Virtuálisan emlékeztek meg a málenkij robot áldozatairól Nagybalogon

A kialakult járványügyi helyzet miatt idén virtuálisan emlékezett meg a málenkij robot áldozatairól a Csemadok Nagybalogi Alapszervezete.

A Vörös Hadsereg parancsa alapján 1945 januárjában Nagybalogról több mint 130, a szomszédos Uzapanyitról pedig 17 fiatal férfit és nőt gyűjtöttek össze, majd hurcoltak el azzal, hogy csak pár napig tartó romeltakarítást kell végezniük Miskolcon. A szovjetek által háborús kártérítésnek titulált kényszermunkát azonban nem itt, hanem az ukrán bányákban végezték embertelen körülmények között és akár három-öt év is eltelt mire szabadultak.
A nagybalogiak közül 19-en, míg az uzapanyitiak közül hárman már soha többé nem tértek haza. A málenkij robot utolsó nagybalogi túlélője, Gesko Andrásné Simon Ilona egy éve, 2020. január 25-én, 94 éves korában hunyt el.

Az áldozatok és a túlélők előtt tisztelegve 2005-ben emlékművet avattak a nagybalogi temetőben, amelynél minden évben megemlékezést tartottak. Idén a koronavírus terjedése miatt kialakult járványügyi helyzet ezt nem tette lehetővé, így online formában, Koós István: Nagybalogi tragédiák c. könyvéből való részlet megosztásával emlékeztek a történtekre.

A könyv olyan történelmi tényekre épülő kiadvány, amely zömmel a túlélők elbeszéléseiből és életük legtragikusabb időszakából származó dokumentumokból állt össze. A 60. évfordulón megjelent kötet a nagy érdeklődésnek köszönhetően az utolsó példányig elfogyott, ezért a Csemadok helyi alapszervezete tavaly vállalta a kötet utánnyomását.

Részlet:

A naptár ekkor 1945. január 18- át jelzett. A borzalmak földjére indulás dátuma ez. Mindenki szívében, emlékében gyásznap. A megpróbáltatások, a megalázások, a rabszolgaság kezdete. Hat, jól felfegyverzett katona kísérte a nagybalogi „málenkij robotra” kiválasztottak csoportját.
…mindent hó fedett, rendkívül zord idő volt. … A balogi határ többek lelkéből mély sóhajtást csalt elő. Sokan már a tavaszi munkákra, vetésre, ültetésre gondoltak. Tervezgettek… Senki sem gondolta, hogy három vagy öt évnek is kell eltelni a viszontlátásig.
Alkonyodott amikor Bátkába értek…
– Itt éjszakázunk!- hangzott az utasítás.
Másnap estig el kellett érni Putnokra. Ott megszálltak egy éjszakára… Hóesésben indult másnap reggel a csoport Miskolc felé. Amerre elhaladtak, mindenütt sajnálkozó tekintetekkel találkoztak. Többen kiabáltak feléjük:
– Oroszországba visznek! Ott maradtok örökre!
– Szökjetek meg!
– Vegyétek el a puskát a senkiháziaktól!
– Szaladjatok szét!
1945. január 31-e a bavagonírozás napja. A vaslemezből lévő vagonok falán sütött a hideg. Összebújva… kabátokba csavargózva védték magukat a kihűléstől. Az utazás tizenhetedik napján …megérkeztek a nagybalogiak az ismeretlen jövőt rejtő Vorosilovkára…
A „málenkij robot” rövidebb ideig tartó, kis munkát jelölt. Legalább is így gondolták azok, akiket meggyőztek, kényszerítettek, hogy ott legyenek. Nem így történt, a kis munkából 3-tól 5 évig tartó nagy munka lett…

Forrás: ma7.sk

 

Külhon | Pannon Hírnök


Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek