A fenti meghatározás nem mindannyiunk szerint hangzik negatív csengésűnek.
Vannak emberek, akik természetesnek érzik, hogy céljaik elérése érdekében a gátlás legkisebb jele nélkül bármit megtegyenek, legyen az szívesség, pletykaterjesztés, machinálás, de nem áll tőlük távol egyéb, akár a rivális verbális támadása, bántása, de akár egzisztenciális létének, vagy testi épségének, életének megtámadása sem.
Milyen személyiséggel bír az ilyen ember, s vajon a kézírása hogyan tükrözi domináns jegyeit?
Sajnos ezek a személyiséget motiváló vonások csak nehezen ismerhetők fel a vizsgált alany kézírásának átlagos elemzésével.
A személyes ismeretségen kívül is akár több időszakban készült kézírásanyagra van szükség ahhoz, hogy objektív analízist tudjunk felállítani.
A machiavellista típusú egyén kézírásában ugyanis látszólag semmilyen különleges jellemzőt nem fedezünk fel, csak érezzük, hogy nem átlagos, “egyszerű” emberrel van dolgunk, ám nem azért, mintha kézírása oly különleges, vagy egyedi lenne, hanem éppen ellenkezőleg: óriási ellentmondás látszódik a produkált kézírás, s az alany társadalmilag betöltött helyzete között.
Az ilyen kézírás többnyire iskolás stílusú, primitív hatást keltő, ami akkor keltheti fel leginkább figyelmünket, ha az illető ennek ellenére komoly végzettségekkel rendelkezik, és/vagy ezt gyakran ki is hangsúlyozza. Általában ugyan sosem dolgozott a végzettségének megfelelő területen, ha mégis előfordul ilyen, akkor ott nagyon gyenge teljesítményekre volt csak képes. Előrehaladása éppen legfőbb jelmondatával támasztható alá: a cél szentesíti az eszközt.
Aktív grafológusi ténykedésem idején volt “szerencsém” néhány, a fenti szlogennel sikeresen előrenyomuló emberhez, sőt olyanhoz is, aki nyiltan bevállalta azt. Talán még büszke is volt rá…
A bemutatott kézírásminták alátámasztják azokat a sejtéseimet, amelyeket mintegy intuitíve személyes ismeretség által is megtapasztaltam.
