Új kiállítás nyílt az Emlékházban Kecskeméten

Mártonfi Benke Márta festőművész alkotásai láthatók a kecskeméti Katona József Emlékház új időszaki kiállításán. A Kertem fogságában című tárlat megnyitóját pénteken tartották meg.

A kiállításra látogatókat Székelyné Kőrösi Ilona, a Honismereti Egyesület köszöntötte, majd bemutatta a festőművészt néhány mondatban, aki nem volt ismeretlen a közönség számára. Kiállításának a címe – a Kertem fogságában – is utal arra, hogy ezek az alkotások a járvány idején születtek, amikor sokan kényszerültek saját otthonuk bezártságára.

Ennek kapcsán a művésznő elárulta, számára egyáltalán nem volt rossz érzés, mert egyébként is minden nap órákat tölt a kertjében.

A kiállítást Wolfart János, a Darabanth Aukciósház munkatársa nyitotta meg, beszédében méltatta a festőművészt. Kiemelte: munkásságának a kezdetektől központi szereplője a kertje. Hitelesen jeleníti meg a vidéki életet, az ember által formált tájat. Az alkotások szeptember 30-áig tekinthetők meg.

Mártonfi Benke Márta jól ismert művész. Kunszentmártonban született. Korábban tanár, újságíró, lapszerkesztő volt. A kilencvenes évek elejétől fest hivatásszerűen. 1997-ben lépett először nyilvánosság elé festményeivel, azóta rendszeresen kiállít. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

Képeinek témája a magyar alföldi táj, a falvak és mindenekelőtt szülővárosa világa. A tiszazugi táj, benne a Körös-menti vidék a mai napig nagy hatást gyakorol festészetére. Munkáinak döntő többsége a szabad ég alatt készül. Kecskeméten és Kunszentmártonban él, műterme és alkotóháza szülővárosában található. A Magyar Múzsa folyóirat művészeti rovatának szerkesztője és a lap állandó szerzője. A mi titkaink címmel novellás kötete jelent meg, Egy festő barangolásai című könyvében a festői pályán szerzett élményeit örökítette meg, a Rózsák a hóban című albumban pedig közvetlen környezetét mutatta be írásaival és festményreprodukciókkal.

Ars poeticájában így vall: „A Tiszazug közepén, Kunszentmártonban élek, itt születtem. Mélyen kötődöm ehhez a tájhoz és az itt élő emberekhez. Ösztöneimre, érzéseimre hallgatva festek, képeim azonban a valóságban átélt élményekből születnek. Elsősorban a látvány ragad meg, de kutatom a természet és az emberi élet mélyebben rejlő összefüggéseit, törvényszerűségeit. Nyugtalan természet vagyok, folytonos elégedetlenség és kíváncsiság hajt a festői utamon. Hiszek abban, hogy minden egyes alkotással lépést teszek egy jobb, emberséges világ felé.”

Forrás: BAON.hu

Révhegyi  Andrea

Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!