Ha az aradi gyásznapon van valami fenséges, úgy az utolsó jelenet bizonyára az: Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett, és bár korábban voltak nézeteltéréseik, most, az öröklét kapujában a magyar arisztokrata lehajolt, és megcsókolta a szerb közember, Damjanich kezét