A Fidesz kárpátaljai származású EP-képviselője a PannonHírnöknek elmondta: szerinte az ukrán nacionalizmusról ahogy Washingtonban, úgy Brüsszelben sem vesznek tudomást, ez pedig nagyon nehézzé teszi a kijevi hatalom magyarellenes megnyilvánulásaival szembeni hathatós fellépést, de ezzel együtt is „mindent meg kell tenni a kárpátaljai magyarokért”, különben tényleg valós veszélye lesz annak a jóslatnak, hogy elfogynak a magyarok Kárpátaljáról. Kiemeli: Ukrajna úgy szeretne a sokszínű, sokféle Európa része lenni, hogy saját politikai-kulturális gazdaságát csorbítja. Rossz hírek mellett azért vannak jók is: örül annak, hogy a magyar-magyar gazdasági kapcsolatok fejlődése töretlen, és bízik abban, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségén belül a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozói Szövetségek Nemzeti Fóruma tovább erősíti a gazdaságban is az össznemzeti, határokon átnyúló magyar-magyar kapcsolatokat. Akik kérdeztek: a PannonHírnök munkatársai, aki válaszolt: Bocskor Andrea.
– A napokban egy uniós biztos is felkerült a Mirotvorec nevű ukrán soviniszta szervezet honlapjára mint Ukrajna és az ukrán nép ellensége. Ez az első eset, hogy brüsszeli főhivatalnok is ott van a listán…
– Meglepődve és felháborodva fogadtam a hírt, hogy Várhelyi Olivér is felkerült a Mirotvorec honlapra. Az válthatta ki az ukrán nacionalisták nemtetszését, hogy az uniós biztos a február 11-i EU-Ukrajna Társulási Tanács ülésén határozottan kiállt a kárpátaljai magyarok érdekei mellett, ezt követően listázták mint Ukrajna ellenségét. EU-s berkekben gondolom ez nagyon is kiverte a biztosítékot, de a nemzetközi sajtó viszont nem vette át a hírt, tudomásom szerint nem volt nemzetközi visszhangja.
Tény viszont az, hogy az EU biztosa néhány órát volt csupán fent ezen a gyűlöletet-szító honlapon, hathatós nyomás hatására Várhelyi Olivér neve lekerült az oldalról, ami azt bizonyítja, hogy mögötte politikai szándék van.
– Ön szerint – mint aki ebben a kérdésben duplán érintett – ez az eset végre felnyitja Ön szerint a brüsszeli szemeket a tekintetben, hogy ideje komolyan foglalkozni az ukrán nacionalizmussal?
– A személyem listázása is felkeltette már decemberben a brüsszeli figyelmet, akkor korábbi frakcióm, az EP néppárti frakciója, Várhelyi Olivér biztos, valamint Josep Borrell főképviselő is szolidaritásukat fejezték ki irántam. Az EU-Ukrajna Társulási Megállapodás végrehajtásáról szóló EP jelentés szerzője pedig benyújtott egy módosító javaslatot is, amelyben kritizálta az Ukrajnában megromlott politikai légkört, melyben széleskörűen elterjedt a gyűlöletbeszéd és a politikai nyomásgyakorlás, és sürgette az ukrán hatóságokat, hogy határozottan ítéljék el és tiltsák be a szélsőséges, gyűlöletkeltő csoportok és a Mirotvorechez hasonló weboldalak tevékenységét.
A módosítást nagy többséggel megszavazták az EP-képviselők, ami után a német jelentéstevőnek egy cinikus levelet írt a Mirotvorec csoport, hogy tudassa, ők folytatják munkájukat Ukrajna nemzetbiztonsága érdekében.
Összefoglalva: ezek az esetek váltanak ugyan ki reakciókat, de az ukrán nacionalizmusról nem fognak tudomást venni Brüsszelben, a geostratégiai partnerség ennél fontosabb Brüsszelben.
– Ha Ön szerint Brüsszelben megérett az idő arra, hogy most már elég volt, akkor ezzel együtt lát-e arra valamilyen esélyt, hogy az Európai Unió (bármely intézmény, testülete) a közeljövőben valóban érdemi lépéseket tesz az ukrajnai kisebbségeket sújtó jogfosztások ellen? Ha igen, melyek lehetnek azok?
– Míg sok mindenbe beleavatkoznak az uniós jogra hivatkozva, ha kisebbségvédelemről van szó az Európai Uniónak kényelmes arra hivatkozni, hogy nincs hatásköre a nemzeti kisebbségek védelme tekintetében, hiszen nincsenek általános EU-s kisebbségvédelmi jogszabályok. Ugyan a Koppenhágai kritériumokra szoktunk hivatkozni a csatlakozási folyamat során a nemzeti kisebbségek védelmében, de puha jogszabály lévén miatt ezek nem tekinthetők jogvédelmi eszköznek. Tehát az EU és az EP leginkább a Társulási Egyezményben foglalt kötelezettségek számonkérésével és végrehajtatásával tud segíteni, a 2019 óta hivatalban lévő Várhelyi Olivér Biztos és Joseph Borrell külügyi főképviselő ebben nagy szerepet vállalnak.
Ezen kívül több olyan nemzetközi szervezet van, melyeknek fontos szerepük van a kisebbségvédelem területén. Ilyen az EBESZ, akinek kisebbségi főbiztosa révén ajánlásai az EU politikai támogatását is élvezik, ez pedig komoly befolyást jelent. 2020 decemberétől a főbiztosi pozíciót Kairat Abdrakhmanov tölti be, akivel személyesen is sikerült értekeznem a kárpátaljai magyar kisebbséget ért jogsérelmeket illetően. Előttem egyébként Szijjártó Péter, hazánk külgazdasági és külügyminisztere is találkozott a főbiztossal, s arra kérte, hogy az Ukrajnában jelen lévő EBESZ missziót Kárpátaljára is terjesszék ki. Ezen felül az ENSZ Kisebbségi Kérdésekkel foglalkozó különleges előadója, Fernand de Varennes is tud a kárpátaljai magyarok helyzetéről.
De a kisebbségi jogok védelme tárgykörében az Európa Tanács (ET) adja a legszélesebb nemzetközi jogi szerződéses hátteret a Kisebbségvédelmi Keretegyezménnyel és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájával. Mint ilyen, az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezménye a legfőbb hivatkozási alappá vált a kisebbségvédelmi feltételek ellenőrzésében pl. a tagjelölt országok esetében. Ukrajna már mint az Európa Tanács tagja, számos fent említett ET dokumentumhoz és egyezményhez csatlakozott, tehát kötelezte el magát a kisebbségvédelem terén, de ezekből sajnos nem mindent hajt végre. Mindezen feltételek monitorozását az Európa Tanács rendszeresen végrehajtja, de betartásának kikényszerítésére sajnos nincsenek szankciós eszközei.
– Az Amerikai Egyesült Államok igen aktív szerepet játszik Ukrajnában, néha az az érzése a Kárpátokon innen álló embernek, hogy egy kicsit túl is aktívan folyik bele az ukrán-orosz konfliktusba: azonban ezzel együtt nemigen lehet látni, hogy a kisebbségvédelem tekintetében mit tesz Washington.
– Az Egyesült Államok 1991-től tart fenn diplomáciai kapcsolatot Ukrajnával, nyíltabb beavatkozása az ukrajnai belpolitikába talán a 2004-es „Narancsos forradalommal” kezdődött. Akkor már nemcsak választási megfigyelőket küldtek Ukrajnába. Viktor Juscsenko elnökjelöltet támogatták, főként nem kormányzati szervezetek által, többek között a közismert Open Society Foundation (amit Soros György alapított és pénzel – a szerk.) révén.
Juscsenko győzelme után nyilvánvalóvá vált, hogy az USA célja minél inkább eltávolítani Ukrajnát Oroszországtól és minél közelebb vinni a Nyugathoz, például a NATO-hoz és az EU-hoz. 2010-ben az orosz-barát Viktor Janukovics nyerte az elnökválasztásokat, aki azzal, hogy nem írta alá az EU-val kötendő társulási megállapodást 2013-ban tüntetéssorozatot idézett elő az országban, ami a Méltóság Forradalmaként vált ismertté és megváltoztatta az ukrajnai politika irányultságát és 2014-ben ay EU-val való Társulási és Szabadkereskedelmi Egyezmények megkötéséhez vezetett.
– Ilyen előzmények után lehet-e a lassan az Ukrajnát „az 52. tagállamként” kezelő egyesült államokbéli külpolitikát valamilyen módon rábírni, hogy hasson Kijevre, vagy ez teljesen hiú ábránd?
– Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok érdeke az ukrán nemzetállam megerősítése, az Oroszországtól való teljes függetlenedés elérése, és erre talán ők sem számítottak, hogy a nemzetépítés nacionalizmusba, az országban élő kisebbségek teljes elnyomásába csap át.
Az USA saját elveinek mond ellen, amennyiben nem támogatja a nemzeti kisebbségek demokratikus jogainak megőrzését, de egyelőre sajnos úgy tűnik, a geostratégiai érdek itt is fontosabb a demokrácia és a jogegyenlőség elvénél.
Jelenleg a Biden-adminisztráció még nem állt össze teljesen, de a kijevi amerikai nagykövetség nyilatkozatai szerint Ukrajna a jövőben is számíthat az Egyesült Államok támogatására. Azt, hogy kisebbségügyben tesz-e a lépéseket az új amerikai adminisztráció, a jövő fogja megmutatni.
– A fentebb említett ukrán nacionalizmus jogszabályban való megjelenésére kiválóan ékes bizonyítéka az a törvény, amely a kettős állampolgárok ukrán államhatalom általi azonosításáról áll elfogadás előtt. Ezzel kapcsolatban Ön mit gondol erről a törvényről? Talán ezzel is egy újabb szöget szeretnének beütni a kárpátaljai magyarság sanyarú sorsába?
– Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács rendeletet terjesztett elő, amely szerint két hónapon belül fel kell mérni és listát kell készíteni a kettős állampolgársággal rendelkező ukrán állampolgárokról. A felmérés elemzését követően félév áll rendelkezésre a kettős állampolgárok állami és politikai szerepvállalását tiltó törvénytervezetek benyújtására.
A nyilvánosságra hozott tervezet szerint a kettős állampolgársággal rendelkezők nem viselhetnek majd állami hivatali vagy önkormányzati tisztséget, nem lehetnek választási bizottsági tagok, vagy választási megfigyelők, nem kampányolhatnak helyi és országos választásokon, és politikai párt tagjai sem lehetnek. A rendelet szerint az EU-s tagállamokkal és a baráti országokkal kétoldalú megállapodásra kell törekedni, de Oroszországgal semmiképp, mivel agresszor ország.
Az ukrán-magyar kapcsolatokban mindig politikai eszközként használták fel a kettős állampolgárság kérdését. A kárpátaljai magyarokat többször vegzálták a kettős állampolgárság ürügyén, pl. a fentebb említett Mirotvorec honlap úgynevezett „halállistájára” több száz kárpátaljai magyar személyes adata került fel korábban. Az ukrán média is többször vádolta szeparatizmussal a Kárpátalján élő magyarságot emiatt, ami nonszensz, ha figyelembe vesszük, hogy a hatályos törvények nem tiltják a kettős állampolgárságot.
Ha az új törvény ilyen formában lép életbe, akkor sajnos tényleg elveszítheti a kárpátaljai magyarság politikai érdekérvényesítő és képviseleti jogait, másodrangú állampolgárokká válhatnak – mindent meg kell tennünk, hogy ez ne következhessen be.
– Ha ez bekövetkezik, az akár végzetes csapás is lehet a kárpátaljai magyarságra. Ugyanis nemrég egy interjúban vészjósló jóslat hangzott el: ha minden így megy tovább, egy nemzedék múlva eltűnhet a kárpátaljai magyarság. Ön hogyan látja ezt, lát-e ebben realitást és valós veszélynek tartja? Ha igen, akkor milyen megelőző intézkedéseket kell tenni?
– Ukrajna lakossága 1991-ben 52 millió volt, ez mára kb. 40-42 millióra csökkent. A népességcsökkenés az instabil gazdasági és politikai helyzet, az elvándorlás következménye. Kárpátalja népessége is csökkent, köztük sajnos a magyarok száma is. De bíztató, hogy a magyarok nagy többsége kitart Kárpátalja mellett, és ez főként az Anyaország szülőföldön való megmaradást ösztönző támogatásainak köszönhető, melyek a KMKSZ intézményein és alapítványain keresztül jutnak el az emberekhez.
Támogatások nyerhetők turisztikai fejlesztésekre, vállalkozások támogatására, a közösség gazdasági körülményeinek javítására, támogatásban részesülnek a kárpátaljai magyar pedagógusok, egészségügyi dolgozók, újságírók, a kultúra területén dolgozók. Meg kell említsem Kárpátalja infrastruktúrájának fejlesztését is: óvodák, iskolák, család-orvosi rendelők újultak meg a magyarországi támogatásnak köszönhetően.
Ezen támogatások ellenére Ukrajna kisebbségi jogokat szűkítő politikája nagyon súlyos sebeket ejt a magyarságon, amely, ha folytatódik, félő, hogy sokan fel fogják adni a harcot és elhagyják a vidéket.
Hiszen az új oktatási törvény, a nyelvtörvény kényszerítő jellege nemtetszést vált ki, veszélyezteti a magyar jövőt. Mindenki egyetért azzal, hogy az államnyelvet meg kell tanulni, de nem a magyar nyelv, identitás elvesztése árán és Ukrajna erre kényszeríti a kisebbségeket, miközben az „egység a sokféleségben” szlogenű Európai Unióba törekszik.
Másrészről a képviselők munkájának, a szervezetek és intézmények működésének az ellehetetlenítése, a magyarellenes médiakampány, hangulatkeltés, etnikai feszültség szítása sajnos nagyon rányomja bélyegét az emberek hangulatára, pszichikájára, nem beszélve a magyarokat ért vegzálásokról, ami félelmet kelt az emberekben, nem érzik biztonságban magukat a szülőföldjükön, és ez szintén okot adhat az elvándorláshoz. Az egyetlen ország, amely kiáll mellettünk, az Anyaország, mely próbálja elérni, hogy Ukrajna biztosítsa az alapvető és kisebbségi jogokat az országban élő nemzeti kisebbségek számára, ez a minimum az európai és NATO integráció útján.
Nagyon remélem, hogy a kárpátaljai magyarok továbbra is kitartanak szülőföldjük mellett, és minden lehetőségük meglesz arra, hogy magyarként maradjanak meg az anyaföldön.
– Az előbb említette a vállalkozókat: a jelenlegi kárpátaljai vállalkozói környezetben tetten érhető vagy már markánsan jelen van a nemzetközeledés, azaz, hogy innen és túli magyar vállalkozók között nagyobb lesz a kooperáció?
– A kárpátaljai magyar vállalkozói környezetben egyre intenzívebben érezhető az anyaországi kapcsolattartás hatása. Ennek nagyszerű példája, hogy 2019-ben a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége is alapító tagja lett a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozói Szövetségek Nemzeti Fórumának.
A kárpátaljai gazdaságot segítő Egán Ede-program réven egyre több kárpátaljai vállalkozó fejlesztheti vállalkozását vagy vághat bele saját vállalkozás kiépítésébe. A magyarországi kapcsolatok révén olyan több éves tapasztalatokon alapuló tanácsokhoz, segítséghez is juthatnak a kárpátaljai vállalkozok, amelyek segíthetik vállalkozásukat, a know-how átadása sokat jelent.
– Ennek lenne a jele, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségén belül 2019-ben megalakult Kárpát-medencei Magyar Vállalkozói Szövetségek Nemzeti Fóruma, amelynek egyik alapító tagja a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége is?
– A Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége több mint 20 éve alakult meg, meghatározó szerepet vállal a kárpátaljai magángazdaságok, vállalkozások fejlesztésében. A 2019-ben létrejött Kárpát-medencei Magyar Vállalkozói Szövetségek Nemzeti Fóruma, amely elsősorban a magyar vállalkozói közösségek tagjai közötti üzleti tevékenységet támogatja, erősíteni kívánja a nemzeti összetartozást is. A szervezet fontos szerepet tölt be a magyar- magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. Tehát véleményem szerint a nemzeti kapcsolattartás mélyítése, a nemzetben való gondolkodás jele is a Fórum megalakulása.
– A keleti-nyugati irányú árucserében minőségi ugrást jelenthet a fényeslitkei óriás logisztikai centrum. Ennek szerepe mennyire lehet Ön szerint meghatározó az előzőekben említett magyar-magyar kereskedelem területén?
– Úgy gondolom jó hatással lesz a magyar-magyar kereskedelemre is a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fényeslitkén épülő új intermodális logisztikai terminál, ami nagyon közel, 22 kilométerre lesz az ukrán határtól, de ez több mindentől függ. Tudomásom szerint jelenleg még folynak a munkálatok és a végleges átadását 2022 első negyedévében tervezik, ha a koronavírus miatti korlátozások közbe nem szólnak. Magyarország számára ez jó lehetőség, hiszen így a Kína és Európa közötti Új Selyemút meghatározó részesévé válik, jelenleg pl. az Ázsiába bonyolított teherforgalom nagy része az Lengyelországon keresztül történik.
De a terminál megépítésével Ukrajnának is jelentős szerepe lesz mind a Keletről Magyarország felé irányuló forgalom, mind az EU-ból a keleti országokba irányuló exportot illetően, így pl. a Záhony-Csap határátkelő központi szerepet kaphat. A teherforgalom vasútra terelésével, becslések szerint évente 30-40 ezer kamion tűnhet el az utakról, így a záhonyi határátkelő kamionforgalma is jelentősen csökkenne, továbbá ebből kifolyólag gyakorlatilag megszűnne a várakozási idő. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fellendítéséhez úgy gondolom, hogy mindenképp hozzájárul a terminál létrejötte, és fontos szerepe lesz a munkahelyteremtésben is.
– A megfelelő minőségű munkahelyeken túl a teremtett környezet védelme is fontos: azonban ez újabb konfliktusforrást a két ország között. Míg másik szomszédunkkal, Romániával a nehézfémekkel szennyezett folyóvizek jelentette környezetszennyezés jelent állandó konfliktusforrást, míg Ukrajnával kapcsolatban a szeméttel szennyezett folyóvizek jelentenek hatalmas gondot. Ön szerint mit tehet Magyarország, és a magyarság ebben az esetben? Tűrjön vagy minden egyes szennyezést azért dörgöljön Kijev orra alá?
– Ukrajnában a hulladékfeldolgozás hiánya óriási problémát jelent. Sajnos a folyók szennyezettsége és az illegális szemétlerakó helyek kérdése nem újkeletű téma. Ukrajna többi megyéjéhez hasonlóan Kárpátalján is óriási gondot jelent a kommunális és az ipari hulladék elhelyezése, ami regionális és nemzetközi gondot okoz, hisz a folyók nem érnek véget a határoknál, hanem országokon keresztül viszik szét a problémát.
Kárpátalján 141 legális szeméttelep van, viszont ezek megteltek. A hegyvidéken tovább nehezíti a szeméttelepek létrehozását az, hogy nincs elegendő megfelelő nagyságú, egyenletes felszínű terület, ahol szeméttelepeket alakíthatnának ki. A kijevi kormányzat tisztában van a probléma súlyosságával, azonban évek óta látszat és ideiglenes megoldások születnek csak a kérdésben. Kárpátalján a szemétkérdés valós megoldását a hulladék feldolgozó és újrahasznosító üzemek, szelektív szeméttárolók tennék lehetővé, ami régóta húzódik. Míg a hatalom részéről a kérdés áll, a hulladék folyó partokon, természetvédelmi területeken landol. Az illegális fakitermelés következtében egyre gyakoribban az áradások, és kommunális szeméttel telítődnek a folyók, mezőgazdasági területek. A fent említett probléma következtében mára a Tisza Ukrajna legszennyezettebb folyója.
– Miben segíthet az Európai Unió e téren? Netán kialakíthatná a kárpátaljai hulladékkezelést?
– Mivel a folyó-szennyezettség nemzetközi probléma, nem hagyható szó nélkül és határokon átnyúló programok keretében lehet csak megoldani, együttműködve a magyar, a román és a szlovák hatóságokkal. Az Európai Unió is segíthet a szeméttelepek, hulladék feldolgozó üzemek létrehozásában, hiszen a zöldítés, a környezetvédelem kiemelt EU-s célkitűzés, ezt a szomszédos és társult országokra is ki kell terjeszteni.
– Végezetül egy, az egész Kárpát-medencét érintő kisebbségvédelmi kérdéskörről kérdeznénk. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a Minority SafePack nevű, európai kisebbségvédelmi kezdeményezést tulajdonképpen elkaszálta első olvasatban az Európai Bizottság. De ezek után sem lehet azt állítani, hogy teljesen pont került a történet végére. Hogyan is milyen eszközökkel lehetne a történetet újraindítani?
– Február végén az EP Kulturális szakbizottsága (CULT) eszmecserét tartott a Minority Safepack európai polgári kezdeményezésről (MSIP) az Európai Bizottság (EB) képviselőjének résztvételével. Csaknem 1.2 millió EU-s polgár szorgalmazta aláírásával, hogy a több mint 50 millió európai őshonos kisebbséghez és nemzeti és nyelvi közösséghez tartozó polgár jogai garantálva legyenek.
Tavaly decemberben, mi itt az Európai Parlament plenáris ülésén nagy többséggel támogattuk e kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést és cselekvésre szólítottuk fel az EB-t, jogszabályjavaslatokat vártunk a kisebbségi nyelvek és a többnyelvűség védelmében. Ennek ellenére ez év január közepén a Bizottság lesöpörte az asztaláról a Minority Safepack kezdeményezést. A közleményben leírt indokok felületesek, egyszerűen elfogadhatatlanok és nem fedik le a MSIP kezdeményezői javaslatában kérteket. Az eszmecserén felszólalók elégedetlenségüknek adtak hangot a Bizottság válaszát illetően és cselekvést sürgettek az Európai Bizottságtól.
A Bizottság képviselője válaszában megismételte, miért nincs szükség újabb jogi aktusra, és olyan EU programokról és ET határozatokról beszélt, melyek nem elégségesek ahhoz, hogy garantálják az őshonos kisebbségek hatékony jogvédelmét, sőt nem is az őshonos kisebbségekre, hanem a migránsokra vonatkoznak.
Sajnos a Bizottság már többszörösen járt el így az európai polgári kezdeményezések terén, semmibe véve a polgárok akaratát, ezzel nemcsak a polgári kezdeményezések, de önmaga hitelességét is aláássa.
Az eszmecserén felszólítottuk a testületet, fontolja meg döntését és mielőbb tegyen jogszabályjavaslatokat a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme érdekében. Az, hogy mi következik ezután, mit cselekszik a Bizottság, türelmetlenül várjuk. Garanciát arra sajnos nem kaptunk, hogy újra napirendre tűzik a témát és érdemben foglalkoznak vele valamikor a közel jövőben.
Köszönjük a válaszokat!
Kövessen minket: Facebook
