A magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet
Az aradi vértanúk hősi halálából erő lett, örök jel, hogy a magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet – mondta Áder János köztársasági elnök.
A köztársasági elnök az aradi vértanúk kivégzésének 171. évfordulóján arról beszélt: 1849. október 6. az aradi tizenhármak kivégzésének évfordulója, egy dátum és egy szám, amelyet már iskoláskorunkban megtanultunk. Hozzátette: a dátum és a szám „keveset mond el a rideg valóságról, a fájó részletekről”, pedig annak a napnak a drámája nagyon is személyes, nagyon is emberi volt – mondta Áder János köztársasági elnök a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.
„A lövések és a megfeszülő kötelek tizenhárom életnek vetettek véget. Tizenhárom egyedi, megismételhetetlen sorsnak” – mondta. Hozzátette: a magyar honvédsereg 12 tábornoka és egy alezredese korra, származásra, vallásra, habitusra és ízlésre nézve különféle volt, egy soknemzetiségű birodalom alattvalóiként akadt közöttük a magyarok mellett német, szerb, horvát, magas rangú birtokos és szegénysorba született, királypárti és republikánus érzelmű, olyan, aki magyarul sem tudott, és olyan, aki más nemzetiségű létére magyar asszonyt vett feleségül. |
Atyai jóbarátok, hűséges fegyvertársak és örökké vitázó, kemény ellenfelek voltak. Különböző jellemek, akik egyek lettek a halálban – mondta az államfő.
Áder János kiemelte: „az aradi tizenhármak ártatlanságuk bizonyosságával végezték be életüket és mélységes aggodalommal hagyták hátra szeretteiket, akiktől nemcsak az elválás volt iszonyú, de annak tudata is, hogy a megbélyegzés, az igaztalan vád az ő fejükre száll.”
A köztársasági elnök úgy fogalmazott,
1849. október 6. a példátlan bosszúhadjárat legsötétebb napja, az eljárások az érvényes magyar törvényeknek nem feleltek meg, az ítéletek többnyire előre készen álltak, és az esetleges tárgyalás csak a látszat megtartására szolgált.
„A véres leszámolást Európa megdöbbenéssel figyelte. Az ilyesféle kegyetlen megtorlás abban az időben szokatlan volt, az osztrák hadsereg történetében is példa nélkül álló, a következmények pedig gyászosak voltak” – tette hozzá.
De végül Damjanichnak lett igaza, aki kivégzése előtt e szavakat intézte az utolsónak maradó Vécseyhez: „A haza ügye szent volt, s a mi halálunk új erőt ád neki!”
A hősi halálból valóban erő lett – mutatott rá a köztársasági elnök. Örök jel, hogy a magyarok szabadságharcát túlerővel le lehet törni, de szabadságvágyukat elfojtani nem lehet.
Az áprilisi törvények politikai vívmányainak többsége túlélte a katonai vereséget. Kevesebb mint két évtized múltán az uralkodó azokat elfogadni kényszerült. Az 1867-es kiegyezés a ’48-as célokat váltotta valóra – mondta Áder János.
A köztársasági elnök szólt arról is, hogy az elmúlt esztendőkben október hatodikán több olyan településen járt, ahol a helybéliek évről évre saját mártírjaikra emlékeznek: egy tanítóra, lelkészre, nemzetőrre, papra, honvédra,
„valakire, aki egykor ott született, közülük ment katonának, értük áldozta életét”, aki a maga közösségében hitet tett az új, polgári Magyarország mellett, és példát mutatott hazaszeretetből. Hősök, akiknek a nevét büszkén adják könyvtárnak, iskolának, hősök, kiknek sírjára, emléktáblájára, szobrához mindig kerül virág. |
„Ha tudjuk, mi történt velük, ha számontartjuk életüket, felidézzük halálukat, akkor ez a nap nem csak a gyász, a végső, nagy csönd miatt lesz fontos. Nemcsak a vértanúságot hirdeti, hanem az emberhez méltó életet is. Hűséget, hazaszeretetet. Az emberi tisztesség értékét. A méltósággal viselt sorsot. Követendő példát. Az igazságot” hangsúlyozta az aradi vértanúk emléknapján mondott beszédében Áder János köztársasági elnök.