Terek, emberek történetek: Akiről már életében teret neveztek el – Blaha Lujza

Budapest, Blaha Lujza tér

Blaha Lujza a nemzet csalogánya

Több volt színésznőnél. Díva, hírnök, páratlan tehetséggel megáldott őrzője a magyar kultúrának. Mindezt olyan időkben, „amikor Pest ájultan feküdt idegen irodalmi, művészi és politikai, főleg pedig nyelvi törekvések karjaiban.”

Már a génjeiben hordozza a színészetet, amikor 1850. szeptember 8-án vándorszínész édesanyjánál út közben beindul a szülés. A vajúdó asszony végül Rimaszombat első házában, egy csizmadia-mester hajlékában ad életet a lányának.

Már ötévesen szerepel, közvetlen környezete, a színészgárda „Cukorbabaként” becézi. Tehetsége, énekhangja már egészen fiatalon kiemeli a tömegből. Tizenöt évesen megy férjhez először, Blaha János (Jan Blaha) cseh származású katonaemberhez. A Blaha János vezette zenekar élén énekel Lujza, Jánostól pedig énekórákat vesz. Sem Lujza nem beszél németül, sem János magyarul, de az egyik leckeóra végén szerelmet vall a fiatal lánynak és feleségül kéri. A férfi nagyon hamar felismeri Lujza tehetségét, és tőle telhetően egyengeti is – a színésznő hálából soha nem hagyja el a férfi nevét, pedig annak korai halálát követően ezen kívül még két házasságot köt.

Blaha Lujza operettben, népszínműben, operában, drámában egyaránt tündököl. Hívják őt a Carelteather-be, de ezt az ajánlatot visszautasítja, mondván, hogy ő magyar színésznő akar maradni.

Élete során számos színházban dolgozik, Debrecentől Nagyváradig. 1870-ben a Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti Ede ajánl neki szerződést, amelyet elfogad. Élete végéig tagja marad a színháznak.

1875-ben – a mai Blaha Lujza téren – felépítik a Népszínházat, ekkor kettéválik a Nemzeti Színház: a zenés, operett és népszínmű műsorok a Népszínházba kerülnek, a prózai darabokat pedig a Nemzeti Színház játssza. Blaha Lujza a Népszínházhoz szegődik. Később anyagi elvárásai kifakasztják az új igazgatót, ám a közönség nyomására kénytelen szerződését meghosszabbítani, évi 14 ezer forintnyi fizetésért marad a Népszínház társulatának tajga.

Országos és nemzetközi hírnévre tesz szert, Franciaországtól Romániáig ismerik a nevét. 1880 körül a la Figaro a következőket írja: “…Szép asszonyom, jöjjön ki Párizsba és tanítsa meg a francia színésznőket, hogyan kell francia operettet játszani…” Hosszabb-rövidebb időre átszerződik más színházakhoz is, mindenhol szívesen látják, a nemzet asszonyát, a magyar szó vigyázóját látják benne. Ebben a politikailag kiélezett, testet-lelket szomorító időszakban Blaha Lujza darabjai visszacsempészik a magyar kultúra iránti olthatatlan vágyat a nézők szívébe, még a pesti osztrák közönséget is rabul ejti játékával.

1901-ben a színház akkori igazgatója Beöthy László létrehozza a „Nemzeti Színház örökös tagja” kitüntetést, amelyet először Blaha Lujza kap meg. Ez – a szakmai elismerésen kívül – állandó jövedelmet biztosít a díjazottnak élete végéig.

Blaha Lujza 1926. január 18-án hal meg tüdőgyulladásban. A közönség hozzá való viszonyát Ady Endre 1903-ban írt sorai fejezik ki legszebben:

„S jött közénk egy asszony
– Soha igazabbat, soha jobbat, szebbet! –
Óh, be nagyon kellett,
Óh, be nagyon kellett ez a csoda-asszony,
Hogy ebből a földből életet fakasszon
S magyar legyen értünk,
Szépséges nagyasszony,
Mi szent magyar vérünk, a mi tisztább vérünk:
Ha itt több lesz a vér, ha itt több lesz a hit,
Teáltalad élünk,
Ezer év mulva is Terólad mesélünk!…”

forrás: filmkultura.hu, wikipédia, szineszkonyvtar.hu, Ady Endre: Blaháné /részlet/

Vélemény, hozzászólás?