Zselíz sikeresen visszafogadta a Fesztivált 2. rész

Szombaton már 10.00 órakor kezdődtek a „Szalmavárban” a Gyermekvilág címszó alatt meghirdetett programok bemutatása, melyben a szervezők…”Játék, ének, mese, zene, tánc, önfeledt szórakozás” gondolat alatt kiváló szakemberek vezetésével egész napos játszóházat kínálnak a gyermekeknek. A kínálatot be is tartották, a kicsik, a nagyok felügyeletével megszállták a szalmavárat, az udvart és egész nap párját ritkító módon, értékesen szórakoztak. Még a vár falain is szabadon futkározhattak. A gyereksereg nagy részének nem „hiányzott” a szülői felügyelet, mert annyira lekötötte őket a félóráként újabb és újabb zsánerű – délután három óráig tartó – műsor, valamint az egyéb játszási, szórakozási, foglalatoskodási lehetőség. Mézes Kata ügyes rendezésével nagyon kedvezően fogadott megoldás lett a „Szalmavár”.

A Gyerekvilággal párhuzamosan folytak a többi műsorok is. A Pajtában Sípos Anna irányításával 10.00-tól 13.30-ig került sor a Pajta nyílj ki! – hét előadásból álló fél-fél órás néprajzi előadássorozatra. Utána 15.00 óráig ifj. Juhász Sándor rendezésével néptánc oktatás folyt, – gömöri táncokat oktattak: Gálik Klaudia és Gálik Gábor, nagykunsági táncokat Bolgovics Gergő és Varga Szilvia páros, valamint Hajdú Flórián és párja, Paput Júlia. Okos gondolatnak ígérkezik a gyakorlati tánctanulást szakmai elméleti felkészítéssel megelőzni. Abban az esetben, ha a szakma részvételét és a közönség érdeklődését sikerül megoldani értékes, a fesztivál tekintélyét is emelő új része lehet a jövőbeni fesztiváloknak.

Kedves, örömteli meglepetést okozó Falusi hangverseny című gyerekcsoportok közös műsorával indult 15.00 órakor a Nagyszínpadon az éjfélig tartó műsorsorozat. A Konkoly Annamária gondos rendezésével színpadi előadásban találkoztunk a zselízi Apró Kincső, a dernői Borostyán, a somorjai Csali, a füleki Kis Rakonca, az Ipolysági Sendergő nagyobb létszámú gyerek, komoly országos színvonalat képviselő csoportokkal. Nemcsak játszották, hanem élték a színpadot. Előadásukban megjelentek a szebbnél-szebb gyermekjátékokhoz és ifjúkorhoz kötődő eseményekre épült koreográfiák. A művekhez megfelelő színvonalú volt a zselízi Gereben zenekar kísérő muzsikája. A vidám összeállítás valóban vidámságot tolmácsolt. Úgy is fogadta a nagyérdemű közönség.

Rövid színpadátrendezés után 16.30-kor már a hagyományőrző csoportok közös „Isten hozta a vendíget” című műsorára került sor. A lakodalomhoz kapcsolódó szokásokból szerkesztett több mint egy órás műsort Botló Ildikó és Péter. Közre működött több hagyományőrző csoport: a Berkenye Nemskosútról, a Búzavirág Palástról, a Hagyományőrző Csoport Martosról, az Árvalányhaj a Mezei család képviseletében Borzováról (Szádvárborsa), és a Zsibrice Zséréről, a zenei kíséretet a zselízi Gereben népzenei együttes szolgáltatta. Az együttesek előadásukkal felelevenítették a lakodalom kedves, humoros és látványos pillanatait, olyan ízesen bemutatva, hogy a közönség szinte résztvevőként élvezhette.

Rövid szünet után következett a felnőtt együttesek „Táncőrület 2016, avagy a mi XXI. századunk” című műsor, szerkesztő és rendező Konkoly László. A rendezésben nálunk még nem meghonosodott új elemekkel találkozhattunk. A rendező megfogalmazott krédója: „Egy egyedülálló ősi kultúrát ápolunk úgy, hogy az már a mi XXI. századi mindennapjainak része lett.” írja a műsorfüzetben. E gondolat jegyében állította színpadra a közreműködő együtteseket, a Borostyánt Dernőről, a Csallóközit Dunaszerdahelyről, a Nádast Farnadról, a Pozsonyt Pozsonyból, a Rakoncát Fülekről, zenei kísérőnek a zselízi Gereben zenekart kérte fel. Frappánsan megszerkesztett és jó színvonalon bemutatott konkrét alkalomra készült műsor volt. Újszerűnek mutatkozott a műsorban a színpadi mát megjelenítő öltözetek/viseletek alkalmazása, az alkalmazott összekötő szöveg szereplők/táncosok által elmondása, valamint a táncházias táncos tánccal vetélkedések beépítése. A táncos szereplők előadásukban tudásuk maximumát nyújtották, a szükséges hangtechnika a kimondott gondolat közvetítésében kívánnivalót hagyott. A színpadon mozgó táncosok szövegmondásánál maradt esetenként érthetetlen a szöveg.

Húsz órától az Ifjú Szivek Táncszínház előadásában láthattuk a „Felföldi levelek” műsorukat, melyben”a mai Szlovákia területén élő nemzetiségek – magyar, szlovák, cigány, ruszin, zsidó -hagyományos tánckultúráját mutatja be Bartók Béla, Kodály Zoltán, Petőfi Sándor és Márai Sándor írásainak felhasználásával”(idézet a Műsorfüzetből). Nagy élmény volt látni és hallani a táncosok és a zenészek tökéletes előadását. Csak dicsérőleg lehet róluk szólni. A színpadra állított mű már érett, kiforrott. A hívatásosok mellé beállított amatőr táncos rész is felnőtt a feladathoz. Jelenlétük emelte az adott szám megjelenítési értékét. Rendezés és koreográfia Hégli Dusán, az együttes művészeti vezetőjének a nagyon jól sikerült munkája.

A nap színpadi előadásainak befejezése nehéz feladatát kapta a Budapestről vendégszereplő Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a volt Honvéd Táncszínház. Művészi vezető és koreográfus Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész, a MMA akadémikus tagja. Ez év február-márciusában Japánban hódítottak a magyar zene-, dal- és tánckultúrával. Óriási sikerük volt. Annak a műsornak egy órába sűrített látványos változatát mutatták be Zselízen. Az együttes az ötven év alatt már többször volt vendége az Országos Népművészeti Fesztiválnak. Mindig szívesen jöttek, – most is. A Kárpát-medence táncait: a csárdást, az üveges leánytáncot, az erdélyi cigány táncokat, a férfiak virtuóz legényes táncait, a forgatósokat felvonultató műsorukkal megérdemelten, igen nagy sikert arattak.

Aztán a közönség és a szereplők jelentős része részesévé vált a Táncház a Pajtában címszó alatti tánccal, dallal, zenével szórakozásnak. A táncmester ifj. Juhász Sándor, a zselízi Kincső Táncegyüttes táncosbüszkesége, illetve még ma is hazajáró oszlopos tagja volt.

A vasárnap is korán, már nyolc órakor indult. A bográcsos, kemencés hagyományos ételek, és a különböző versenyek borai voltak a közönségcsábítók. Kilenc órakor megnyílt a mesterek kirakodó vásársátra is, valamint a mesterség-bemutatók is elkezdődtek. Tízórakor beindult az egész nap nyitva tartó és gazdag műsorral közönségét szórakoztató Gyermekvilág-szalmavár. Volt ott minden: Népmesemondó verseny díjazottjainak mesemondása, a zselízi Cimbora óvoda előadása, táncház a Hárompatak zenekarral, tanítottak Angyal Réka és Balázs Livia, remekelt a Cirkusz Folklórikusz Kuttyomfitty társulat, ének-koncertjével a „Pozsonyi sétatérre” csábított Korpás Éva, Angyalbárányok meséjével Écsi Gyöngyi. Mindezt a szépet Lengyel Szabolcs Micsi játékmester-rendezőnek, valamint Varga Norbert és Méhes Kata rendezőknek ügyessége varázsolta a főleg gyerek-nézősereg, meg a kísérő kedves szülők, nagyszülők „lelki tarisznyájába”, hogy vigyék haza, egy évig gyönyörködjenek benne, aztán újra jöjjenek el, mert egy év múlva hasonló széppel találkozhatnak a Fesztiválon.

Délelőtt a felnőttek részére a templomokban református istentisztelet és katolikus mise indította a napot. A közös kórusban közreműködött a Czeglédi Péter Református Gimnázium Gaudim énekkara Léváról, a Musika Aurea énekkar Ipolyságról és a Fr. Schubert vegyes kar Zselízről. Vezényelt Horváth Géza karnagy. A résztvevők lelkükben megnyugodva, feltöltődve jöttek ki a templomokból.

Rövid ebédszünet után Juhász Sándor vezetésével került sor 13.30-kor a Schubert Fr. Parkba az ünnepélyes faültetésre. Az elején már szóltunk a szimbolikum jelentőségéről. Nagyon jó helyre került, – két öreg, értékes fa fog vigyázni rá. Évek szaporulásával megújulhat/megfiatalodhat a Schubert Park faültetvénye. Ötletként írom: Évente egy a Fesztiválon szereplő együttesek közül ültesse el a saját fáját. Ne több, csak egy, – legyen az megbecsülés, hogy fát ültethet.

Okos kezdeményezés volt a 2015-ben a Fölszállott a páva elődöntőiben részt vett felvidéki szereplőket egy műsorba rendezve előadássorozatban itthon is bemutatni. Farkas József rendezésében találkozhattunk velük a zselízi fesztiválon is. Műsoruk a faültetés folytatásaként került színpadra. Őket is a Gereben zenekar kísérte. Az előadás üde foltját képezte a délutánnak, – meggyőzött bennünket, hogy a „Pávával” kapcsolatosan van mire büszkének lennünk.

Még egy műsor-csemegét kapott a közönség koradélutáni előadásként. Berecz András a Kossuth-díjas mesemondó uralta majd egy órán keresztül a Nagyszínpadot, – és teszem hozzá a „Nagyközönséget”. „Egy szál hangon végig lavírozott a keskeny úton”, – közli róla a műsorfüzet – a szellemi sétájára sikeresen magával ragadva bennünket, nézőket is.

16.00 órakor vette kezdetét az 50. Országos Népművészeti Fesztivál „Vannak vidékek” című gálaműsora. Az ebbe a műsorba beválogatott együttesek már az előző műsorok valamelyikében szerepeltek, így újra találkozhattunk az Apró Kincső, a Borostyán, a Csali, a Kis Rakonca gyerek- és ifjúsági néptánccsoportokkal, az Árvalányhaj, a Berkenye, a Búzavirág, a Martosi- és a Zsibrice hagyományőrző együttesekkel, valamint a Borostyán, a Csallóközi, a Nádas, a Pozsony, a Rakonca, a Szőttes, és a Kincső felnőtt néptáncegyüttesekkel. Zenei kíséretet a zselízi Gereben zenekar biztosított. Rendezte ifj. Juhász Eszter asszisztálásával Lengyel Szabolcs Micsi.

„A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak,” mondja Győrfy István, 1939-ben. A rendező e gondolat jegyében válogatta össze csoporjaink közül a hazai, illetve a Kárpát-medencei magyar nép- hagyományinkat eredeti vagy feldolgozott formában műsorukra tűzött együtteseket. Nagyon jó válogatás volt. Teljességre törekvő átfogó képben mutatta be a felvidéki magyar néptáncmozgalom jelenlegi helyzetét. A rendezői megoldás, az ilyen gálaműsoroknál jó bevált volt. Bemutatni akarta a jelenlegi alkotói és előadói színvonalat. Ezt jól megoldotta. A látottak megnyugtató színvonalról tanúskodnak. A gyerek- és ifjúsági csoportok pedig a mit és a hogyan táncolásukkal kedvező jövőképet vetítettek elénk. A felnőttek kiválóan birtokolják a tánc-, dal-, zene-, és hagyománykultúrát, és előadási színvonaluk Kárpát-medencei szintű.

Hasonlóan jókat írhatok a visszatért fesztivál fogadásáról, írom ezt tudatosítva, hogy maradtak javítani valók is. Én úgy láttam, hogy mindenki a maga helyén, a rábízott feladat elvégzésében igyekezett teljeset nyújtani. Vonatkozik ez a politikum hozzáállására, a Fesztivál teljes szervezésére, a társrendezvények megvalósítására, a rendezvények helyszíneinek gondos kiválasztására és előkészítésére, a mindenféle szolgáltatás nyújtásra, stb. Nagyon értékes és szép munkát végeztetek Juhász Eszter és Sándor, valamint végzett az általatok irányított, munkára serkentett nagy létszámú csapat. Az időjárás is majdnem jól vizsgázott, az eső igyekezett az előadásokat elkerülni.

A három nap alatt a helyszínen látottak alapján nyugodtan állíthatom: Zselíz visszafogadta a felvidéki magyarok országos népművészeti fesztiválját és a rendezvénnyel lerakta az újabb 50 év szilárd alapját. Állításom igazolhatják azok is, akik a „Vannak vidékek…” fesztiváli gálaműsornak az Szlovák Televízió kettes csatornáján közvetítését július 30-án délután megnézték.

Takács András

a MMA köztestületi tagja

Kép: Neszméri Tünde

Megjelent a Szabad Újság augusztus 17-i számában.

Vélemény, hozzászólás?