Tájház újratöltve

Az ország egyik legkisebb települése, a Baranya megyei Magyarlukafa neve elsőként 1234-ben jelenik meg egy írásos dokumentumban. A Zselici dombság déli peremén elhelyezkedő falu dombok övezte völgyében tiszta vizű patakok látják el a három halas- illetve horgásztavat. Északi határában kezdődik a Zselici Tájvédelmi Körzet, ami az ország legkevésbé fényszennyezett vidékeként a Csillagos Égbolt Rezervátum címet is kiérdemelte. 

  A Dél-Pannon Múzeumokért Közhasznú Egyesület Tájház újratöltve nevet viselő, most zárult projektje lehetőséget teremtett arra, hogy egy éven át mindazok, akik Magyarlukafán, e baranyai aprófaluban élnek, éltek, vagy a faluhoz kötődnek feleleveníthessék, bemutathassák Lukafa (közel) múltját a tájházban és az internet segítségével.

 A projekt részeként felújították a tűzhelyeket, a műemlék tájház ajtóit, ablakait, a Vendel-napi búcsún új kiállítások nyílottak. E mellett a talpas ház szobáját és a konyhát Lukafán gyűjtött tárgyakkal rendezték be. A műhelyben pedig a Magyarlukafai Néprajzi Műhely 1979-től 1984-ig tartó korszakát tárlat keretében ismerhetik meg a látogatók, amelyet a Janus Pannonius Múzeum anyagával egészítettek ki.

 A falu hírnevét a tájháza alapozta meg, amit valamikor az 1820-as évek környékén építhettek, s nem az akkori kor hagyományai szerint rendeztek be. Az épület első helyiségét tisztaszobának, a középsőt konyhának, a hátsót pedig lakószoba-fazekasműhelynek alakították ki. Az udvarban két pajta kapott helyet, a felső faszerkezetű, míg az alsó úgynevezett istállós pajta. Az épületek tetejét hagyományos módon zsuppal – azaz rozsszalmával- fedték le.

 A település az 1970-es évektől elnéptelenedő zselici falvak újraélesztésére mutatott egyfajta példát azzal, hogy a nagyvárosokból fiatal családok telepedtek le benne. Az eredeti formájában helyreállított talpas házban pedig úgynevezett néprajzi műhelyt rendeztek be. Az egykori tisztaszobában textiles műhelyt, a konyharészben szerszám és anyagraktárt, a hátsó lakószobában pedig fazekasműhelyt alakítottak ki. A tájházhoz tartozó telek végében található pajtában alkalmi előadásokat – néptánc, színház – tartanak. A felső pajtát a fás munkák, gyertyák készítésére tették alkalmassá, míg az alsóban papírmerítő és kosárkötő műhely működik.

 A néprajzi műhely szervezésében megrendezésre kerülő közösséget is formáló táborok, kézműves hétvégék alkalmával a hagyományos kismesterségek – fazekas, fafaragó, bőrös, szövő, vesszőfonó  – alapfogásaival ismerkedhetnek meg azok, akik a tavasztól őszig tartó időszakban hosszabb-rövidebb időre ellátogatnak a faluba.

 

Nyitókép: Illusztráció – Fotó: MTI/ Komka Péter

 


Hasonló cikkek