Az eltűnt gyermekek világnapja május 25. Ehhez kapcsolódóan most vasárnap hatodik alkalommal rendezik meg – immár 13 részt vevő városban – az Ezer Lámpás Éjszakája programsorozatot, melynek keretében világító lufik magasba bocsátásával szeretnék jelezni, hogy minden gyereket hazavárnak.
Sokkoló a hír, hogy tavaly egy kisvárosnyi gyerek eltűnését jelentették a magyar hatóságoknak! De miért van ennyi csellengő fiatal? Mi történik ezekkel a gyermekekkel? Mi vezethet odáig, hogy valaki az otthona biztonsága helyett az ismeretlent választja? –merül fel megannyi kérdés. Az alábbiakban arra szeretnénk rámutatni, hogy mit lehetett volna tenni a baj megelőzésére.
Szülőként az a feladatunk, hogy úgy faragjunk embert csemetéinkből, hogy testileg-lelkileg egészségesek, bátrak, önállóak legyenek, tudjanak érvényesülni az életükben. Másképpen: legyenek öntudatuknál! Az öntudatánál lévő fiatal ugyanis nem fog céltalanul csellengeni, rossz társaságba keveredni, elkallódni.
De hogyan neveljünk öntudatos, sikeres gyermeket?
Az egész már kisgyermekkorban kezdődik. Ha fiunk, lányunk ekkor nem kapja meg a megfelelő alapokat – szilárd családi értékrendet, jó példát az otthoni környezetben – akkor később jóval nehezebb dolgunk lesz, ha a megfelelő irányba szeretnénk terelni.
Sok múlik azon is, hogy a szülők hogyan jutalmazzák-büntetik a gyerekek cselekedeteit, próbálkozásait: bátorítják vagy mindentől eltiltják, esetleg túlzásba viszik a féltést. Az egészséges önértékeléshez az vezet, ha a megfelelő határok megszabása mellett ösztönzést is ad a szülő, ugyanakkor, ha a gyermek érdeke hosszabb távon ezt kívánja meg, bizonyos esetekben tiltani vagy akár büntetni is kell.
Kamaszkori veszélyek
A tizenéves korszak új kihívásokat hoz – a tinédzser és a szülő számára is: ez az útkeresés időszaka. Ilyenkor a legjobb családban is megváltozik a szülő-gyermek viszony. Nagy véleményfordulások, egyéniségváltozások időszaka is ez a jó néhány év, amelynek a végén ott áll előttünk a fiatal felnőtt, akinek immár új egyénisége van. Van, aki egyszeriben döbbenten érzékeli, hogy az előtte álló kiskamasz immár egy saját véleménnyel rendelkező lény – aki lassan a saját lábára áll, döntéseit pedig egyedül hozza meg – a szülő pedig legfeljebb tanácsadóként, pénzkiutalóként jöhet többé szóba.
Óriási a szülők felelőssége!
Ha a gyermekünk úgy nő fel, hogy közben maga körül megbecsülést, egymást és idős szüleiket tisztelő felnőtteket lát, ez lesz számára is a norma, később ő is ezt adja „vissza”. Ha a szülei őt már korábban is életkorának megfelelő mértékben „komolyan vették” és meghallgatták, bevonták a családi döntésekbe, nagy valószínűséggel egészséges önértékeléssel rendelkező, felelősségteljes fiatal válik belőle.
Ezért is jár nagy felelősséggel felnevelni utódainkat. Sokan – akár kényszerből, mert a legtöbben túl sokat dolgoznak – az iskolára, nevelési intézményekre hagyatkoznak. De ez nem elégséges. Fontos az otthoni minta és jól nevelni csak igazán odafigyelve, szeretettel lehet. Erre pedig a szülő a legalkalmasabb…
Képek forrásai:
http://mosaiconline.hu, http://i.dailymail.co.uk , https://www.webanywhere.co.uk
Kapcsolódó cikkeink:
A fiatalok a családban válhatnak felelős polgárokká – de hogyan?
Hogyan neveljünk BOLDOG gyerekeket?
Érettségi: vizsgadrukk a jövőért
