1749-ben egy Holland Kelet-Indiai Társaság, Amszterdam nevű teherhajója épp visszatérőben volt első útjáról, amikor viharba keveredett és hajó kormányozhatatlanná vált. A kapitánynak sikerült a közeli angliai város, Hastings partjához elvezetni a hajót, ahol az máig vesztegel, több száz éve a homok fogságába süppedve.
Egy holland építészeti cég azonban visszaszállítaná Hollandiába a 271 evés teherhajót, azzal a szándékkal, hogy víz alatti múzeumot alakítsanak ki belőle. A terv során, az új szereppel felruházott hajó már örökre a víz alatt maradna. A ZJA cég terve szerint, ipari költöztetők fogják hajót a homokból kiemelni és átköltöztetni a La Manche-csatornából. Miután tengeri ágyából kiássák a hajót egy ideiglenes mentő dokkba helyezik, ahonnan áthajóztatják a kb. 400 km-re lévő holland fővárosba. Az építészek ott egy üvegből és fémből készült kapszulát terveznek köré, amely a látogatók számára teszi lehetővé, hogy körbenavigálják a 40 m széles roncs megmaradt darabjait, beleértve a textíliákat, borokat, és rakomány ezüstjeit, amíg a régészek egyidejűleg a hajón dolgoznak. “A hely látogatása olyan, mintha belépnénk egy színházba, ahol a színpadon a vizsgálatok folyamatai zajlanak, bevonja a nyilvánosságot a búvárok és kutatók a roncsban végzett felfedezéseibe. – áll a projekt leírásában.”
A múzeum tetejét a víz felett, egy fehér baldachinszerű textil kupolatető zárná, a tetőnél egy speciálisan körben kialakított részről, a hajót madártávlatból is szemügyre vehetik majd a látogatók. A teherhajó elszállítása az angliai partról több okból is célszerű. Egyrészt az agyagos talajban, az apály dagály nagymértékű ingadozása erodálta a hajó felépítését, másrészről egy lehetőség, hogy újravizsgálják a Holland Kelet-India Társaság örökségét.
