Tér a művészetben

A tér a művészet 7 klasszikus elemének egyike, amely az objektumok között, körül vagy azokon belül terül el. A tér lehet pozitív és negatív, nyitott és zárt, kétdimenziós és háromdimenziós. A pozitív tér a tárgyak látható formáját adja ki míg a negatív a formát körölvevő ürességet. Lógó tervezésnél különösen kedvelt a negatív tér kihasználása rejtett üzenet, információ átadására.

Kétdimenziós alkotások festmények, rajzok esetében 6 féleképpen lehetséges a tér érzékeltetése: fedés, méret, lineáris perspektíva, szín és színérték, részletek és elhelyezkedés szerint. A fedés esetében, a kitakart objektumot míg az elhelyezkedés során a magasabban elhelyezkedő objektumot érzékeljük távolabbinak. A nagyobb méret, részletgazdagság, illetve a melegebb és világosabb színeket közelséget sugallanak. A kétdimenziós alkotások tulajdonképpen a fizikai valóság illúziói, a lineáris perspektíva módszerében az enyészpontba futó vonalak mentén lehet megszerkeszteni az objektum 3D illúzióját.

Az egyiptomi művészet sávokra osztja fel az ábrázolt jeleneteket, a minél fentebb elhelyezkedő sáv térbeli és időbeli távolságot is jelent, az alakok mérete azonban a hierarchiai viszonyokat is jelenti. A lineáris perspektíva a quattrocento művészet egyik legfőbb hivatkozása, azt a valósághoz hű ábrázolást imitálja, ahogyan látás során a rövidülést érzékeljük. Az formák élessége, kontúrja, részletgazdagsága is fejezhet ki térbeliséget, például Eugene Carrieré ködös, füstös festésmódjában az alakok egészen elnyelődnek, fotózásban a háttér homályos elmosódottságának mértékét a lencse rekeszértékének beállításaival lehet elérni.

A háromdimenziós alkotások vizuális nyelvezete eltér a kétdimenziós alkotásoktól.  Az épített tér mint például a szobrászat és építészet sokkal inkább ki van szolgáltatva annak fizikai környezetnek amelybe belekerül. Az épített tér beleavatkozik a környezetébe, azzal egy egyedi kölcsönös viszonyrendszert felépítve.

 

Kép: M.C. Escher: Nappal és éjszaka


Hasonló cikkek