St. Martin: „Keresem a különleges helyzeteket”

A népszerű szaxofonművésszel St. Martinnal Miskolcon, a Művészetek Házában adott koncertje előtt beszélgettünk karácsony másnapján.

 

Vona Ildikó: Mennyire jellemző, hogy karácsonykor koncerted van?

St. Martin: Általában a zenén keresztül érkezik meg hozzánk, főként hozzám a karácsony, az év utolsó két hónapja mindig előadásokkal, koncertekkel dúsított. Decemberre, illetve az adventi időszakra három különböző stílusú, összetételű koncertműsor jellemző. Van szakrális térben, templomokban szervezett adventi műsorom, máskor városi rendezvények szabadtéri eseményén játszom a gyertyagyújtás ünnepi hangulatához kapcsolódva, harmadik a nagykoncertes, zenekaros megjelenés, mint például most is. Különleges a mai este, mert karácsonykor nem szoktunk játszani. Jótékonysági előadások voltak már, de aránylag ritkán fordul elő, hogy karácsony napján koncertezünk.

 

Milyen műsort hoztál?

– Természetesen eljátsszuk azokat a szerzeményeket, amiktől St. Martinos a koncert – ezek a slágerek alappillérei a produkciónak, a közönség várja őket –, de bemutatásra kerül néhány új dalunk, és az ünnep kapcsán készültünk egy karácsonyi hangulatú résszel is. Többes számban beszélek, mert nagyszerű zenészekkel, művészekkel jöttem; legalább húszan leszünk a színpadon.

 

– Milyen emléked fűződik Miskolchoz?

– Nagyon szép emlékeim vannak, a zenének köszönhetően sok barátom van itt. Évente néhány alkalommal privát emberként is ellátogatok Miskolcra. Sőt, voltunk egy tévés kollégámmal a városban, forgattunk egy filmet, bemutattuk a helyi nevezetességeket. Miután elkészült, a regionális tv is megkapta az anyagot. Harminc évre visszanyúló jó kapcsolat fűz Miskolchoz.

 

Koncert a MOM-ban (Fotó: Facebook/ ST. MARTIN hivatalos oldala)

 

– Az aggteleki cseppkőbarlang szintén megyénkhez köthető…

– Sokat koncertezünk ebben a régióban, egyik kiemelkedő helyszín a világörökség gyöngyszeme, Aggtelek. A Baradla-barlangban tartott hangverseny minden évben az egyik legnagyobb és legkülönlegesebb fellépésünknek számít. Mindig júliusban rendezzük, és köré szoktam szervezni egy kis kikapcsolódást, egészen pontosan művésztelepet képzőművész kollégáimnak, barátaimnak, illetve sportnapot, ami amatőr tenisz versenyt jelent.

 

– Mit takar ez a művésztelep elnevezés? Mert tudom, hogy fotózol, festesz…

– A barátaim unszolására kezdtem el. Meghívtak az általuk szervezett művésztelepre, hogy konferáljak, a narratív rész vállaljam el, illetve egy kis zenét is szolgáltassak, szórakoztassam a közönséget. Nekem annyira tetszett az a 3-5 nap, amit ott töltöttem, hogy nem csak a zenét prezentáltam, hanem bekapcsolódtam az alkotás folyamatába és magam is festegettem. Virtuálisan fogták a kezem, biztattak, mikor elkészült néhány alkotásom, azt mondták: ne hagyjam abba.

 

Sokat tanultam tőlük színekről, ecsetkezelésről perspektíváról, ők vezettek be a festészet különleges, izgalmas világába.

 

Most már egymagam, otthon is, több mint 20 éve festegetek, sokszor valaki számára, meglepetésként készül egy-egy kép. Természetesen magam szórakoztatására, úgymond terápiás céllal is ecsetet ragadok. A festészet számomra olyan, mint egy meditáció: megnyugtat, kisimít.

 

– Zenei téren mennyire volt sűrű a 2022-es éved?

– Az elmúlt két év nagyon befékezett bennünket, az idén már teljes erőbedobással tudtunk dolgozni. A közönség igényelte a koncerteket, sok-sok meghívásnak tettünk eleget. Pontosan nem tudnám felsorolni, de száz előadáson biztosan túl vagyunk. Ez azért jó, mert a zene vonatán tudok utazni és megismerni az országot, olykor a világot.

 

– A Tisza-tavi Fesztiválon tavaly (2021-ben) és 2022-ben is hallottalak. Csónakkal érkezett a közönség a koncertedre, de előadóként mennyire különleges egy ilyen csónakos esemény?

– Nagyon! Keresem én is a különleges helyzeteket, helyszíneket. Óriási köszönet Ildikónak (Debreczeni Ildikó főszervező – a szerk.), hogy kitalál nekem ilyen, szinte extrém helyszíneket. Igyekszünk mindig valami szépet, újat, jót adni a közönségnek. Persze a zene alapból megállja a helyét, hiszen instrumentális muzsika, kikapcsolódás közben lehet hallgatni, vagy akár elmélkedni rajta, de a Tisza-tavi azért volt kivételes, mert – akár tavaly a mólón, akár idén egy csónakban állva – nem volt könnyű helyzetem, de a közönség nagyon élvezte. Körülöttem ültek az emberek a csónakokban, hozzám egészen közel, és azt láttam az arcokon, hogy mindenkinek hatalmas élmény.

 

A Tisza-tavi Fesztiválon (Fotó: Vona Ildikó / PannonHírnök)

 

– Téged ez mennyire doppingolt?

– Fantasztikus volt így zenélni., nem két lábbal a földön, hanem egy folyamatosan ringó csónakban. Végig azt éreztem, hogy a közönségnek nagyon tetszik ez a nem mindennapi helyszínen tartott koncert. Elterveztem a műsort, de a tó varázsa és a hallgatóság részéről érkező visszajelzések azt váltották ki belőlem, hogy játszani kell még. Így került bele a programba az a plusz 4-5 dal. Izgalmas volt a feladat, mert ha félórát vagy negyven percet játszom, akkor úgy építem fel a dalok sorrendjét, hogy tudjam a hangulatot fokozni.

 

Amikor azt kérik, hogy negyven percet játsszak, és abból lesz másfél óra, ott picit át kell alakítani a „menetrendet”.

 

Ez történt az idei Tisza-tavi Fesztiválon is, de nagyon szívesen tettem, hiszen láttam, hogy a közönség jól érzi magát.

 

– A koncerted elején esett az eső, nyirkos volt a levegő. A hangszer mennyire érzékeny? Ilyenkor nem állítódik el?

– A szaxofon nem örül a szélsőséges időjárásnak. A túl hideg, túl meleg, az erős csapadék, a nagy páratartalom befolyásolja a hangszer mechanikáját.

–  Kellett sokat hangolni koncert közben?

– Nem a hangolással van ilyenkor gond, a hőmérsékletingadozásnál szokott probléma lenni a hangolással meg az intonálással. Itt főként a párnák, tehát azok a klapnik – a billentyűvel mozgatom ezeket a klapnikat –, amelyek különböző helyzetekben takarják a lyukakat, ezek a halbőrök nagyon vékonyak és sérülékenyek. Ha valamelyik bevizesedik, megdagad, akkor nem takar rendesen.

–  Feltételezem, az észrevehető a hangzáson is…

– Persze! Akkor elkezd csipogni, nem takar, nem tudod megszólaltatni a hangot. Nekem ilyenkor vinnem kell a hangszerész kollégámhoz, a mesterhez, aki átvizsgálja. Megnézi, hogy takar-e, újra kell-e párnázni? Szükséges cserélni vagy nem? Ezeket meg kell oldani évente többször is ahhoz, hogy szépen szóljon a hangszer.

 

Portré  (Fotó: St. Martin archívuma)

 

– Pár nap van hátra a 2022-es évből, amikor beszélgetünk. Lesz még fellépésed idén, de mi következik utána?

– Egy intenzív év vége után egy erős év kezdet jön. Január 8-ig folyamatosan vannak előadásink.

– A Szolnoki Szimfonikusokkal is koncertezel, ugye?

– Igen, ők ma este is itt vannak egy kamarazenei társulás formájában. Két nap múlva, Budapesten a MOM Kulturális Központban is vendégeim lesznek. Már hosszú évek óta dolgozunk együtt nagy sikerrel, én is többször voltam az általuk szervezett koncertek fellépője.

– Mit tudhatunk a 2023-as programokról?

– Folynak a tervezések, szervezések a 2023-as évet illetően, meg a nyári nagykoncert kapcsán is. Azt, hogy lemezkiadás lesz-e, még nem tudom, de vannak új dalok. Mostanában streamben hallgatják az emberek, ezért feltesszük a Youtube-ra, különböző felületekre, a Facebook oldalamat pedig azért érdemes felkeresni, mert ott minden koncerthelyszín, időpont megtalálható.

– Köszönöm a beszélgetést!

 

Ízelítő az aggteleki cseppkőbarlangban tartott koncertből alább tekinthető meg:

 

Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!

 


Vona Ildikó

Híradások, beszámolók művészeti, színházi, zenei eseményekről, valamint interjúk készítése ismert művészekkel.

Hasonló cikkek