A napokban két kárpátaljai, látszólag egymástól teljesen függetlenhír terjed a világhálón. Bár mid a kettőben van némi szürreális tartalom, kapcsolat nincs közöttük. Viszont egymás mellé rakva, hű képet adnak az ukrajnai valóságról.
A megye határátlépőin megszokott, hogy főként , általában 3 naponta, szinte kizárólag mikrobusszal , útipoggyász nélkül utaznak külföldre. Ők a pidzsakok (a szó jelentése zakó), olyan személyek, akik némi ellenszolgáltatás fejében átlépik (az ukrán–magyar, ukrán– szlovák) határt, majd visszautaznak. Hogy mi ebben az üzlet? Egyszerű. Minden ukrán állampolgár 50 kilogramm súlyú, 500 euró értékű árut hozhat be vámmentesen az országba. Mivel vannak termékek, melyek Magyarországon, Szlovákiában olcsóbbak (és az ÁFA is visszaigényelhető) így az utaztató kevés ráfordítással jelentős haszonra tesz szert.
| Lássuk be, a pidzsákolásban eleve van valami megalázó. Az viszont, hogy ezeket az embereket munkaadóik arra is rá tudták beszélni (kényszeríteni), hogy tiltakozó akciót szervezzenek a határon uralkodó áldatlan állapotok (lassú ügyintézés, hosszú sorok, rossz higiéniai körülmények…) miatt, egyszerre mellbevágó és elkeserítő. |
Vannak, akik keletre utaznak. Lembergben mostanság megsokasodtak a kárpátaljai nyugdíjasok. Őket sem Nyugat-Ukrajna fővárosának a monarchiából ottmaradt nevezetességei vonzzák. A piacra mennek, hogy dióbelet, szárított gombát adjanak el, mert annak sokkal jobb az ára, mint Kárpátalján , és vajat, húst, kolbászt vásároljanak, mer e termékek olcsóbbak mint itt. Hogy mi a furcsa abban, hogy valakik a szomszédos megyében vásárolnak. Első hallásara semmi. Csakhogy Lemberg 300 kilométernyire van, s az utazás a nyugdíjasoknak ugyan ingyenes, viszont egy egész éjszakát kell átvészelni egy fapados vagonban, míg a szerelvény átvánszorog a Kárpátokon. Az árucserén ezer hrivnya (kb. 12 000 forint) befektetéssel néhány száz hrivnya spórolható meg.
Nagyjából ennyit kap egy útért a pidzsak is…
Hori
Nyitókép: karpathir.com
