Választani a szakadék két széle között

Azért kell várat építeni, hogy utána az ember kirohanhasson belőle – mondja Formanek Csaba író, rendező és színész, aki tavaly és idén is megkapta az Örkény István drámaírói ösztöndíjat. Több társulat vezetése után jelenleg független alkotóként és előadóként dolgozik – olvasható a kultura.hu-n.

Matematika tagozatos gimnáziumba jártál, hogyan kötöttél ki a színháznál?
Igen, a szegedi Radnóti Gimnáziumban végeztem matematika tagozaton. Versenyekre is rendszeresen jártam, amiken ugyan jó helyezéseket értem el, de nem voltam elégedett: én a legjobb akartam lenni. Aztán egyszer észrevettem, hogy akik az első három helyen végeztek, még kirándulás közben is matekoztak. És akkor megértettem, hogy ha a legjobb akarok lenni, akkor nekem is ezt kellene tennem – ennél viszont jobban érdekelt a kockás füzeten kívüli élet. És éppen ekkor jött a színház, mint egy robogó gyorsvonat, és megéreztem, hogy ott nincs olyan, hogy legjobb: mindenkinek magához képest kell kiteljesednie és a legjobbnak lennie.

Volt olyan meghatározó élményed, aminek hatására eldöntötted, hogy ez lesz a hivatásod?
Nem végeztem a színházhoz kötődő iskolát, ugyanis nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakára. Kisebb kitérők után az ELTE esztétika szakára jártam, emellett különböző színházi workshopokon vettem részt. Nagyon sokat tanultam például Csetneki Gábortól, aki a Szárnyak Színházát vezette, és Oleg Zsukovszkij színész-rendező-performanszművésztől. Az ő „őrülete” ösztönzött talán a legjobban arra, hogy a függetlenség minden nehézségével együtt is ezzel foglalkozzam.

A teljes portré-interjú IDE kattintva olvasható el.


Hasonló cikkek