Miután Lengyelország 1939. szeptemberében a náci Németország és a kommunista Szovjetunió, mint alkalmi szövetségesek a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékának “eredményeként” megszűnt létezni. A lengyel lakosság – egy segítő ország kívételével – magára maradt európában.
Az európai nagyhatalmak előzetes igéreteiket feledve magára hagyták a lengyel népet. Ezekben a szörnyű hónapokban egyedül Magyarország nyújtott segítséget a leigázott állam polgárainak.
A Teleki-kormány döntése nyomán hazánk már szeptember elején megnyitotta a lengyel–magyar határátkelőket, így százezrek menekülhettek el a dühöngő terror elől, sokan közülük pedig nálunk is találtak ideiglenes otthonra. A határ megnyitása ugyanakkor nem csak a civileknek volt fontos, hiszen ezzel a lengyel katonák is esélyt kaptak arra, hogy – innen továbbállva – később a nyugati szövetségesek oldalán küzdhessenek a náci Németország ellen.
