Mráv Zsolt régész: A Seuso-kincs a magyaroké

Miskolcra érkezett a Seuso-kincs. Riportunk a Herman Ottó Múzeumban készült, a tárlat ünnepélyes megnyitója előtt.

 

Vona Ildikó/ PannonHírnök: Szokták mondani, hogy a Szent Korona után a Seuso-kincs a második legértékesebb lelet Magyarországon. Mitől olyan értékes?

Mráv Zsolt: Valószínűleg, mert ismert és a maga műfajában, tehát a késő római kori ezüstök világában egy nemzetközileg elismert és számon tartott leletegyüttes. Persze ennek részét képezi a hányattatott sorsa és története is. Már akkor felhívta magára a gyűjtők és a közönség figyelmét, amikor felbukkant a nemzetközi műkincspiacon és kiderültek a magyarországi vonatkozások, majd következett a New Yorban zajló per, végül aztán Magyarországnak sikerült visszaszereznie. Ez olyan fokú igazságérzetet okozhatott az emberekben, hogy mindenki magáénak tekintette egy kicsit.

 

 

– Kompenzációs díjat fizetett a magyar állam, amivel megvásárolta az őrzési jogot. Hol tart most a per?

– A per lezárult; a magyar állam nemzetközi szinten birtokosa a Seuso-kincsnek, de a magyar állam mindig is tulajdonosnak tekintette magát, soha nem mondott le a kincsekről.

Meddig őrizhetik a magyarok? Van valamilyen határidő?

– Nincsen, ezek a tárgyak itthon vannak. Nemzetközi síkon is el van fogadva, hogy a Seuso-kincs a magyaroké.

– Libanon és Horvátország is szerette volna megszerezni a tulajdonjogot…

– A libanoniak kiszálltak már a per során, amikor kiderült, hogy két kiviteli engedélyük is hamisnak bizonyult, tehát nem volt semmi olyan kapcsolatuk a kinccsel, amit föl lehetett volna használni. Horvátországnak lett volna még igénye, de a bíróság elutasította a keresetüket.

– Az 1990-es években készült egy dokumentumfilm, amiben a szemtanúk, Sümegh József barátai nyilatkoztak, hogy ők kanalakat és poharakat is láttak az edények mellett. Hány darabból állhatott a Seuso-készlet eredetileg?

– Sosem fogjuk megtudni, mekkora lehetett ez a kincs. A rendelkezésre álló információk szerint több tárgy ebből elkallódott, és, ha elő is fog kerülni valamelyik, nagyon nehéz lesz bebizonyítani, hogy a készlet része.

– De lehetne?

– Igen, ha például rajta áll Seuso neve – vagy ugyanaz a lerakódás, talajminta –, vagy valamelyik most ismert tárgynak az alkatrésze.

 

Pelso (magyarul: Balaton) felírat a Seuso-tálon

 

– Fényképezés közben vettem észre: a Seuso-tál meg van repedve, de az egyik kancsó oldala is lyukas. Mikor keletkezhettek ezek a sérülések?

– Egy részük bizonyosan az ókorban következhetett be. Az egyik geometrikus kancsó talpát foltozták, ugyanez igaz a kincs elrejtésére szolgáló rézüstre is, ami tele van foltozással, ragaszokkal, rézlemezekkel.

– Most szép fényes minden edény, de a szemtanúk elmondása szerint, amikor Sümegh József megtalálta, teljesen be volt szürkülve az összes. Még arra is gondoltak, hogy értéktelen alumínium…

– Valóban ezek általában olyan helyekről, és olyan állapotban kerülnek elő, hogy nagyon nehéz először felfedezni bennük a szépséget és az értéket.

A Seuso-kincs restaurálását nagyrészt Angliában végezték, de ha közelebbről megnézzük, jól látható: a tárgyaknak azon részeit kezdték el megtisztítani, amivel látványossá tudták tenni a leletet.

– Most csillognak-villognak, de milyen technikával sikerült elérni?

– A tárgyak egy részét vegyi anyaggal, a másik felét pedig polírozással tisztították.

– 1878-ban Polgárdiból került elő az a háromlábú állvány, amit ma tripuszként ismerünk. Nem látom itt, pedig tudomásom szerint szintén a kincshez tartozott.

– Sok érv szól amellett, hogy egykor az is ennek a lakomakészletnek a része lehetett, de ezt 100 %-osan bizonyítani nagyon nehéz. Itt a terem méretei nem tették lehetővé, hogy kiállíthatók legyenek azok az eszközök, amik kapcsolatban álltak a kinccsel. Így például a rézüst, amiben ezeket a darabokat megtalálták. Annak mérete és állapota sem engedte a sok helyszínre történő utaztatást, a másik ok pedig: hamarosan megnyílik a Nemzeti Múzeumban a Seuso-kincs állandó kiállítása, és szeretnénk, ha ezek a tárgyak ott lennének először együtt láthatók.

– Miskolcról hová megy a tárlat?

– Nyíregyháza lesz a következő helyszín, és onnan kerül vissza a budapesti múzeumba.

 

 

– A városokat mi alapján választották ki?

– Igyekeztek olyan helyszíneket kiválogatni a szervezők, amik lefedik az adott régiót. Tehát Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Dunántúl, és a keleti országrészben ugyanúgy.

– Milyen visszajelzéseket kaptak?

– Az emberek nagyon kötődnek hozzá, és ez látszik a látogatottságon, meg a vendégkönyvek bejegyzéseiben. Mindenki nagyon örül, hogy végre Magyarországon vannak ezek a kincsek és széles körben megtekinthetők.

 

(Fotók: Vona Ildikó/ PTV)

A cikk forrása: PannonHírnök archívum – Megjelenés első időpontja: 2018. március 4.


Vona Ildikó

Híradások, beszámolók művészeti, színházi, zenei eseményekről, valamint interjúk készítése ismert művészekkel.

Hasonló cikkek