Szerzőnk, Bíró Erika gondolatait olvashatják alább.
Székelyek! – Egy kis csapat kitalálta, hogy az ezeréves határ mentén emlékjelet állít. Ahol nem megoldható a határon, ott ahhoz minél közelebb. Trianonra a Gyepár-tetőn lobogott zászlónk, az államalapítás és Szent István királyunk emlékére, augusztus 20 hoz kapcsolódva a Nagy Sándor-tetőre tűzzük ki a székely zászlót.
Ezer éves keresztény államunk, de ennél jóval régebb óta él itt ez a nép, Attila hunjainak vérét őrizve és adva át az utódoknak. Kézai krónikaíró 1200-as években írt krónikájában ezt olvassuk „a székelyek ugyanis a hunok maradványai, akik, mikor meghallották, hogy a magyarok másodszor is Pannoniába költöznek, a visszatérők elé mentek…”
Ezt a földet rátok bízták. Felelősek vagytok minden négyzetcentiméterért. Itt a határkő, s ott vannak a lövészárkok. Keserves harcok helyszíne. Sok fiatal katona halt meg itt, hogy megvédje a hont. A háború ma is folyik, más formában. Háború folyik a kereszténység, a nemzet és a család ellen.
A sötét erők szolgálatában állók tudják, hogy ha ezeket szétverik, akkor az emberek szabadon irányítható, lelketlen bábok lesznek, akik fogyasztanak és robotolnak, hogy fogyaszthassanak. Háború, honfoglalás folyik, s mi abban a hitben ringatjuk magunk, hogy itt Székelyföldön még mi vagyunk többségben… Hát a városainkban lassan már nem…
S mi adjuk el, játsszuk át a földeket annak, akivel itt katonáink farkasszemet néztek… Ez árulás.
Siránkozunk, hogy nehéz itt megélni. Lehet. Nem könnyű, de nekünk, akiknek a lelkébe bele van égetve a szülőföld szeretete, akiknek a gyökereink ebbe a földbe nyúlnak mélyen, azoknak nem lehet elmenni innen. Nem a név tesz székellyé, magyarrá, hanem a szív.
A rád bízott örökségért felelünk. Mind. Egyen-egyenként.
A választott nép, valahányszor eltért Isten útjától, szenvedett. Akkor leszünk megint erősek, ha felszámoljuk a pártoskodást ha nem leszünk egymásnak farkasai, ha felvesszük az ősöktől ránk hagyott lelki fegyverzetet:igazságosságot, hűséget, bátorságot és szeretetet. Ha közösségeink vezetői nem önérdekből, hatalomvágyból, vagyonszerzésből vállalnak tisztségeket, hanem azért, hogy mindenek felett a nemzetet szolgálják… Ha István királyunk intelmeihez híven befogadók vagyunk, de úgy, hogy nem adjuk fel a miénket.
A határt tologathatják ide oda, de mi itt vagyunk, és rajtunk áll, hogy meddig leszünk. Az Anyaország erős, pedig támadják. Magyarország azért lett erős, mert kiáll a keresztény értékek, a nemzet és a család mellett.. A szálak összekötnek minden magyart, bárhol is éljen.
De nekünk itt magunkat is meg kell erősítenünk. Át kell gondolnunk a fontossági sorrendet, s fel kellene lapozni a lélekerősítő múlt gazdag történelmét. Kiváltságosak vagyunk, hogy ide születtünk, e nemzet fiaiként. Nőjünk fel megint e nagysághoz. Isten tartson meg bennünket.
(Bíró Erika)
A szerző – teljes nevén – Gáspár Biró Erika, lelkész, 1973-ban született kincses Kolozsváron.
Tanulmányok:
Érettségi, Báthory István líceum, Protestáns Teológia Kolozsvár.
Lelkészi szolgálat:
Plojest (Prahova megye)
Kendilóna (Kolozs megye)
Vice (Beszterce-Naszód megye)
jelenleg Szörcse, Kovászna megye
Bemutatkozás:
Mindig fontosnak tartottam a magyarságért végzett munkát, a nemzeti öntudat megerősítését, nemzeti értékeinkért folytatott küzdelmet. A lelkészi szolgálat mellett hagyományőrző rendezvényeket, táborokat, néptáncoktatást szerveztem. Kiálltam az erdélyi magyarságot ért jogtiprások ellen, szót emeltem a Beke Istvánékat ért igazságtalanság miatt, az Úz völgyében esett kegyeletsértés kapcsán, nemzeti jelképeink szabad használata mellett. Úgy gondolom, hogy egyenes gerincű hazafiakra van szükség, nem identitását vesztett világpolgárokra.
