivel mindkettőjüket régóta foglalkoztatja az emberiség és száj kapcsolata.

A száj igencsak központi szerepet tölt be nem csak a beszéd és nyelv szempontjából, hanem arcunk kifejezéseinek megformálásban is. Tulajdonképpen a világ felfedezése is a szájon keresztül kezdődik, a kisbabák szinte mindent a szájukba akarnak venni, így az ízleléssel érzékszervi tapasztalatokat gyűjtenek.

A kiállítás kurátora Uta Ruhkamp szerint, a tárlat egyediségét az adja, hogy a közönségnek kell elgondolni mi is igazából a száj szerepe akkor, amikor az összes funkcióját felsorakoztatják, beleértve a szájhoz tartozó összes szervet, mint a nyelv, ajkak, fogak, nyálkahártyát, torok. A kiállításhoz szükséges kutatómunka ideje alatt az új típusú koronavírusról még csak hallani sem lehetett, azonban az elmúlt hónapokban szinte a száj és a torok lett a fertőző vírus szinonimája, mivel a nyálkahártya ideális környezet teremt a vírus megtelepedésének és terjesztésének.

A kiállítás kb. 250 munkát sorakoztat fel a reneszánsztól napjainkig, olyan mesterektől mint, idősebb Pieter Bruegel, Albrecht Dürer, Pablo Picasso, Marina Abramović, Andy Warhol vagy Cindy Sherman. A festmények, szobrok, installációk, fotók mellett a film, reklám, zene, és irodalom műfaja találkozik az etnológiai és tudományos kiállítási darabokkal.

Az Ótestamentum Jób könyvében foglalkozik a szájüreggel, amelyet úgy ír le, mint az a hely ahol a nyelv alatt lapul meg a gonoszság, később az alvilág bejáratát mint a pokol szája említi. Hasonló értelmezése van az ókori római Bocca della verità –  vagyis az Igazság szájaként ismert kőkorongnak. A legenda szerint az, aki beteszi a kezét a márványfej szájába és hazugságot mond, annak a fej leharapja a kezét.

Folytatván a száj metafizikus bemutatását, a kiállítás a középkor és reneszánsz időszakára tér át, kiemelve Hieronymus Bosch, Jan Steen, id. Pieter Bruegel és Albrecht Dürer mesterek munkáit, amelyek szintén bibliai és vallásos kontextusban értelmezik a szájat.

A kiállítás következő szekciója főként az ajkakra koncentrál, bemutatva Dalí szófáját, amelyet Mae Wes amerikai színésznő ajkairól mintázott, avagy Man Ray festményét amely Lee Miller ajkait tette halhatatlanná, és természetesen Warhol csücsörítő Marilyn Monroe-ról készített ikonikus pop art alkotását is.

Amikor legelőször a szájra tekintünk csakugyan az ajkakat vesszük legelőször észre, és ahol ajkak vannak ott csókok is. A következő szekcióban olyan munkák kerültek középpontba, mint Picasso ”Le Baiser” rajza amin két nyelv gabalyodik össze, valamint Munch ”A harapás” című metszete, amelyen egy vámpír adja a halálos csókot.

A kiállítás további része a fogakra koncentrál, amely minden bizonnyal nem a legkellemesebb összeállítás azoknak akik félnek a fogorvostól.  A fogfájáson át a fájdalom elviselésén keresztül a fogcsikorgatást élményére is emlékeztetve vagyunk, például Jan Steen 1651-ban készített ”A foghúzó” című festményével, amely egy fájdalmas fogászati beavatkozást elevenít meg.

Uta Ruhkamp kurátor szerint fogaink egyértelműen elkönyvelhetőek az életünk során keletkező fájdalmak forrásának „amikor megszületünk a fogzás fájdalmát kell elviselnünk, majd tejfogaink kihullása után állandó fogaink még jobban megkeserítik életünket mivel folyamatos ápolást igényelnek, egészen addig amíg végül az utolsó is ki nem hullik.”


Hasonló cikkek