Lassan négy éve, hogy Bajnai Gordon útjára indította az Együttet. Hosszú vitákról röviden szólva: a kormányváltás választásmatematikai feltételei nem indokolták új erő alapítását (sőt), ugyanakkor az épp bukóba forduló Milla árvái, és az SZDSZ kimúlta után liberális párt nélkül maradók igenis keresték azt a bázist, ahol nem a szocik semmilyen, nem Gyurcsány Ferenc mindig másmilyen, és nem is az LMP durván antiliberális programja mögé kell felsorakozni. Bajnai Gordon csapata viszont egyszerre akart a létező ellenzéki erők integrátora ÉS versenytársa lenni. A saját agendájukat dédelgető tanácsadók és lefüggönyözött szalonok éceszgéberei a passzív polgárok aktivizálása helyett más pártok meglévő szavazóira küldték rá az Együttet. Másfél évig néztük, ahogy belelépnek a gereblyébe, az orrba veri őket, tesznek egy bódult kört, majd újra jön a nyél az orrba, még jobban szédülnek, tántorgás, de megint a gereblyéhez vezetik a “jóakarók” a lassan öntudatlan Bajnait.Összeesett, erről ennyit.Beszéljünk inkább arról, hogy az “Együtt”, az eredetileg nem azt jelentette, hogy mentőcsónakot ácsolnak mindazoknak, akiknek a Fidesz 2010-es kétharmada köszönhető, és nem is azt, hogy csomagoljuk át, lássuk el új, hamis szavatossági idővel azokat a termékeket, amelyekből nem kért a magyar társadalom. Bármilyen korabeli nyilatkozatot, közleményt, interjút nézek, eredeti koncepciója szerint az “Együtt-lét” alapvetően azoknak kínált volna lehetőséget közösségalkotásra, csatlakozásra, aktív politikai részvételre, akik a létező pártoktól távolságot tartanak. Ha érdemes ma az Együttről beszélni, akkor alapvetően ez az elfeledett, de újra felfedezhető missziójuk indokolja.A párt támogatottsága jelenleg pár százalék körül mozog, küszöb alatt. Ez nem az a fázis, ahol a kockázatvállalás bármilyen módon meg tudná bosszulni magát, és azt sem indokolja, hogy az Együtt beolvadjon bármilyen választási pártba, vagy betagozódjon valamiféle közös listára. Ezek a szavazók ugyanis vagy azért vannak a párt mellett, mert szeretnének egy önálló alakulatot (hívják bár Együttnek – mondom, nem annyira jó név ez), ergo lelépnek, ha csak egy összefogós csalamádét kapnak. Ahogy 2014-ben. Vagy megveszekedett összefogáspártiak ezek a szavazók, akinek az a legfontosabb, hogy az összeállós csapatra voksolhassanak, akik együtt indulnak (megint a névprobléma) – ők meg javarészt simán leszavaznak egy esetleges MSZP + DK + Sarki Perecárus összefogós listára vagy pártra akkor is, ha az Együtt (a név, a név…) külön indul. Akkor mi szükség erre a pártra?Van most itt egy történelmi feladat. Felvállalhatja az Együtt is akár. Számítógépes kalandjátékokból ismert szituáció, amikor a játékos már legyőzte az első pályán a főellenfelet, felépítette a várat, telerakta mindennel, de inkább szöszmötölget a bozótosban, hátha van ott még egy-két legyakható ork vagy elrejtett gyémánt. Nem mer továbbmenni a következő szintre.Az Együtt hasonló helyzetben van jelenleg. Oké, van egy picike párt, van neki picike parlamenti képviselete, van pár arca, van néhány pici ügye – meg egy nagyobb elérésű, a Juhász-féle korrupcióvadászat, de az csak személyes építkezésre elég, egy teljes pártprofilt nem visz el a hátán. Amit ezen a pályán meg lehet tenni, azt többé-kevésbé megteszik. Láttunk már aktívabb parlamenti jelenlétet persze, a rövidke Milla-korszakban elért fiatalokról is leszelte magát a párt a 2014-es összefogósdival, akik azóta sem igazán tértek vissza, de aki nagyon-nagyon-nagyon kíváncsi arra, mit is képvisel a párt a fiatalabb korosztályok számára fontos ügyekben, azt találja, hogy itt van egy közepesen végiggondolt ellenképe a hoffmannrózsizmusnak. Javaslataikat szívesen vennék azok a vállalkozók is, akiknek egyfelől a mindent átszövő, megkötöző bürokráciából van elegük, másfelől pedig megtapasztalták már azt az élményt, amikor rosszabb, drágább, ócska ajánlattal nyomja le őket a fideszes káder, amikor muszáj betagozódni a kormányközeli oligarcha alá, vagy amikor az asztalon csupán két lehetőség van: eladod féláron a céged a párt emberének, vagy sürgősséggel végigmegy a parlamenten egy Lex Tönkreteszlek. A médiapolitikai javaslataikat magukénak éreznék mindazok az újságírók és sajtótermékek, akik-amik nem a fideszes propagandagépezet közpénzből tömött cselédei (a cseléd meg nem sajtó, ugye). Van aztán egy Vitézy a négyzeten bonyolultsággal megfogalmazott közösségi közlekedési koncepciójuk is, édeseim, komolyan, én igen gyakorlott vagyok mindenféle programok olvasásában és lefordításában, de a hatvanszor leírt ORSZÁGOS KÖZLEKEDÉSSZERVEZŐ meg TÉRSÉGI MEGRENDELŐ-SZERVEZET közé eldugva a kutya nem fogja elolvasni a fontos üzeneteket. Arra gondolok, hogy a legutolsó faluból is menjen busz a legközelebbi városba munkakezdésre, méghozzá maximált árakon, meg hogy ne tötymörögjön a lerohadni hagyott síneken a vonat – Pécsre vonattal három óra alatt jutok el (és ez még csak a pályaudvartól-pályaudvarig menetidő, városon belül is utazni kell), míg autóval háztól-házig két óra alatt megvagyok. De valahol mélyen ez is ott van az anyagban. Az egészségügyi programjuk gyáva, amennyiben az állami rendszer foltozgatásáig mer elmenni, igazi reformot nem javasol, de a tűzoltó jelleggel követelt azonnali intézkedések adekvátak. Ki “mernek” menni a melegfelvonulásra, és utána sem vonják vissza a kiállást a homofób hülyék miatt, azt közölve az azonos neműek házasságáról, hogy “ha holnap kormányra kerülnénk, tiltakoznék az ellen, hogy a többség erkölcsi meggyőződésével szemben bevezessük”. De nem az Együtt programját akarom méltatni, mert az jelenleg szinte irreleváns. Azért dől fel a sámli állandóan, mert két lába is hiányzik. Az egyik az öndefiníció: az elmúlt napokat az Együtt különböző programjainak, nyilatkozatainak, rendezvényeinek és kezdeményezéseinek átnézésével töltöttem, és továbbra is azt gondolom, hogy itt egy sárga, hápogó, totyogó, szárnyas-tollas állatról félnek kimondani, hogy az egy kacsa. Még meglátjuk, 2018-re lehet pulyka, traktor vagy adjunktus is, mi? Hosszú kínlódást lehetne lezárni azzal, ha az Együtt kijelentené, hogy egy LIBERÁLIS PÁRTOT építenek, és EGYÜTT, egy politikai közösségben szeretnék tudni a magyarok mintegy 20%-át kitevő liberálisokat. Liberális, mondom, az elkenős szabadelvűzés rosszabb a semminél.A másik láb pedig ezt követően illeszthető, és pont ugyanilyen fontos. Kongresszusi határozat, konzekvens nyilatkozatok, programban rögzített elhatározás arról, hogy az Együtt egy létező, önálló párt, nem egy három és fél éves periódusokra szóló, repetitív hazugság, amennyiben két választás között úgy tesz, mintha létezne, majd felugrik a közös listára, vagy beolvad a választási pártba. Mindenféle maszatolás nélkül ki kell mondani, hogy ez a párt létezik, saját szavazókat gyűjt, és önállóan, e szavazók képviseletében indul a választásokon. Nem kerülőutak és közvetett frázisok, hogy “önállóan készül” meg “saját programot ír”, mert mindezek nem zárják ki azt, hogy aztán újra elárulják a szavazóikat, ahogy az 2014-ben történt. Egyszerű mondat ez, de nem véletlen, hogy kerülik. Így hangzana:”Saját listát állítunk a 2018-as választásokon”.Pont.
Valóban hülye név az Együtt…
