Tájak – Korok – Régiók, 4. rész: Erdély és Moldva néprajzi emlékei

A történelmi Magyarország tájegységeit néprajzi szempontból áttekintő sorozatunk jelen részében a székely és csángó hagyományok kerülnek előtérbe. A témának a közelmúltban lezajlott – hagyományteremtő szándékú, a magyar identitást erősítő – gyimesbükki fesztivál ad különös hangsúlyt.

A székely kultúra tárgyi emlékei

Székelyföld jelentős része hegyvidék, így a lakosság alapfoglalkozásai közé elsősorban az állattartás, halászat, földművelés tartozott. Ennek megfelelően sok tárgyi emléket őriznek a múzeumok a pásztorkodás és az állattartás kapcsán (faragások, gyapjú ruhakészítmények, sajtárok, üstök, kolompok,rovásbotok).

Sok földművelő eszköz is van a múzeumok, tájházak gyűjteményeiben: faásók, faekék, vas ekepapucsok, gabonamérő eszközök, fakupák. Különösen jelentősek a szép megmunkálású fazekas termékek, így például a karcolt körvonalú, ember-, szarvas-, madár- és virágdíszes bokályok.

Gyönyörű kályhacsempe-gyűjteményekkel is büszkélkednek egyes székelyföldi múzeumok, mint például a Székely Nemzeti Múzeum. Itt csodaszép úrasztali terítők, szószéktakarók és serlegtakaró kendők is megtalálhatók. Varrottasok, hímzések is vannak a tárlatokban, de különösen a szőttesek említésre méltóak a kiállított tárgyak közül.

Az elsősorban földművelő csángók szőtteseiben a gyapjúval szemben a kendernek volt jelentősége. A vonalas szövésdíszítés hatására alakult a hímzőművészet is, elsősorban az ingvállon és az ingujjon. Az inghímzések leggyakoribb színe a piros-fekete, illetve a zöld szín volt.

A néprajzkutatók egyik kedvelt vizsgálati területe: Moldávia

A moldvai csángó magyarok történetének, nyelvének, etnikai és vallási identitásának alakulása a múlt század óta foglalkoztatja a magyar tudósokat. Mivel ez a népcsoport napjainkig megőrizte az archaikus magyar népi kultúra számos értékét, a néprajzkutatók, nyelvészek, történészek, művelődéstörténészek mindig nagy érdeklődéssel fordultak e tájegység felé.

A moldovai magyarok évszázadokon át tudatosan ragaszkodtak saját vallásukhoz, nyelvükhöz és hagyományaikhoz. A római katolikus felekezethez való tartozásuk, mely alapvetően elhatárolta őket az ortodox hiten lévő románságtól, már a középkor századaiban identitásuk fontos részét képezte. A szellemi folklór műfajait (balladák, keservesek, népdalok, halottsiratók, archaikus népi imádságok, ráolvasások, vallásos népénekek, mesék, mondák, táncszók stb.) néprajzkutatók egész sora igyekezett feltárni.

Az archaikus vonásait sok vonatkozásban megőrző csángó folklórhagyomány nagyon gazdag tárgyi emlékekben is, kezdve az építészettől a fazekasságon át a szőttesekig, varrottasokig, hímzésekig.

molvai csango viselet

 Moldvai csángó népviseletbe öltözött fiatal lányok.

A múlt felelevenítésében fesztiválok is segítenek

Augusztus 12. és 14. között Gyimesbükkön rendezték meg az első Kárpát-medencei Székely, Csángó és Magyarörmény Művészeti Fesztivált, ahol kiállítások, koncertek, fegyverbemutató, táncház és különböző előadások is várták az érdeklődőket, így a jelen lévők ismereteket szerezhettek az erdélyi, avagy magyarörmény identitásról, a csángókról, vagy éppen a korondi kerámia motívumrendszeréről.

A gyimesbükki fesztiválnak négy helyszín adott otthont, amelyek között csángólovasokkal és lovaskocsival lehetett közlekedni. A látogatók tradicionális ételeket, többek között gombapaprikást puliszkával, örményragut, borjúpörköltet juhtúrós puliszkával, erdélyi csorbát, muszakát és borjúbográcsot kóstolhattak a rendezvény ideje alatt.

képek:

http://www.kjnt.rohttp://www.sznm.ro, http://www.muvelodes.ro, http://vilagbiztonsag.hu

Figyelmükbe ajánljuk népművészetünk kincseit bemutató sorozatunk előző részeit!

Tájak – Korok – Régiók sorozat – 1. rész

A Dunántúl néprajzi emlékei. Tájak – Korok – Régiók, 2. rész

Észak-Magyarország néprajzi öröksége, Tájak – Korok – Régiók sorozat – 3. rész


Hasonló cikkek