„Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok” – jutottak eszembe a minap Winston Churchill szavai. Március ötödike itt van az ablakok alatt, közelednek a választások. A politika még inkább mindennapjaink részévé válik. Kampány van az utcákon, kultúrházakban, tévében, interneten, mindenhol.
Az utóbbi években az egyes politikai kampányok szerves részei lettek a statisztikák és felmérések. Vajon melyik párt, mennyi százalékot kapna, ha ma lenne a nagy nap? Ki jutna be, ki maradna a parlamenti küszöb alatt? Ennek eredményeként látjuk a sok szép színes grafikont, aztán hol örülünk, hol nem. A közvélemény-kutatásoknak ugyanis van egy nagy szépséghibájuk: ahány ügynökség, annyiféle eredmény születik. Nem fogok senkit sem áltatni, az ügynökségek a megrendelőnek próbálnak a kedveskedni. Tehát, ha egy északon érdekelt párt rendeli meg a kutatást, akkor biztosan nem a déli járásokban fognak csörögni a telefonok. Apropó, telefon! Halkan feltenném a kérdést: hívta Önt már egy közvélemény-kutató ügynökség? Engem nem, családtagjaimat sem, barátaimat sem. Hát akkor kit?! Bevallom, idáig egyszer találkoztam egy emberrel, aki azt állította, hogy őt bizony már hívták. Pedig gyakran felteszem ezt a kérdést. Száz szónak is egy a vége, a statisztikáknak nem lehet hinni. A közvélemény-kutatás egyrészt megrendelőfüggő, másrészt száz telefonáló közül elég öt darab szavazat a bejutáshoz.
Egy dologra viszont jók a statisztikák: megadják az irányt. Általánosítani lehet, hogy melyek azok a pártok, amelyek szinte biztos, hogy bejutnak, illetve melyek azok, akiknél ez kérdéses. Tehát borítékolható, hogy a Smer bejut, de a Most-Híd polgári pártot is eddig mindenki bemérte a parlamentbe. Az MKP mutatói jobbak, mint 4 éve, valamivel az 5 százalékos küszöb fölé méri a legtöbb ügynökség.
Gyakran emlegetem, hogy hiányzik a déli régiók érdekképviselete a pozsonyi parlamentben. Mondjuk úgy, hogy kevés a magyar a parlamentben (és azok, akik bent vannak, nem mindig viselkednek úgy). A fentiekből kifolyólag, a déli régiókban józan, elfogulatlan gondolkodással arra a következtetésre juthatunk, hogy szükség van az MKP-ra. A Most-Híd ugyanis bent van, de egyedül, 7-8 magyar képviselővel nem képes kiállni érdekeinkért. Viszont az MKP bejutásával a magyarok aránya rohamosan megnőne, és így egy húszfős csoport erőteljesebben tudna fellépni az érdekeinkért.
Most sokakban felmerül a kétely, hogy a „Hidasok” belemennének-e egy ilyen parlamenti koalíciós összefogásba. Más választásuk nem maradna, ha tényleg a magyar, illetve déli járásokbeli választóikért is szeretnének valamit tenni. Amúgy sem szeretem ezt a kategorizálást. Sok helyen hallom, hogy Hidasok meg MKP-sok. Sajnos, eljutottunk arra a pontra, hogy ezt a megosztást nem engedhetjük meg magunknak, luxus. Nincsenek ilyen vagy olyan magyarok, csakis magyarok vannak. Ez a megmaradásunk egyetlen módja.
Az MKP az összefogás listájával indul, a Most-Híd vegyes listával. Az MKP nélkül továbbra sem lesz érdekképviselete a déli régióknak, ugyanis ehhez nincs és nem lesz elég képviselő a parlamentben. A választási jelszó a következő: Több magyart a parlamentbe!
JUDr. Nagy Dávid,
az MKP 20. számú jelöltje
(Megjelent a Szabad Újság február 17-i számában.)
