Újra itt a Miskolci Kamarazenei Nyár

Augusztus 22-én a Szemere szalonban kezdődik és 27-én a Zenepalotában zárul az idei Miskolci Kamarazenei Nyár, melynek programjai ismert külföldi zeneszerzők magyar kapcsolatai köré szerveződnek. A programokról a főszervezőt, Flach Antal csembalóművészt kérdeztem.

 

Flach Antal csembalóművész a miskolci Szemere szalonban Fotó: Kiss Adorján
Flach Antal csembalóművész a miskolci Szemere szalonban (Fotó: Kiss Ágoston)

 

Vona Ildikó: Már nagyon népszerű a közönség körében, de hányadik alkalommal is van ez a rendezvény?

Flach Antal: A mostani a tizenkettedik. Kezdetben nem így hívták, Cremona-Miskolc Zenehíd elnevezéssel alapította Bartos Csaba, az Operaház csellistája. 2010-től szervezem én a fesztivál programjait.

– Változott valami a tematikájában? Ha Cremona, akkor az ember feltételezi az erőteljes vonós alapokat…

– Pontosan! Eleinte még hangszerbemutató is szerepelt a műsorban, és rengeteg ilyen muzsikus fordult meg itt a Közel-Keletről, Ukrajnából, Oroszországból. Ezekkel a művészekkel a kamarazenei irodalom gyöngyszemei szólaltak meg. Amikor átkerült hozzám a rendezvény én is ugyanezt folytattam, igyekezve újfajta programokat is összeállítani. Hangszeres, vokális kamarazene egyaránt volt benne, de elkezdtem tematikus címeket adni az egyes koncerteknek, hogy legyen egy gondolat, ami köré szerveződnek a művek. Aztán 2014/15 bicentenáriumainak jegyében a hangsúly a magyar nemzeti romantikus zenére tevődött át, mivel 2014-ben Egressy, 2015-ben Mosonyi Mihály születésének 200. évfordulóját ünnepeltük. Míg Egressy a reformkor hangján szólalt meg, addig Mosonyi már azt a szintézist kereste, ami összeköthet bennünket Európával. Mindkettőjük szerepe meghatározó volt a XIX. századi magyar zene történetében. Noha Erkel volt itthon a legjelentősebb, ő inkább a színpadra koncentrált, az operára. Amikor kapcsolatba kerültem az anyagában és lelkületében a Rákóczi-dallamkörből táplálkozó zenével, nagyon magával ragadott a téma. Ezt a vonalat folytatom most, persze egy sokkal tágabb dimenzióban. Úgy gondolom, minden magyar embernek érdemes lenne megismernie, hogy milyen törekvések jegyében születtek meg zenetörténetünk első jelentős korszakának alkotásai.

– Honnan jött az ötlet (neves komponisták kapcsolata a magyarokkal) és mi alapján választottad ki a zeneszerzőket?

– Alapvetően Major Ervin: Fejezetek a magyar zene történetéből c. könyve adta a sorozat alapötletét, amihez azért még jó pár dokumentumot át kellett tanulmányoznom… A könyvekben a zenei jelenségek mellett a szerzők emberi kapcsolatait is igyekeztem megismerni, melyek az egyes remekművek születéséhez kapcsolódnak. Itt van például Beethoven Appassionata szonátája, amelyet Brunszvik Ferencnek ajánlott. A mű alapjaiban nem magyaros tematikájú, ezért is olyan érdekes, hogy miért lesz éppen magyaros jellege a vágtázó befejezésnek? A válasz persze a több hasonló passzázs összehasonlításából adódik: Beethoven a magyar zenei anyagot a hősi karakter ábrázolására használja! Ő a magyar virtusban eleve látott egy ilyen hősiességet, így került az Eroica szimfónia fináléjába a Biharit idéző, feszes verbunkos szakasz is.

– Mi alapján válogattad össze a műveket?

– A könyvek inspirálta ideális elképzelés mellett azért egyes objektív elemeknek is meghatározó szerepe volt, nem csak az hogy kikkel tudnám megvalósítani ezt a koncepciót, hanem a hangverseny helyéül szolgáló terem befogadóképessége és természetesen a járulékos kiadások is. De visszatérve a művészetre: nagyon sokat tanulok ezekből a felkészülésekből. Így tudtam meg, hogy pl. Baumberg Gabriella milyen szálakon kötődik Haydn, Mozart és Schubert zenéjéhez. És ha már Schubert: egyáltalán nem a legismertebb dalainak költői közül való Majláth gróf, Pyrker atya vagy Széchényi Lajos, kiknek verseire írt dallamai, még ha kevésbé ismertek is, ugyanolyan elragadóak és poétikusak, mint a legnagyobbak.

 

Lesz most valami meglepetés? 

 

– Való igaz és nagyon hálás vagyok azért, hogy a sorozatnak helyet és támogatást adott a Herman Ottó Múzeum vezetése, munkatársai. Az, hogy olyat csináljak, mint még senki, részemről nem öncélú attitűd, egyszerűen csak szeretnék olyan dolgokat bemutatni szülővárosomban, ami sok mindenki kíváncsiságát keltheti fel. Mert jóllehet Fertődön mindig aktuális egy „Haydn és a magyarok” program, Miskolcon viszont ez úgy válik még érdekfeszítőbbé, hogy hallható lesz Haydn kedvenc zongorájának kópiája, valamint a pompakedvelő Esterházy Miklós által is használt vonós hangszer, a baryton.

– Mozart és a magyarok kapcsolatáról mit lehet tudni?

– Mozart csak egyszer járt Magyarországon, Pozsonyban, 6 évesen. Kapcsolatai a magyar arisztokrácia jeles képviselőivel már a bécsi időszakhoz kötődik, így itt másfajta kapcsolódási pontok bemutatására is sor kerül: 2014-ig úgy tudtuk, hogy csupán egyetlen Mozart zeneműkézirat létezik az Országos Széchenyi Könyvtárban, aztán előkerült a híres török-indulós szonáta kottájának egy nagyobb része. Ebből a kéziratos forrásból fog felhangzani a mű, méghozzá egy 166 éves asztalzongorán.

– Brahms és a magyarok?

– Őszintén szólva, ebben az esetben a hagyományos koncertélet „slágereket a népnek” trendjével való szembenállásom is döntő volt. Én nagyon szeretem az ötödik és hatodik magyar táncot, de könyörgöm, ezeken kívül még van tizenkilenc tánc a sorozatban, melyek közül legalább egy tucatot kéne ugyanilyen gyakran előadni! Pl. a hetediknek témája a miskolci születésű Reményitől származik – bájosan kedves zene –, míg a tizenötödiké Egressytől, amelyről hamar felfedezte egy (nem zenei) szakközépiskolás tanuló, hogy egy magyar rajzfilmből ismeri! A hetedik tánc annak a Dohnányi Ernőnek gépzongora előadásában fog felhangzani, aki személyesen is ismerte Brahms-ot! Brahms zenéjét egyébként is sajátos férfi melankólia hatja át, amely igaz lelki társra lelt a mi „sírva vigadós” muzsikánkban. A h-moll klarinét kvartett lassú tételének középrésze egy bármikor reprodukálható pillanatfelvétel a korabeli cigánybandáról, annak is legnemesebbikéről. Brahms még a bécsi keringőmámortól szédelgőket is képes meggyógyítani a keringőibe oltott magyar csárdássokkal!

 

A híres magyar Beregszászy-zongora Fotó: Kiss Ágoston
A híres magyar Beregszászy-zongora (Fotó: Kiss Ágoston)

 

– Mindig 6 napos volt a Kamarazenei Nyár?

– Eredetileg öt, az Egressy és Mosonyi programok kapcsán lett hat, hogy életműveiket minél nagyobb teljességben mutathassam be. Most ismét ötre terveztem, de a Filharmónia Magyarország miskolci vezetője is felajánlott egy koncertet, ez lett a sorozat megkoronázása, a maga osztrák-magyar klasszikus programjával, Kasumi Baruch és David Curtis művészek valamint a Miskolci Szimfonikus Zenekar közös produkciójával.

– Így olyan, mintha egy gálakoncerttel zárnátok a rendezvényt…

– Igen, koncertjük teljesen illeszkedik a Kamarazenei Nyárhoz idei tematikájához, köszönet ezért a Filharmónia részéről Fehér Jánosnak, a zárókoncert műsorának együttes kialakításáért. Mozart zongoraversenyét Beethoven István király nyitánya és Haydn egyik párizsi (valójában Eszterházán írott) szimfóniája fogja közre.

– Hol és mikor vannak a koncertek?

– Hétfőtől péntekig minden délután 5 órától a Herman Ottó Múzeum papszeri épületének magyar arcképcsarnokában, míg a záró esemény szombaton este 6 órától, a Zenepalotában.

 

Koncert a múzeum arcképcsarnokában Fotó: Kiss Ágoston
Hangverseny a múzeum arcképcsarnokában (Fotó: Kiss Ágoston)

Vona Ildikó

Híradások, beszámolók művészeti, színházi, zenei eseményekről, valamint interjúk készítése ismert művészekkel.

Hasonló cikkek