Terra incognita és az aggódás joga

Több jel utal arra, hogy az év végére az ukrajnai politikai élet egyik-másik szereplője kicsit elfáradt, esetleg más okból fogalmazott nem teljesen pontosan.

Joguk van aggódni miattuk, de ezt az ukrán törvény által megszabott piros vonalakon belül kell megtenniük” – hangsúlyozta Magyarország kárpátaljai tevékenységével kapcsolatban Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter.

Megjegyzendő, a „vörös vonal” mostanság az ukrajnai politikai kommunikáció kedvelt (elcsépelt) kifejezésévé vált. Használták a minszki tárgyalásokkal, a korrupcióval, a Krím orosz megszállásával… összefüggésben, s ha jól értelmezem, minden esetben azt jelzi, hogy eddig, és ne tovább. Na de hol húzódik az aggódás vörös vonala?

Még zavarba ejtőbb a külügyminiszter következő kinyilatkozása 2017-ig az ukrán kormány kevés figyelmet fordított a kárpátaljai helyzetre, ezért Magyarország „meglehetősen szabadnak érezhette magát Kárpátalja megyében”.

Na! Végre egy felelősen gondolkodó államférfi, aki tisztán látja a helyzetet, őszintén beismeri elődei(!) mulasztását, és nyíltan kijelenti, hogy

Kijevből nézve Kárpátalja terra incognita. Amolyan határszél, gyepű, tele furcsa nyelveken beszélő népcsoportokkal, melyek tagjaival csak baj van.

Nem kevésbé magvas és figyelmet érdemlő a miniszteri megállapítás második fele sem. (Most ne szaporítsuk a szót a képzavarra, mert véletlenül veszélyes terepre tévedünk, ha megpróbáljuk megfejteni, mi, miben és hogyan… Figyelmezzünk inkább a lényegre.) Bizony, bizony Magyarország olyan szabadon, sőt – féktelenül érezte magát, hogy nem átallott óvodákat, iskolákat (nem csak magyar tannyelvűeket) felújítani, művelődési intézményeket, közösségi házakat építeni, tatarozni (nem csak Kárpátalján), vállalkozásokat támogatni, gyógyszerekkel segíteni (nemcsak magyarokat).

Szép gesztus, hogy minderre – ebben az év végi hajtásban – egy miniszter hívja fel a figyelmet.

 

Még több külhoni hír: Külhon


Hasonló cikkek